A Nem én kiáltok verseit író József Attila még nem ismerte ezeket a sorokat (csak tanulmányainak készülése idején ismerte meg őket), ezek a gondolatok és érzések azonban – éppen azért, mert egyetemes emberi törekvéseknek a kifejezései egy olyan korban, mely a korábbiaknál tisztábban és közelebbről mutatja ezek megvalósításának lehetőségét – kb. innentől kezdve tisztán, kimutathatóan ott élnek az ő életművében, költészetének főáramában is. (Amint Németh Andor mondta róla gyászbeszédében: "… a világhoz való. viszonya kezdettől ugyanaz. Az emberekben és a világban való feloldódás áhítozása… s annak a hite, hogy… majd az embertelen csupacsősz világ olyanná lesz, amilyenül ennek a csupaszív-költőnek jóvátehetetlenül adósa maradt. ") Amint József Attila fokonként túllép azon a – részint költőelődöktől tanult, részint kamaszosan ámuló – szemléleten, mely a világra, az életre mint kiismerhetetlen, szent misztériumra tekint, lírájában valóban ez a költészet egészének legkezdeteitől meglevő központi törekvés szólal meg: eggyé lenni a világgal; ha pedig ez nem valósítható meg a benne való feloldódás útján, akkor szembeszállni a világ emberellenes erőivel s legyőzni azokat.
Az ő Mesteremberek című művéhez hasonlítható a Nem én kiáltok szemlélete is. A költő egy a tömeggel, azonosnak érzi magát a társadalommal, annak érzéseit fejezi ki, s ezeket az érzéseket a forrongó történelem, a "dübörgő" föld diktálja. A dübörgő föld, a megőrült sátán képe apokaliptikus képzeteket rejt. A Biblia szerint a sátán akkor tombol őrjöngve, amikor végérvényesen közeledik hatalmának vége, s felváltja azt az Isten uralma. A költő e versben általánosan fogalmaz, közvetlenül csak a történelmi változásokra történik utalás, de a forrongásban benne lehet a szocialista jellegű forradalom képe is. A megőrült sátán léte menekülésre késztet. "Légy észrevétlen a történelmi viharban – sugallja a vers ismét tegező prédikálással, ezúttal azonban rábeszélő-könyörgő hangsúllyal. A menekülés rajza voltaképpen a József Attila-i képzetkincs kedves elemeit vonultatja fel, a József Attila-i »kicsinyítés« jellegzetes eszközeivel. A »források«, »gyémánt«, »üveglap« nála emberi, erkölcsi és gondolati tisztaságot jelent, a »bogarak« a természet apró elemeivel való azonosulást, minden élő szeretetét, a »frissen sült kenyér« meg egyenesen a legkívánatosabbat, az éhező szegény fiú számára a legfontosabbat jelzi" (Szabolcsi Miklós: Érik a fény.
A művészet hivatása, hogy "az idők új arcát" énekelje, kiterjesztve a programot egész Európára. A nagyvárosok felsorolása a vers zárlatában az erő élményét is növeli. Kassák ebben a költeményében a művész újszerű eszményét is megfogalmazza: a szórakoztató, a "szép" verset előállító költő vagy az egyéni látnok helyére a közösségi alkotás prófétáját állítja. József Attila Második kötete, a nem én kiáltok Szegeden jelent meg 1925 januárjában. Ebben már nagyobb számban szerepelnek kassákos expresszionista jellegű és szabad képzettársítású versek. A szabadvers a kötetlenebb formát, merészebb asszociatív képalkotás lehetőségét is jelentette a fiatal költőnek. A versekben megszólalnak a lázongásának, a testvériség hirdetésének hangjai. A kötet címadó verse (1924) költői program is. Nem én kiáltok Első és utolsó két mondata nem ellentétet, inkább összetartozást fejez ki. A versben kozmikus világszemlélet jut kifejezésre. A költő valami feltartóztathatatlan, elemi erejű változás közeledtét jelzi, ezt jeleníti meg apokaliptikus képekben.
Akadémiai Kiadó, Bp., 1977. 290. o. ). A menekülés tehát voltaképpen egy igazi közösség megtalálásához, a szegény emberek közösségéhez vezet. Ezt a felismerést summázza a gondolatjel szünete után: Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Szorosan kötődik e felismeréshez a rákövetkező: Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. A mikro- és makrokozmoszt egységesnek, rendezettnek látja a költő. Vallja, hogy ha az ember – akár a legkisebb dologban is – tökéletes feladatot, szerepet talál magának, akkor a legnagyobb szabású dolgokkal is egyenrangú lehet. Nemcsak a költő szerep felfogása, nemcsak a történelmi apokaliszis gondolata idézi az expresszionizmust, hanem ezek képi és nyelvi kifejezése is. A történelmi helyzet dinamizmusát érzékelteti az igék nagy száma. A vers második részének tekinthető utolsó öt sor ellenkező módszerű: a megszólító jellegű kiáltások sora nem cselekvésre sarkall, hanem a dübörgés állapotának, feloldhatatlan ellentmondásosságának tudomásulvételére.