Ez a kenyerem. A boldogság tört szárnyú madara vergődik a tenyeremen; a boldogság tört szárnyú madarát, mely évezredek óta röppen fel s hull alá, nekem kell fölrepítenem. Vergődtem, vergődöm magam is, – megviseltek a hosszú századok –; szétosztom minden örömöm, a bánatomon is osztozzatok. Ó, szép szavak barokkos balzsama, – ne hosszabbítsd a kínjaim! A féligazság: múló novokain. Az egyenes beszéd, nekem csak az a szép. Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom. Ezért tart engem a társadalom. Labda a hold! Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis. S ha netán el nem érném, harmat leszek, harmat e csillagon, hogy fényemtől is fényesebbnek lássák a földet a szomszédos égitestek. S ha elszólít a Nap, nyugodt lélekkel mondják: tócsákkal nem szövetkezett, liliomok fürödtek benne, úgy tünt el, amint érkezett. Kányádi Sándor: Könyörgés tavasszal Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág. Tavasz van megint, tavasz van újra, s az ember, az ember messzire lát. Ó, szép tavaszom, kedvem kibontó! Annyi, de annyi bús napon át Tebenned bíztam, Tetőled vártam keserű szívem szép igazát.
Gondos gazdaként széttekint, aztán munkába fog megint. Ahol kilátszik a vetés, vet oda egy marokkal, és mire a mi falunkba ér, mögötte már minden fehér. Egy kicsit még tipeg-topog, befagyasztja a patakot. Lepihen és a szürkület csöndjében füstöt ereget. Kányádi Sándor: Tél derekán Összenőtt a föld az éggel, csupa fehér, csupa szürke. Ég és föld közt oszlopokként feszül a kémények füstje. Farkasordító hideg van. Csattog a fagy, mint a fejsze. Kányádi sándor gyerekversek. Kibújni a jó melegből kinek volna kedve, mersze? Szégyen volna mégis-mégis egész nap bent rostokolni: mire való a jó csizma meg az a sok meleg holmi? Lám, a varjú milyen bátor, se csizmája, se bundája, mégis kiült károgni a fehér lombú diófára Kányádi Sándor: Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Kányádi Sándor: Nekem az ég nekem az ég régen is kék volt ha kék volt borúsnak miért mondanám most s nagyon szerettem ezt a már nem-szeretem várost nekem a jó régen is jó volt ha jó volt miért mondjam utólag rossznak csapjak föl én is buzgó megkésett panaszosnak?
Impresszum Szerkesztő: Farkas Ilona Email: Tárhely: Tá Kft. Weblapmotor: Wordpress 5. 6.
1985: Világlátott egérke (Móra, Bp. ) - mesék; Tudor Arghezi: A világ szája (uo. ) - versek gyermekeknek. 1986: Madármarasztaló (Kriterion, Bukarest) - gyermekversek. 1987-ben a Kriterionnál is megjelenik Ioan Alexandru válogatott verseinek fordítása, a Szeplõtelen szerelem. 1988-ban Baconsky verseinek fordítását adja ki a Kriterionnál ( Önarckép az idõben). 1989 két jelentõs kötet megjelenésének éve: Sörény és koponya. Versek (Csokonai Könyvkiadó, Debrecen) és Erdélyi jiddis népköltés (Európa, Bp. ) - kétnyelvû kiadás. Ugyanez évben adja ki a Héttorony Könyvkiadó Budapesten a Küküllõ-kalendárium címû gyermekverskötetét. 1990 januárjában nyugdíjba vonul. Az év könyve: Rainer Maria Rilke: Õsz - Herbst (Kriterion, Bukarest) - kétnyelvû kiadás és egy gyermekverskötet: Kinyílott az idõ (Képzõmûvészeti Kiadó, Bp. ) 1991 Költögetõ (Századvég Kiadó, Bp. ) - gyermekversek. Hanglemezek: 1976: Táltos madár. Kányádi Sándor verse Archívum - gyerekversek.hu. Kislemez (Electrecord, Bukarest) 1980: Fekete-piros versek. Nagylemez (Electrecord, Bukarest) 1985: Táltos madár.
1929. május 10. -én született Nagygalambfalván (Hargita megye). Apja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát, korán elvesztette. (1940 karácsonyán halt meg. ) Az elemi iskola öt osztályát szülõfalujában végezte. 1941 és 1944 között a székelyudvarhelyi református kollégium diákja volt. Az 1944-1945-ös tanévben az udvarhelyi Római Katolikus Fõgimnázium magántanulója. 1946-1950 között, ugyancsak Székelyudvarhelyen, elvégezte a Fémipari Középiskolát. 1950 nyarán jelent meg elsõ verse a bukaresti Ifjúmunkás ban, majd a kolozsvári Utunk is közölte verseit. 1950 õszétõl él Kolozsvárt. Rövid ideig a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fõiskola hallgatója, 1951-1953 között az akkor Kolozsvárt megjelenõ Irodalmi Almanach szerkesztõje, 1953-ban néhány hónapig az Utunk szerkesztõségében dolgozott. Közben, a színinövendékként eltöltött félév után, átiratkozott a Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karára. 1954-ben magyar irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Hónapokig írásai tiszteletdíjából tartotta fenn magát.