Mindezt csak megkoronázza a szinten aluli operatőri és vágói munka, aminek köszönhetően szinte folyamatosan kapkodjuk a fejünket, mert nem értjük, hogy az előző dzsungeltotálnak mi köze van a következő szuperközelihez, és emiatt sajnos még kellemesen nézhető filmnek sem mondhatjuk a Fox utolsó X -ét. Mindehhez már hiába is társul Hans Zimmer megbízhatóan kellemes zenéje, a Sötét Főnix sosem kap szárnyra igazán. Majd meglátjuk, hogy az újabb rebootolás során feltámad-e ismét hamvaiból.
Megtehette, hiszen a meglehetősen jól sikerült Az eljövendő múlt napjai alcímű fejezet egy huszáros időcsavarral a teljesen újraindította a Fox filmstúdió megfilmesítői birtokában lévő Marvel-mutánsok univerzumát, szóval miért ne próbálta volna meg újra elmesélni azt, amit egyszer már elmesélt, sokak szerint rosszul? Kinberg azonban másodszorra sem remekel. Míg a szintén általa írt, a Sötét Főnixet megelőző X-Men: Apokalipszis, meg Az ellenállás vége valamilyen szinten (és valószínűleg Bryan Singer rendezői közreműködésével) koherens és strukturált volt, addig a legújabb versenyzők dadogós, tikkelős és néha buta is. 1992-ben járunk. En Sabah Nur, vagy mutánsnevén Apokalipszis világfenyegető pusztítása után mutáns barátaink felértékelődtek az emberek és az amerikai kormány szemében is. Annyira, hogy Xavier professzornak forróvonala van az USA elnökéhez, aki nem restell neki telefonálni, hogyha éppen félrecsúszik egy olyan űrkutatói projekt, mint például űrhajósok kilövése. A Xavier hatalma megfelelési kényszere és önhittsége kockázatot nem ismerve küldi a kis csapatát, köztük az előző filmben kiemelkedő pszichés tehetséggel megáldott Jean Greyt a bajbajutott űrhajósok megmentésére.
Talán mára már a legelvetemültebb X-men -rajongónak is komoly fejtörést okozna az a kérdés, hogy pontosan milyen ok-okozati összefüggések, esetleg filmeken átívelő karakterfejlődések számítanak még bármit is a hányattatott sorsú franchise esetében. Ilyen "előélettel" nem volt könnyű dolga a rendezőként elsőfilmes Simon Kinbergnek, de a lassan két évtizede indult történet lezárásának szánt X-Men: Sötét Főnix még az elődök hullámzó színvonalát tekintve is gyalázatosan sikerült. Talán el is kényeztette egy képregényfilm-rajongókat az utóbbi időben a Marvel, hiszen sikerült méltó lezárást (és egyúttal megfelelően megágyazott folytatás-lehetőségeket) kanyarítania a Bosszúállók -sorozatnak, de ugyanez még a szoros összehasonlítástól megkímélve sem sikerült Foxnak a maga szuperhőseivel. A bukás szaga már jóval a megjelenése előtt körüllengte az idén 19 éves X-Men filmes univerzum (csak némi jóindulattal nevezhetjük annak a mérhetetlen történeti inkoherencia miatt, amit mégis megpróbáltak áthidalni még annak idején az Eljövendő múlt napjai val) vélhetőleg utolsó darabját, és a végeredményt látva teljesen érthetővé vált, hogy a tavaly novemberre tervezett bemutató végül miért csúszott (és a film miért utóforgott) egy jó fél évet.
Filmkritika (spoileres) A Fox-féle X-Men franchise a végéhez közeledik (még hátra van egy utolsó film), így lassan elérkezünk egy éra lezárásához, akárcsak a Bosszúállók: Végjáték esetében is történt. Simon Kinberg író és rendező, aki egyébként az X-Men: Az ellenállás vége című filmnél már megpróbálta feldolgozni a Sötét Főnix sagát, tett egy újabb kísérletet arra, hogy helyre rázza a korábbi "félresiklást", amelyet sem a kritikusok, sem pedig a széria rajongói nem fogadtak túlzott elégedettséggel. Vajon ezúttal jobb eredmény született? A film azzal indít, hogy visszatekintést kapunk Jean Grey gyermekkorába, megtudjuk, miként aktiválódott először a képessége, aztán egy baleset után hogyan kerül Xavier gondozásába. Ezt követően ugrunk az időben előre, ahol a mutánsok csapata az Endeavour űrsiklót igyekszik megmenteni egy napkitörésnek tűnő energiahullámtól, ám a kísérlet nem várt következményekkel jár. Bár az űrhajósokat sikerül kimenekíteni, Jean testét megszállja ez a különös energia.
A Földre visszatérve látszólag minden rendben van, azonban a lányban valami megváltozik, és az energiaszintje hihetetlen módon megemelkedik. Erejét immár nem tudja kordában tartani. Időközben a bolygónkra érkezik egy idegen faj, a D'Bari és vezetőjük (Hipp-hopp, jön) Vuk. Céljuk az, hogy a Jean-t kínzó erőt megszerezzék maguknak, ugyanis ez az energia elpusztította a bolygójukat és most új otthont szeretnének szerezni, (nem épp békés úton), a segítségével. Körülbelül ez a két konfliktus képezi a film gerincét és általuk megpedzegeti azt a témát (egyebek mellett), hogy az érzelmi intelligencia mennyire fontos az ember számára, mert hiába van végtelen nagy ereje valakinek, ha érzelmileg nincs eléggé felnőve ahhoz, hogy azt kezelni tudja felelősséggel. Színészek és karakterek terén az X-Men filmek esetében sokat beszélhetnénk arról, hogy a szereplők közötti kémia hogyan működik, illetve a csoportdinamika milyen fontos, azonban a Sötét Főnix esetében ezek közül szinte egyik sem működik igazán.
Sokan úgy hitték, ez annak a jele, hogy a Fox utolsó X-Men mozija rossz lesz. Hiszen nagy a valószínűsége, hogy ezzel a szereplőgárdával most utoljára láttunk csapatfilmet. Tavaly vásárolta meg ugyanis a Disney a Foxot: szóval a mutánsokkal várhatóan legközelebb csak sok év múlva találkozunk majd, az MCU részeként, új színészekkel. Így a Sötét Főnix nem más, mint egy majd 20 évig tartó korszak lezárása. Más kérdés, hogy a forgatás idejében a Fox felvásárlása még a kanyarban sem volt, így semmi nem is utal arra, hogy ez most egy nagy egész utolsó darabkája. Ennek megfelelően, az utolsó képsorok folytatásra utalnak. Más kérdés, hogy ez már soha nem fog megvalósulni. Azért akad jó hírből is: a Sötét Főnix ugyanis sokkal jobb, mint amit a külföldi sajtó nagy része állít róla! A szakma eléggé beletörölte a lábát a filmbe, amit nem igazán értek. Az való igaz, hogy nincs ott a legeslegjobb X-Men mozik között (A kívülállók, Az elsők, Az eljövendő múlt napjai), ugyanakkor számomra csalódást sem okozott.
Bár nem a sorozat legrosszabb filmje, azonban nincs benne semmi olyan, amit már ne láttunk volna más X-Men vagy képregényfilmben, így azt kell, hogy mondjuk, egy igencsak felejthető alkotás készült el, talán feleslegesen. Az a vibe, amit az X-Men: Elsők rettentő jó módon elcsípett, sajnos a folytatásokkal együtt eltűnt az új szériás filmekből, bár ennek talán Brian Singer is az oka (rátok nézek: X-men: Az eljövendő múlt napjai és X-Men: Apokalipszis). A képregény alapanyagból sokkal jobb film is készülhetett volna, vagy a készítők egy másik X-men történettel talán sikeresebb anyagot vihettek volna vászonra. Remélhetőleg az utolsó Fox-féle X-Men film, az Új Mutánsok még tud valamit mutatni, mielőtt az MCU berkein belül újra bemutatkoznak ezek a szuperhősök. A Marvel képregény rajongói pedig hiába ülik végig a végefőcímet, ezúttal nem fognak bónusz jelenetet látni. A film után maximum némi keserű szájíz marad, amely aztán gyorsan el is felejtődik. Kiemelt kép:
A zsindely csomópontjait saját anyagból ragasztva és tömítve készítjük. Fémlemez fedéseknél a teljes alátámasztásra kerülnek a hullámlemez, vagy trapézlemez-szerkezetek. Az elemek egymáshoz korcolással, lécbetétes toldással, forrasztással, szegezéssel, üzemi szegezéssel vagy gumitömítéssel bepattintva kapcsolhatók. Zsindely tető szerkezet lakatos. A tető legkisebb hajlásszögének 6 foknak kell lenni. A deszkázott aljzatot a kivitelezés közbeni megázástól bitumenes csupaszlemezzel kell védeni. Szilikátbázisú aljzatok (téglafal, beton) és a fémlemezek közé is elválasztó réteget kell beépíteni.
A bazaltot összetörik, szitálják és méret szerint válogatják. Ezt követően a granulátumokat színezik és kerámiazzák – magas hőmérsékletű sütőben égetik. TETŐ SZERKEZET ÉPÍTÉS | Tetőben a legjobb!. A granulátum tulajdonságai hasonlóak a kerámia termékekéhez. Az ilyen intézkedések eredményeként a csempe gazdag színt kap, amely megtartja fényességét a teljes élettartam alatt.. A különböző frakciójú granulátumok használata növeli az anyag védő tulajdonságait, és biztosítja a tetőfedés szoros illeszkedését A zsindely legalsó rétege a kovakő. Megkönnyíti a telepítést (megakadályozza a csúszást), és megakadályozza, hogy a csempe összeragadjon szállítás és tárolás közben.. A Tegola puha tető előnyei A Tegola zsindely előnyei a következők: A Tegola puha csempe rugalmassága megvédi a tetőt az elmozdulástól és a sérülésektől az épület zsugorodása során, ami teljesen lehetséges új ház építésekor. Különféle Tegola zsindely modellek A Tegola Corporation több sorozatban gyárt zsindelyt. A Super sort ötféle csempe képviseli: A Master J egy térfogati csempe, két rétegű szirmokkal.
A szerkezet ilyen esetekben sokkal összetettebb, nagyobb gondot kell fordítani az időjárási körülményekre, például ki kell állnia a téli havazást és az erős szelet is. A viharos szél és a paneleken összegyűlt hó igen nagy károkat tud okozni és a teljesítmény romlását eredményezi. Abból a szempontból azonban szerencsés, hogy nem kell adottságokra hagyatkozni, teljes mértékig alakítható a rendszer kiépítése. Földre szerelt Végül, de nem utolsó sorban a napelemes rendszer tartószerkezete a földre is kerülhet. Átzsindelyezés. Ez leginkább akkor szokott opció lenni, amikor a tetőn nem fér el annyi napelempanel, ami képes kiszolgálni a kívánt energiaszükségletet, vagy a tető állapota nem megfelelő. Alapvetően ez a megoldás is ugyanolyan hatékony tud lenni, mint a tetőre szerelt, hátránya, hogy biztosítani kell a házi napelem telepnek elegendő területet. A Nap mozgását követő szerkezetek Alapesetben elmondható, hogy a napelemes rendszerek működése során a dinamikus elem a Nap, a statikus pedig a napelem. Ez azt jelenti, hogy nagyon rövid ideig éri a paneleket a legideálisabb szögben a napfény.
Az épületek csapadékoktól és külső hatásoktól való védelmére szolgáló eltakarásos jellegű épületszerkezetek a héjszerkezetek. Héjszerkezetek jellemzői Az épületek héjszerkezetei anyaguk alapján lehetnek nád, fa, kő, agyagcserép, betoncserép, műpala, üveg, fém, bitumen, műanyag. A felsorolt anyagok lehetővé teszik a gazdaságos kivitelezhetőség, az esztétikum, a funkció és a tetőforma sokoldalú megválaszthatóságát. Zsindely tető szerkezet kft. Az elemek különböző méretben, formában kaphatók, így könnyedén, akár kézzel is beépíthetőek. A héjszerkezetek jelentős része előregyártott szerkezeti rendszerekből áll a hozzá tartozó összes kiegészítő szerkezettel. Ezért a beépítés gyors és könnyen megtervezhető a lehető legkevesebb hulladékanyag keletkezésével. Az elemek felülete a végleges formában kerül beépítésre, ezért az elhelyezést követően nincs szükség felületkezelésre. Héjszerkezetek kivitelezési technológiái A héjszerkezetek kivitelezési technológiái az anyagok szerkezetének függvényében eltérő. A cserépfedéseknél a tetőszerkezetre rögzített lécezésre történik a cserépelemek beakasztása (cserépen kialakított fülekkel).