Bamba belga! – mondja a francia vámos. – Camembert! – ordítja a belga vámos. Féktelen sovinizmus tombol a mozivásznon – matiné változatban. Úgy, mintha egy szlovák azzal akarna megsérteni egy magyart, hogy kürtős kalácsnak nevezi, amaz meg azzal vágna vissza, hogy… szóval valami kifinomult szlovák gasztronómiai védjeggyel. Szóval osztja egymást az aktuális francia mozimarhaságban a francia meg a belga (akiről nem tudjuk, egyébként hova állna, ha a belpolitika lenne terítéken…). A magyar néző meg csak vidul. Egyrészt, mert a franciáknál nemzeti minimum – talán még az alkotmányban is szerepel az apró betűs résznél –, hogy a filmvígjáték lehetőség szerint legyen vicces. Másrészt azért, mert kacagva kérdezhetjük: ez nektek a nacionalizmus? Finánc a pácban videa. Pedig az. Az egyik francia, a másik belga. Amúgy szinte kiköpött egyformák: sebesen szájaló, szerethető marhák. Tombolnak a nemzeti érzések a kicsike határvároskában. Az utálat ide-oda cikázik a csíkos sorompó két oldala között. Ám egyszer csak feltűnik valami egyszerre idegen – és közben mégiscsak közös kényelmetlenség (megengedőbben: lehetőség) –, az arctalan és általános (nem bamba és nem camembert) Egyesült Európa.
A határok lebontásának a határtalan hülyeség sem vethet gátat. Újabb ügyes kis vígjátékot láthatunk Dany Boontól, napjaink egyik legnépszerűbb francia komikusától. Finánc a pecan . A magyar forgalmazásban nyert, mérsékelten ötletes cím alapján egy Louis de Funes-filmet sejtenénk (Isten nyugosztalja), vagy valami arra erősen utalót, ám a színészi játék mibenlétét egykor heves grimaszolásként félreértő kopasz közönségkedvenc szelleme csak néhány mellékszereplő alakítását befolyásolta: a prímet a rendező (Isten hozta az Isten háta mögött) és Benoît Poelvoorde (Pedálkirály, Aaltra, Dumas) párosa viszi. A leosztás kézenfekvő: a francia-belga határ 1993-as elbontása körül bonyolódó, vámosok közt játszódó történetben Boon adja a mafla, de kerülőutakon céljait mégis elérő francia egyenruhást, míg Poelvoorde az agresszív és gőgös, továbbá megszállottan francia-gyűlölő belga tisztségviselőt. S ezzel nagyjából az események mozgatórugóival is megismerkedtünk: a "camembert-zabáló" nem izgatná magát a határ megszűnése miatt, a "csoki-zabáló" viszont valósággal gyászolja a vámellenőrzésnél egykor gyakorolt, ám most elveszett hatalmat.
A hét-tízmillió német birodalmi márkába került Gustavot a Krupp ingyen gyártotta a náciknak, hűen a cég filozófiájához, miszerint az első modellt mindig ingyen adják. Bár a Maginot-vonal ostromáról lecsúsztak, a németek a szovjet fronton vetették be az ágyút. A Gustavot 1942 februárjában indították el a Krím-félsziget felé egy másfél kilométer hosszú szállítóvonaton. A fegyvernek saját, egyedi vasútvonalat építettek Szimferopol és Szevasztopol között. A szevasztopoli ostromban a Gustav végre bebizonyíthatta a félelmetes tűzerejét. Figyelt kérdés Valaki be tudná linkelni azt az Apu-t, amiben FAM elmondja a novella teljes történetét? Vagy interneten el lehet olvasni? 1/2 A kérdező kommentje: Bocs, a rendes címe: Négy nap egy könyvelő életéből. 2/2 anonim válasza: 2018. Négy nap dörgött az ágyú wikipédia. nov. 21. 13:39 Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2020, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Vízaknán az első fürdőtelepet 1820-ban nyitották meg. A 20. században sós vizű fürdőinek köszönhetően fürdővárossá vált. Vajon 2020-ban az itt fürdőző turistának lesz-e, aki elmondja magyarul, hogy hajdanán e település szász és magyar lakosságú volt, ahová a későbbi századokban letelepedhettek a románok is? Legyen egység! Négy nap dörgött az ágyú. A székelyek többsége azonban még mindig nem tudja elhinni, hogy néhány évtized alatt Székelyföldön is bekövetkezhet az, ami Dél-Erdélyben már kész tény. A román nacionalizmus egyre inkább prioritásként kezdi kezelni a székely kisvárosok, települések románosítását is, a magyarság visszaszorítását. A román törvényszékek következetesen hozzák a magyarellenes végzéseket, ha magyar közösségi jogokról van szó. Ez a gyakorlat egyre arcátlanabb, egyre nyilvánvalóbb. Amikor szülőföldünknek, szívünk legdrágább kincsének, Székelyföldnek a nevét sem engedik hivatalos okmányban leírni, amikor egy megyetáblán sem szabad Székelyföld nevének megjelennie, és hadd ne soroljam tovább, akkor muszáj tudomásul venni a ránk vicsorgó veszélyt!
1721 után a sóvágók száma háromszorosára emelkedett. Binder Pál azt írja, hogy a fiskusi zsellérek és a sóvágók körében is kialakult a demokratikus magyar–román együttélés. A magyarság is emlékké válhat A hajdani, szászok és magyarok lakta településen, ahol ma a magyarság alig 10 százalékot tesz ki, 1910-ben még a lakosság közel egyharmada volt. Vízaknán a magyarság egyre inkább emlékké válik. A magyar múltat ma már inkább a középkori várfallal körülvett református templom jelképezi, mely a XIII. században épült román stílusban, később gótikus külsőt nyert. A hajdani szász lakosságra már csak a szász jellegű építészeti formák emlékeztetnek. Negy Nap Dorgott Az Agyu - Négy Nap Dörgött Az Ágyu... - Petőfi Sándor. Az elrománosodás itt is, mint Dél-Erdély több régiójában, már korábban megkezdődött. Ennek lassítására a már létező szórványprogramok keretében, akárcsak Fogaras esetében is, a belső anyaország, a székely megyék tudnának erkölcsi támogatást nyújtani. Azonban a legszomorúbb élményem az volt, amikor egy hatvan év körüli székely turista csodálkozva arról faggatott, hogy miért van egy olyan román városban, mint Vízakna, Petőfi és Fazekas utca.