Ezenkívül írt verses pamfleteket az erőszakos tiszttartók és a korhelyek ellen (Udvarbírák és kulcsárok, Sokféle részegségről). ~ művei gyakran adtak tárgyat és indítást a későbbi magyar irodalom számára is; Kemény Zsigmond, Arany János, Gárdonyi Géza, Ady Endre merítettek verses históriáiból. A magyar műzene első igazán hatékony képviselője. 23 saját szerzeményű dallama, amely a Cronicában maradt fenn, a 16. históriásének-termésének legjava. Műveinek kiadásai: Tinódi Sebestyén összes művei (Szilády Áron gondozásában, Régi Magy. Költők Tára, III., 1881); Tinódi Sebestyén válogatott históriás énekei (sajtó alá rendezte Perényi Adolf, Bp., 1899); Tinódi Sebestyén válogatott krónikás énekei (szerk. Bartha József, Pozsony – Bp. 1904); Tinódi Lantos Sebestyén válogatott munkái (sajtó alá rendezte Bóta László, Bp., 1956). – Irod. Toldy Ferenc: Magyar költők élete (Bp., 1870); Dézsi Lajos: T. S. (1912); Szabolcsi Bence: Tinódi zenéje (Bp., 1929, A magyar zene évszázadai, I., Bp., 1959); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); T. emlékkönyv (Sárvár, 1956); Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk (Bp., 1961); Varjas Béla: A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei (Bp., 1982).
Tegyünk áldozatot, Hogy Isten hallgasson tőlünk imádságot, És megszabadítsa jó Terek Bálintot, Hívőn szolgálhassa az szegény országot. Ezerötszáz negyven és egy esztendőben, Budáról császárnak el-alámentében Szigetben ki szörzé vala nagy feketében, Vitéz urán való kesergésében. [2] 1556 január végén Tinódi Lantos Sebestyén Sárváron halt meg. "Tinódi Sebestyén már megvetvén e halandó zenét, elment az odafönt valókhoz, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon; őt e hó utolsó előtti napján helyeztem a sári atyák hamvai mellé. " [3] E sorokat Perneszith György, Nádasdy Tamás tiszttartója írta. Ezek alapján feltételezték, hogy Tinódi Sár temetőjében, vagy plébániatemplomában nyert örök nyugalmat. Sírja máig ismeretlen. A sárvári vár sáncában Szabó Iván felújított szobra őrzi emlékét. Források: [1] Tinódi Lantos Sebestyén: Krónika: [2] Halálának 450. évfordulóján: [3] Tinódi Lantos Sebestyén:
Tinódi fel is kereste az egyes várostromok színhelyeit és a legapróbb részletekig összeszedte az ostromra vonatkozó adatokat. Számos érdekes mozzanatról csak az ő énekeiből értesülhetünk. Eger diadalmas megvédése után is rögtön a várba ment. Ekkor írta az Eger vár viadaljáról való ének és az Egri historiának summája című műveit. Tinódi híre eljutott Ferdinánd király udvarába is aki 1553. augusztus 23-án Nádasdy ajánlására "az éneklés művészetében és a históriáknak magyar nyelven ritmusokba való ékes foglalásával" szerzett érdemei elismeréseként nemesi rangra emelte és számára címereslevelet adományozott. 00:39 Felhasználási jogok Vízjel nélküli változatra van szükséged? A megadott felhasználhatóságtól eltérően használnád a fájlt? Kérj egyedi engedélyt a feltöltőtől! "Tinódi Lantos Sebestyén" c. alkotás fotói Rózsafa településről Feltöltő Azonosító 249337 Feltöltve 2016. alkotás fotói Rózsafa településről Feltöltő Azonosító 249338 Feltöltve 2016. 00:42 Felhasználási jogok Vízjel nélküli változatra van szükséged?
Fájl Fájltörténet Fájlhasználat Globális fájlhasználat Metaadatok Eredeti fájl (SVG fájl, névlegesen 445 × 567 képpont, fájlméret: 217 KB) Kattints egy időpontra, hogy a fájl akkori állapotát láthasd. Dátum/idő Bélyegkép Felbontás Feltöltő Megjegyzés aktuális 2013. május 11., 15:08 445 × 567 (217 KB) Madboy74 minor changes 2012. június 9., 20:07 445 × 567 (174 KB) Madboy74 {{Information |Description ={{en|1=The coat of arms of Tinódi Landos Sebestyén}} {{hu|1=Tinódi Landos Sebestyén címere Ferdinánd király 1553-ban címer- és nemességadománnyal tüntette ki. }} |Source ={{own}} |Author =[[User... Az alábbi lap használja ezt a fájlt: Ez a kép járulékos adatokat tartalmaz, amelyek feltehetően a kép létrehozásához használt digitális fényképezőgép vagy lapolvasó beállításairól adnak tájékoztatást. Ha a képet az eredetihez képest módosították, ezen adatok eltérhetnek a kép tényleges jellemzőitől. Szélesség 445 Magasság 567
Jó kapcsolatban volt Dobó Istvánnal és mikor az egri várkapitány erdélyi vajda lett, követte őt Erdélybe. Itt fejezte be az Erdélyi história című énekét, amelyben Erdély történelmét beszéli el János király halálától 1551 -ig. Műveinek gyűjteményes kiadása 1554 -ben jelent meg Kolozsvárott, Cronica címmel. 1555 -ben visszatért Erdélyből, majd rövidesen meghalt. Munkássága Tinódi mintegy tizenkétezer versorra kiterjedő életművének költői színvonala nem éri el a 16. századi magyar irodalom termésének átlagát. Versei tartalmilag józanok, nincs bennük alkotó képzelet, előadásuk nehézkes, verselésük művészietlen. A részletességre való törekvés annyira hatalmába kerítette, hogy énekei helyenként egy akta- vagy zsoldlajstrom monotonságával vetekednek. Műveinek a maguk korában is nagyobb volt a publicisztikai, mint a költői jelentősége. A vele foglalkozó kutatók ezért hosszú ideig zavart bizonytalansággal álltak munkássága előtt. Tinódi maga így vall céljáról a Cronica előszavában: " Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasokrontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak " Tinódit tehát olyan krónikásként kell értékelni, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit elsősorban hitelességre és nem művészi értékek közvetítésére törekedve.