Könyv: Labdarúgó alapismeretek gyerekeknek ( Ferenczi Attila) 230576. oldal: - Könyv Gyermek- és ifjúsági Ifjúsági ism. terjesztő Sport, játék Minden labdarúgó amikor visszavonul a 30. életéve után elmondja, hogy milyen jó focista lett volna, ha 18 évesen annyit tudott volna a fociról, mint visszavonulásakor. Sokszor lerágott bölcs gondolat, hogy "A futballt fejjel játsszák, a végrehajtás eszköze a láb". A labdarúgók döntő része úgy készül fel felnőtt pályafutására, hogy elméleti képzést nem kapnak. Az Ajax játékrendszer elemzése, avagy a rombusz · Ferenczi Attila · Könyv · Moly. A kiadvány ezen a hiányon próbál segíteni, hogy ismerteti azokat a legfontosabb elméleti tudnivalókat, amiket ismernie kell a 6-12 éves játékosnak. A könyv lépésről-lépésre, színes ábrákon keresztül mutatja be a labdarúgás elméleti alapjait. Az információk elsajátítását oktató versekkel segíti a mű. A könyvet ajánljuk leendő focistáknak, hogy egyénileg képezzék magukat, labdarúgó szülőknek, hogy értő figyelőivé váljanak e csodálatos játéknak, és labdarúgó szakembereknek, ha elméleti képzést akarnak tartani játékosaiknak.
Ferenczi György & Rackajam Folk-Rock · 2012 Kenyéren És Vízen 1 3:29 Van Így Néha 2 4:20 Daróc A Szürkéhez 3 3:37 Az Isten Balján 4 5:17 Alkony 5 4:30 A Távozó 6 4:03 A Szőkés (Részlet "A Börtön Eposzából") 7 4:00 Van Így Néha (Mississippi Rap Variáció) 8 3:24 Kis Dal Egy Mosolyról 9 Visszfény 10 4:01 Karácsony Ének A Börtönben 11 6:07 Így Bocskorosan 12 3:27 Drama Charles the First 13 3:21 2012 13 Songs, 53 Minutes ℗ 2012 Gryllus Kft. More by Ferenczi György & Rackajam
Antal térítéseit számos csodás történet örökítette meg: legendájában azt írják, hogy megvédte hallgatóságát a zivatartól és a szónoki emelvényt szétzúzó ördög cselvetésétől, illetőleg arról is olvashatunk, hogy imái segítségével egy pillanaton belül ott termett, ahol épp szükség volt rá. A szerzetes hazatéréséhez is kapcsolódik egy monda, mely szerint a férfi Provence-ban egy idős asszonynál vendégeskedett társaival, aki étellel és borral kínálta az utazókat, ám ezután elfelejtette elzárni a hordó csapját, ráadásul egy szerzetes a poharát is eltörte. A történet szerint Antal imáinak köszönhetően a hordó színültig telt borral, és csodálatos módon a szegény asszony ivóedénye is újra ép lett. Páduai Szent Antal tehát már az "eretnekek pörölyeként" tért haza Franciaországból, és a korábbiakhoz hasonló eredménnyel végezte térítő munkáját az Észak- és Közép-Itáliában burjánzó mozgalmak hívei között. A szerzetest sikerei elismeréseként hamarosan az emiliai rendtartomány élére állították, Antal azonban nem vágyott előkelő pozícióra, ezért rövid időn belül lemondott hivataláról és Padovában telepedett le.
A legenda szerint Padovai Szent Antalnak már azelőtt is megjelent a kis Jézus és nagy szeretettel megölelte. 1231-ben bekövetkezett halála után, Paduai Szent Antal földi maradványait Padua külvárosában, a Maria Mater Domini templomban helyezték örök nyugalomra, egy kőkoporsóban. Akkoriban ez a templom a ferencrendi szerzetesek rendházához tartozott, majd Szt. Antal halála után a kolduló rend hatalmas építménye részévé vált. Csakhogy a temetés egyáltalán nem volt csendes esemény. Antal testvér holtteste birtoklásáért majdnem polgárháború tört ki. Végül június 17-én, egy keddi napon temették el, ünnepélyes keretek között. Azóta a keddi nap Paduai Szent Antal tiszteletének a napja. Gergely pápa már a halálát követő év májusában a szentek közé iktatta Antalt. A hagyomány szerint aznap Lisszabonban valamennyi harang megszólalt, anélkül, hogy bárki meghúzta volna azokat. 1263-ban Antal testvér földi maradványait abban a hatalmas bazilikában helyezték el, melyet az ő tiszteletére emelt Padova városa.
Padovai Szt. Antal, a nagy csodatevő és a szegények támaszaként él a köztudatban. A népszerű testvért már halála idején is az Il Santo, azaz A szent névvel illették, így siratta el 1231-ben Padova és egész felső Itália népe s népszerűsége azóta is csak növekedett, világszerte. XIII. Leó pápa a világ szentjének nevezte Padovai Szent Antalt. Szt. Antal Lisszabonban született, 1195-ben. Az előkelő lovag és a jámbor asszony gyermeke eredetileg a Ferdinánd nevet nyerte a szent keresztségben. A koraérett, éles eszű és erős akaratú fiú tízévesen a helyi káptalani iskolába került. Már serdülő korában is képes volt uralni indulatait, diadalmaskodni szenvedélyein. Alig 15 évesen, 1210-ben lépett a lisszaboni ágostonrendi kanonokok közé. Szülei korán elhaltak s a rokonság nem jó szemmel nézte a tudományra szomjas szerzetes magatartását, ugyanakkor Antalt is zavarta a sok vendégjárás, ezért a szigorúbb kolostori fegyelemmel és tágasabb ismeretszerzési lehetőségekkel bíró Koimbrába küldték. Itt nyolc évet töltött s valószínűleg itt szentelték áldozópappá.
Ferdinánd két esztendőt töltött ebben az intézményben, 1212-ben azonban kérelmezte áthelyezését Coimbrába, mivel úgy érezte, családtagjai és barátai látogatásaikkal megzavarják őt szolgálatában. A fiatalember Lisszabonban és új kolostorában egyaránt kitűnt páratlan szellemi képességeivel, kiváló memóriájával és szónoki tehetségével, a Szentírás magyarázatában szerzett tudása pedig a mártíromság iránt érzett vággyal párosult. 1220-ban történt, hogy Coimbrába szállították a marokkói misszió során elhunyt első ferences szerzetesek holttestét, ami Ferdinándot arra sarkallta, hogy hitéért áldozza fel életét. Miután kolduló barátok megerősítették őt elhatározásában, 1220 nyarán csatlakozott az Assisi Szent Ferenc által alapított rendhez, és felvette az Antal nevet. A 25 esztendős férfi még ebben az évben átkelt Afrikába, ám csak néhány hónapot tölthetett a muszlimok között, ugyanis 1220–21 telén súlyos betegségbe esett. Elöljárói úgy határoztak, hogy Antal térjen vissza Portugáliába, a missziós szerzetest szállító hajó azonban viharba került a Földközi-tengeren és Szicília partvidékére sodródott.
Antal egész munkásságáról elmondható, hogy szónoki tehetségével és páratlan karizmájával mindig és mindenhol a közösség javát szolgálta. A ferences szerzetes az 1231. évi böjt idején érte el pályafutása csúcsát, amikor állítólag 30 000 hívő előtt prédikált Padova városában. A szentet bámulatos kitartás jellemezte, azonban a feszített munkatempó és a szerény életvitel együttesen súlyos árat követelt a férfitól. 1231 tavaszán Antal súlyosan megbetegedett és Vercellibe utazott, ahonnan már soha nem térhetett vissza híveihez, ugyanis június 13-án – Arcellában, Padova mellett – befejezte életét. A szerzetes halálát általános gyász követte Itáliában, népszerűségét pedig ékesen bizonyítja, hogy IX. Gergely pápa egy éven belül, 1232 pünkösdjén szentté avatta őt. Antal neve az évszázadok során a szegények és az elesettek gyámolításával kapcsolódott össze, így főként a bajba jutottak fordultak hozzá; ezzel magyarázhatók az adománygyűjtésre szolgáló perselyek, illetve hálálkodó feliratok, melyeket – szobránál – a legtöbb katolikus templomban megtalálhatunk.