Stella (Haley Lu Richardson) és Will (Cole Sprouse) két, a felnőttkor küszöbén álló, cisztás fibrózisban szenvedő tini. Ők ketten ellentétei egymásnak. Stella bizakodóan tekint a jövőbe, aktív, tervez, és együttműködik az orvosokkal a gyógyulás érdekében. Vele ellentétben Will amolyan igazi rosszfiú: őt már nem érdeklik a szabályok, a gyógykezelések… elfogadta azt amit a sors neki szán. Aztán a két fiatal megismerkedik, és a tűz és a víz eleinte persze nem nagyon férnek meg egymás mellett, de ahogy telik az idő és egyre jobban megismerik egymást, szerelembe esnek. Ez azonban egy cseppet sem egyszerű szerelem: a fertőzések miatt nem érhetnek egymáshoz – mindig tartani kell a két lépés távolságot -, ráadásul szép lassan mindketten hatnak a másikra, s az eddig sem egyszerű életük csak itt kezd el igazán bonyolulttá válni. Kezdjük is rögtön a lényeggel: akik hozzám hasonlóan vevők a hasonszőrű mozikra és történetekre, azoknak a Két lépés távolság tetszeni fog. Mivel a téma már korántsem hat annyira újszerűnek, így vitathatatlanul több helyen találok rajta fogást, mint mondjuk a Csillagainkban a hibában, de összességében egy jól sikerült és szép mozi lett a könyvből.
Az nem számít, hogy egy, öt vagy tíz éve, de láttuk, így miután a mozi végén kikecmeregtünk a könnytengerből, akkor esik csak le igazán, hogy tulajdonképpen átvertek minket. Mit átvertek? Inkább úgy fogalmaznék, hogy hülyének néztek, mert csak mi nézők vagyunk azok, akiknek le tudják nyomni a torkán ugyanazokat az alkotásokat évről-évre. Aztán a készítők tapsvihar közepette jól megveregetik egymás vállát, hogy igen, ezt megint jól megcsinálták. De ha belegondolunk, akkor tulajdonképpen nincs is más választásunk, mint asszisztálni a filmművészet bukásához. Aztán maximum jól elmondjuk a véleményünket, amely úgy nagyjából senkit sem érdekel. Befejeztem. A Két lépés távolság egy korrekt alkotás lett, amely feleleveníti a Csillagainkban a hiba összes pozitívumát, így ha nem láttad a 2014-es mozit (nézzétek meg, nagyon ütős), akkor jelen filmünk számodra maga lesz a tökély. Egy könnyed és lágy alkotást kaptunk, amely hibátlan alapanyag akár első (de sokadik) randihoz is, nem beszélve a hideg és esős napokról, amelyeknek köszönhetően amúgy is fedezékbe vonulunk, így tökéletesebb programok el sem tudnék képzelni egy romantikusan megríkató filmnél.
És amikor megismerkednek, valami kezdetét veszi. Először csak együtt csinálják a kezeléseket, majd fokozatosan elkezdenek beszélgetni a céljaikról, a családjukról, arról, hogyan élik meg ezt az egészet. És ahogy azt sejteni lehet, lassan egymásba szeretnek. Ám ez a szerelem mindent elsöprő lesz, egy hullám, aminek csak az a három lépésnyi távolság szab határt. "Halál. Az vagyok. Az vagyok Stellának. Csak egyetlen dolog rosszabb annál, hogy nem lehetek vele vagy körülötte: egy olyan világban élni, ahol ő egyáltalán nem létezik. Pláne, ha az én hibámból. " A regény eredeti borítója Ha nem is a világhálón, de a valóságban gyakran hangoztatom, mennyire erősek az emberek. Egy édesanya felnevel egy autizmussal élő gyermeket, egyfajta acélpáncélt öltve magára úgy, hogy észre sem veszi. Valaki más egy traumát hordoz magával nap mint nap. Megint más csak elmegy dolgozni vagy iskolába, és önmagát adja, tudva, mivel járhat ez. Mindenki máshogy erős. A cisztás fibrózis egy tolvaj. Emberi életeket, időt, egészséget és boldogságot lop, és azokat, akik ezzel a diagnózissal a szívükben összetalálkoznak, megfoszt még valamitől: az érintéstől.
És akkor a feketeleves: a karakterek közül akikkel nem voltam kibékülve, azok a szülők, mind a két fronton. Szerintem túlságosan is ki lettek hagyva a sztoriból. A Will édesanyját megformáló Claire Forlani például kb. öt sornyi szöveget kapott, még a fia szülinapi ajándékát is off-screen hagyta ott az ágya mellett, ami a (szintén elmondásból megismert) karakterével teljesen szembement. Stella szülei közül is egyedül az anyukája kapott egy rövid jelenetet a lányával, úgyhogy a fentiek miatt a végső "konfliktus" a két beteg gyerek szülei között nem igazán érződött át és kissé erőltetettnek is hatott. Szerintem őket jobban is ki kellett volna fejteni. Viszont gyanúsan ez is erősítette volna a másik problémát, miszerint... A film kissé túl van nyújtva, amit leginkább a rendkívül sok statikus, ugyanazt a témát körüljáró beszélgetés okoz. Vannak remek karakterpillanatok, Stella és Will között többször is erős konfliktus adódik más és más okokból kifolyólag... de rengeteg diskurzus szól a halálról, az elmúlásról, a végről, a levegő elfogyásáról.
Sütőporos palacsinta | NOSALTY Amerikai palacsinta stupor nélkül 1 Amerikai palacsinta stupor nélkül x Kókuszos amerikai palacsinta - tojás nélkül | NOSALTY Zsolt001 Mon, 2012-04-23 20:05 A víz sima vagy buborékos? Sz. Ági / szeag Tue, 2012-04-24 15:56 Ha van buborékos, azt szoktam tenni bele, de ha nincs, a sima is megteszi. Ági Sisi / Sisi Fri, 2012-04-20 21:52 Először csináltam meg, és nem tapadt le, valóban nagyon finom lett, köszönöm a receptet, végre tudok normális palacsintát sütni:) Sat, 2012-04-21 14:09 Örülök, hogy sikerült. További sikeres sütés-főzést! Ne maradj le semmiről! Kövess minket: ©2020 Nosalty · Central Médiacsoport Zrt. Minden jog fenntartva. Itt találtam az eredeti receptet, amit kicsit átvariáltam saját ízlésemre: Tojás eredetileg sem volt beleírva, szerintem nem is hiányzik belőle. Így a tojásallergiások is nyugodtan megsüthetik. A tejet is ki lehet cserélni növényi tejre, esetleg szénsavas ásványvízre. A folyadék mennyiségére figyeljünk, mert a liszttől és a kókusztól is függ, hogy mennyi szükséges bele.
Na, meg a Nutella. Hozzávalók 4 adaghoz 190 gramm liszt 1 darab tojás 45 gramm vaj (olvasztott) 1 zacskó sütőpor 300 milliliter tej 1 evőkanál cukor 1 csipet só Előkészítési idő: 10 perc Elkészítési idő: 15 perc Elkészítés: Keverjük össze a száraz hozzávalókat, vagyis a lisztet, a sütőport, a sót és a cukrot. A kezünkkel csináljunk egy lyukat a közepébe, és öntsük bele a tejet és az olvasztott vajat, üssük bele a tojást. Keverjük teljesen simára. Akkor jó, ha a tésztája sokkal sűrűbb lesz, mint a palacsintáé. Egy serpenyőt forrósítsunk fel és vajazzunk meg, majd mielőtt beletennénk a tésztát, vegyük lejjebb a hőmérsékletet. Egy kisebb merőkanálnyi adagot öntsünk bele a tésztából úgy, hogy körülbelül 8-10 centiméter átmérőjű palacsintákat kapjunk. Az egyik oldalát süssük másfél percig, mikor még a teteje nyers és folyik, óvatosan fordítsuk meg, és a másik oldalát is süssük meg. Figyelni kell, nehogy leégjen.