Fekete István Idézetek

" Jó lett volna bizonyos dolgokra emlékezni és bizonyos dolgokat elfeledni, de nem lehetett, mert az idő életnyi pocsolyájában múlhatatlanul ott voltak tündéri szigetek és rothadó zátonyok, melyek egyszerre és egymás mellett mulatoztak, ha az emlékezet kinyitotta vaksi szemét. " Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján. Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát. Vannak dolgok, amelyeket megállítani, és vannak dolgok, melyeket siettetni nem lehet. Az álomban elsüllyed az idő és minden valóság. Az ízeket nem az élet szüli, hanem az éhség, és a vágyak néha nagyobbak a gyomorban, mint a szívben. Fekete István - Oldal 3 a 10-ből - Idézetek Neked. A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről.