A metafora (átvitel) a leggyakrabban használt szókép, két egymásra vonatkoztatott jel kapcsolata. Két fogalmat vetít egymásra úgy, hogy egy szimbolizáló terminus és egy szimbolizált tárgy, jelenség közös jegyére, hasonlóságra utal. A metafora hasonlóságon alapuló névátvitel, amelyben az azonosító és az azonosított a két elem. A metafora alakja aszerint lehet teljes, amikor kitesszük azt is, amit azonosítunk, és azt is, amivel azonosítjuk. Egyszerű és összetett metaforával akkor találkozunk, ha csak az van kitéve, amivel azonosítjuk, s az azonosítottat hozzá kell érteni. A megszemélyesítés a metafora egyik fajtája, hasonlósági névátvitel. Stílusrétegek - Falraborsó 2. Elvont dolgot, élettelen tárgyat, természeti jelenséget emberként cselekedtet, emberi érzéssel, tulajdonsággal ruház fel. Az allegória (képletes beszéd, átvitt értelmű gondolatsor) a metafora származéka, amely rokon a megszemélyesítéssel is. Egy elvont fogalomnak, erkölcsi eszmének egyszerű megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Allegória csak gondolati és érzéki fogalom között létesülhet.
hivatalos levél), szerkesztettség (→ retorika) műfajai: törvény, rendelet, jogszabály, kérvény, felszólítás, beszámoló, jegyzőkönyv, önéletrajz – szépirodalmi: a legigényesebb stílusréteg (műnemek, műfajok → …) beszélt nyelvi stílusok: – társalgási: hivatalos, a mindennapi életben használatos műfajai: vita, előadás, hozzászólás – szónoki: szerkesztettség, logikus felépítés (retorikai eszközök) műfajai: szónoklat, alkalmi beszéd (pl. ünnepi, politikai) Stílusárnyalat (hangnem): a stílus jellemző tulajdonsága → a beszélő lelkiállapota, viszonya a témához – beszédhelyzet szerint: választékos / ünnepélyes / patetikus / köznapi – téma szerint: világos, logikus / eleven / homályos / szemléletes / száraz / széteső – kommunikációs felek viszonya szerint: bizalmas / családias / kedveskedő / durva / közönséges – lelkiállapot szerint: élénk / kedélyes / tréfás / emelkedett / fennkölt / gúnyos / humoros
A hangalak és a jelentés kapcsolata a nyelv szavainak nagy részében megszokáson alapul. A szavak lehetnek: – motivátlanok: megszokáson alapuló hangalak és jelentés, – motiváltak: a hangalakból megérezhető, kikövetkeztethető a jelentés; ilyenek a hangutánzó és a hangulatfestő szavak. A képzett és az összetett szavak közül a nagyon kifejezők is ide sorolhatók. A motiváltság növeli a szó stílusértékét. Minél nagyobb az eltérés a megszokottól, a hagyományostól, annál kifejezőbb, eredetibb a stílus. Stílusárnyalatok Egy szöveg stílusának elemzésekor fontos szempont a stílus hatásának vizsgálata. Stílusréteg Archívum - Érettségi tételek. A szövegben kifejtett tartalom akkor hat igazán, ha a megformálás módjának, a stílusnak kifejezőereje van. A stílus kifejezőereje erősíti a szövegben foglalt tartalmi hatást. Minél jobban élünk a nyelvi eszközök nyújtotta lehetőségekkel, stílusunk annál hatásosabb lesz. A személyesség: a beszélő gondolatainak, érzelmeinek, hangulatának, képzelőerejének kifejezése, közvetítése a hallgatónak rendkívül fontos.
A szépirodalmi stílus jellemzői a szépirodalom nyelvhasználatában figyelhetőek meg, nagyon változatos stílusréteg. Nemcsak az irodalmi nyelvváltozat sajátosságai találhatók meg benne, hanem az író szándékainak megfelelően bármely nyelvváltozat jellemzői előfordulhatnak benne stílusélénkítés céljából. A szépirodalmi stílus szóbeli előfordulása a népköltészeti alkotásokra korlátozódik, de a mai nyelvből már ez is kiszorulóban van. A stílusrétegek -. A népköltészeti alkotásokat jórészt összegyűjtötték, lejegyezték, napjainkban már elsősorban írott formában terjednek. Nagyon ritka az olyan település, ahol még élnek a mesék, mondák, mondókák. A szépirodalmi stílus legjellemzőbb vonásai a változatosság, a szemléletesség, az élénkség és a képszerűség. Újabban a szépirodalmi stílust egyesek nem sorolják a stílusrétegek közé, mivel nemcsak nyelvtani, szövegtani szabályokhoz alkalmazkodik, hanem poétikaiakhoz is. Továbbá azért, mert minden stílusrétegből (sőt az ún. nyelvi helytelenségekből is) meríthet.
Az allegóriának a szépirodalomban előforduló gyakoribb formája a hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt folyamatosan kifejtett, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, vagy egy képnek egész történetté való kiszélesítése. Az allagórikus képnek önmagában is van értelme, de van mélyebb, rejtettebb jelentése is. Ehhez a jelentéshez a legtöbbször a költő adja meg a kulcsot.
Fajtái: Társalgási Tudományos vagy szakmai Publicisztikai Szépirodalmi Írásbeli Szóbeli Hivatalos Szónoki Társalgási stílusréteg: Viszonylag kötetlen, családiasabb környezetben, otthon, barátok között használatos stílusréteg. Nincs éles határa. Folyamatosan változik a divattal, a társadalommal.
( 0 szavazat, átlag: 0, 00 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 142 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 14.