Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat. Nem engedélyezem
Regisztrálj és 4. 000Ft kedvezményt kapsz 20. 000Ft feletti vásárlás esetén! * Exkluzív ajánlatok és a legfrissebb hírek! (A kedvezmény nem használható fel leárazott termékekre! ) E-mail cím
× Az Árukereső a jobb felhasználói élmény biztosítása érdekében és személyre szabott hirdetési céllal cookie-kat használ, amit az oldal használatával elfogad. Részletek.
Hogy tetszenek a gyermekeidnek ezek az elévülhetetlen szövegek? A gyerekeim is nagyon élvezik Janikovszky Éva humorát; sokszor idézünk tőle, újra és újra elővesszük a köteteit otthon, esténként. A lemez két újabb oldala – bármilyen meglepő is – felnőtt előadás. Milyen üzenete van a gyermekkor elmúltával Janikovszky Éva művészetének? A gyerekkor és a felnőttkor ábrázolása, a házassági vagy rokoni kapcsolatok problémáinak humoros ábrázolása örök érvényű. Felnőttként ugyanúgy ráismerhetünk egy-egy mondatában magunkra, a férjünkre, a gyermekeinkre. Ha beülünk az előadásra, nosztalgiát érzünk majd vagy felfedező útra indulunk? Az idősebbeknek és az én generációm számára különösen nosztalgikusak a benne szereplő mondatok, élethelyzetek. Például a vendégség a kis csésze feketével és a piros arannyal díszített szendvicsekkel, nyaralás Taksonyban… A fiatalabbaknak mindez retró hangulatú időutazás lehet. (mosolyog) Mostanában másodszor vendégeskedsz a Magyar Színházban. Beugróként elvállaltad a Holdvilág és utasában Erzsi szerepét, most pedig a Janikovszky-estben szerepelsz.
[…] Rövidet lát, és nagyot hall. Ez ő, egy ideális osztályfőnök. " A legelső bejegyzésből idéztem, Kucses Éva még csak tizenhárom éves ekkor. A bevezetőben azt írja Janikovszky János (Janikovszky Éva fia, aki édesanyja halála óta őrzi az évtizedeken át a hétfiókos komódban lapuló naplókat), hogy meglepte: Kucses Éva kézírása szinte egyáltalán nem változott az idők során, hasonlóan írt idős asszony korában is, mint fiatal lányként, miközben az emberek többsége (köztük J. J. ) rá se ismerne már a gyerekkori ákombákomjaira. Nos, az a döbbenetes, hogy ha beleolvastok a naplóba, azt fogjátok tapasztalni, hogy a szövegekből is azonnal és kétségkívül felismerhető a későbbi Janikovszky Éva: a stílus, a nyelvhasználat is kiforrott. Egy művelt, sziporkázó, éles eszű, szemű – és nyelvű – kislány mesél nekünk a harmincas–negyvenes évek fiatalságának szegedi mindennapjairól. "Erzsók, azt hiszem elérkezett az elmebeli eltompultság legvégső fokára (remélem elég cirkalmasan fejeztem ki, hogy hülye) ugyanis az iránt érdeklődött, hogy ki vezet naplót, és azt mondta, hogy bizonyára mostanában hazafias elmefuttatásokat végzünk (enyhe röhej).
Kucses Éva családját is óriási veszteségek érték a háború alatt, félelemből, fájdalomból kapott ez a fiatal lány is bőven, de csak keveset ír erről, nem kesereg, nem panaszkodik, legfeljebb tényszerűen és szűkszavúan közöl bizonyos tragikus történéseket. Szokták mondani, hogy Janikovszky Éva leginkább a mindennapok csip-csup ügyeit, a saját csipcsupságunkat tudta zseniálisan megörökíteni, én inkább úgy látom, a nagy egészet, az örök érvényűt próbálta kimozaikozni a cserepekből. Nem az eget bámulta, hanem a földön keresgélt, szedegette a kincseket, amiket más nem vett észre, vagy fennhéjázva nem hajolt le értük. Szerelmi civakodás és barátnők közti huzavona, iskolai balgaságok és korzópletykák, végtelen ábrándozás és szív, teli érzésekkel: ez a valóság, ez az életünk, mondják a naplók, akárcsak a későbbi regények. Minden más csak rossz álom, és fel fogunk, fel kell ébrednünk belőle! Kurucz Adrienn Képek forrása: Janikovszky Éva: Naplóm, 1938–1944. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2020 Kiemelt kép: Fortepan/Hunyady József
). Egy idilli világ, amelyben él, és amelyet szétzúz a háború. A háború, amely végig, mint egy nagy sötét felleg, ott lebeg a szöveg felett, de az a fajta "juszt is" derű, életösztön, emberi tartás, ami a később írói pályáján is oly markánsan jellemezte Janikovszky Évát, már e naplókat is dominálja. A nagymamám is 1926-ban született, pont, mint Janikovszky Éva, igaz, nem Szegeden, hanem kicsit arrébb: Aradon. Ugyanaz a generáció, sok tekintetben hasonló indulás és tapasztalatok. A háború évei, az örök hiátus, az elbitorolt évek: ahogyan egy kamasz megéli a kort, illetve visszaszerezni próbálja az időt, apránként, percről perce, élményről élményre haladva, hallgatva arról, ami igazán fáj. Amikor olvastam Kucses Évike sorait, néha a nagyanyámra is gondoltam, aki nem írt naplót sajnos, de most, hála Janikovszky Évának, mégis megelevenedett számomra egy korszak, jobban értem, érzem őket. Azokat a fiatal lányokat, nőket, akiket eltrafált a történelem, és akik képesek voltak másodszor (és harmadszor, negyedszer…) is mindent újrakezdeni.
Az első ilyen jellegű kötetünk tulajdonképpen Janikovszky Éva Már óvodás vagyok című, általunk főleg tavaly nyáron olvasgatott mesekönyve volt, abban azonban a rövidebb epizódok csak meglehetősen lazán kapcsolódnak egymáshoz. A most olvasott könyvek esetében azonban már egyértelműen összefüggő, hosszabb történetekről van szó – kicsit olyan, mintha regényt olvasnánk. 🙂 Találkoztunk olyan alkotásokkal, amelyek alapból fejezetekből állnak, más részük viszont csak egyszerűen hosszú, de nem tagolt – ezekben az esetekben a rendelkezésünkre álló idő és a mese fonala dönti el, mely pontokon hagyjuk abba, illetve folytatjuk másnap. Dumbo története a könyvtárban akadt a kezünkbe A kisfiam szeptember elején kezdte az óvodát. Mivel nem járt bölcsődébe, az utóbbi hónapokban igyekeztünk tudatosan készülni. Sokat beszélgettünk, ellátogattunk az oviba, megnéztük a csoportszobát, megismerkedtünk az óvónőkkel – és persze olvastunk. Olvass tovább →
Sose néztem tükörbe, mert nem érdekelt az ügy, de tudom, tavaly volt rajtam izom, normális formám volt. Az idén meg: mint akin átment az úthenger, piszokul megnyúltam, vékony a karom, vékony a lábam, eltűnt a vállam. Hiába veszek fel két pulcsit, hogy mutassak valamit, mintha vállfán lógna. Réber a Janikovszky-szövegek legpontosabb értője. Az általa tervezett látvány tökéletes olvasat azok számára is, akik egy szót sem értenek a szövegből. Ezzel eleve rátereli a könyvre a figyelmet, és megóvja a szöveget a félrefordítások, félreértelmezések veszélyeitől is. De a kiadók döntése és az olvasók szeretete már a teljes műnek szól. Tény, hogy a nagyon gazdag Réber életműnek is a Janikovszky-könyvek hozták el a szakmai világsikert. Ugyancsak erőltetett kiegyensúlyozási kísérletnek érzem a Janikovszky-lányregényeknek szentelt különös figyelmet. Ezek egy kezdő író próbálkozásai voltak, sosem váltak emblematikussá. Saját szerzőjüknek az volt a véleménye róluk, hogy nem ír többet ilyeneket. Az pedig eléggé abszurd bűvésztrükk, amikor Janikovszky sikeres könyveinek lefokozása érdekében Kiss Noémi váratlan előhúzza a kalapból Nádas Péter egyik "felnőtt" novelláját.