Fotó: Dunántúli Napló / Laufer László (illusztráció) Sztojka Attila, a TEF főigazgatója elmondta, az augusztusban alakult, a BM irányítása alá tartozó szervezet kiemelt projektje, a 6, 3 milliárd forint értékű Aktívan a tudásért program keretében 12 ezer, végzettséggel egyáltalán nem rendelkező vagy alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetű, 18 és 55 év közötti embert vonnának be az ingyenes képzésekbe 2021-ig. Elsősorban az alapiskolai végzettség megszerzésére helyezik a hangsúlyt, az ezzel rendelkezőknek pedig szakmai, gyakorlatorientált képzéseket indítanának el, amelynek megszerzése után elhelyezkedhetnek a munkaerőpiacon vagy saját akár vállalkozást is indíthatnak. A képzések résztvevői támogatást kapnak, valamint ingyenesen biztosítják nekik a tanuláshoz szükséges tankönyveket és eszközöket – ismertette. Száz úgynevezett felzárkózási mentor is segíti őket, de a program a munkagyakorlat megszerzésére is lehetőséget ad – tette hozzá. Sztojka Attila megjegyezte, a képzéseket elvégzőknek egytől hat hónapig terjedő időszakra megélhetési támogatás is jár, ha a leendő munkahelyük vállalja, hogy munkagyakorlat-szerzés keretében foglalkoztatják őket.
Hátrányos helyzet és kirekesztettség címmel szervezett kerekasztal beszélgetést a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a Budapesti Gazdaság Szakképzési Centrummal karöltve péntek délelőtt a Ferencvárosi Művelődési Központban, ahol a népes diáksereg megtekinthette Réthy Dávid dokumentumfilm rendező Utósok című rövidfilmjét, amely három olyan húszas évei elején járó fiatalról szól, akik gyermekotthonban nőttek fel. Kállay Gáborné, a XI. kerület alpolgármestere köszöntőjében kiemelte, jelenleg 23 ezer gyermek él ma Magyarországon gyermekvédelemben, kétharmaduk nevelkedik családi körben nevelőszülőknél, míg a többiek nevelőotthonokban élnek. A levetített film éppen a gyermekotthonban nevelkedett fiatalok felnőtt életbe való átlépési nehézségeit tárta a közönség elé, felhívva a figyelmet egy rendkívül fontos társadalmi jelenségre – néha bizony hajlamosak vagyunk túlzott sajnálattal viszonyulni az állami gondozásban nevelkedett fiatalok irányába. Gorondy-Novák Judit, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára hangsúlyozta, Réthy Dávid filmje egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, amivel a kívülállók keveset foglalkoznak, holott számos okból kerülhet valaki hátrányos helyzetbe, de a legszomorúbb dolog az, ha önhibáján kívül történik ez meg.
törvény a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10. ) Korm. rendelet az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr. ) Ügyintézés Aszódi Polgármesteri Hivatal 2170 Aszód, Szabadság tér 9. 31. ajtó Ügyfélfogadási idő Hétfő: 8. 00-12. 00, 12. 30-16. 00 Szerda: 8. 00 Péntek: 8. 00 Ügyintéző neve Csincsi Károlyné Ügyintéző elérhetősége Tel: 28/500-691 e-mail: Letölthető nyomtatvány Formanyomtatvány Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosultsághoz és hátrányos helyzet megállapításához_2022 Tájékoztató a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzethez kapcsolódó kedvezményekről
Magyarul is megjelent Dean Koontz A Sötétség szeme* című 1981-es regénye, amelyben szerepel egy új, rejtélyes kórokozó, a mai szemmel olvasva vérfagyasztó Wuhan-400 nevű halálos vírus. A regény története szerint a Wuhan-400 vírust biológiai fegyverként fejlesztették ki azzal a céllal, hogy 100%-os halálozási rátájával kipusztítsa az emberiséget. Ez így elég meredeken hangzik, ugye? Szerencsére a valóság nem ennyire drámai, vegyünk is rögtön két fontos különbséget a regénybeli kitalált és a valódi vírus között. A Wuhan-400 regénybeli vírusnak 100%-os a halálozási rátája, míg a valóságban a vuhani koronavírusnak a jelenlegi tudás szerint 2% körül van. A Wuhan-400 lappangási ideje extrém kevés, mindössze 4 óra, a koronavírusnak 2-14 nap is kellhet, mire tüneteket produkál. Jó-jó, vannak különbségek, de most akkor a szerző tényleg megjósolta előre a vuhani koronavírus-járványt? Igen is, meg nem is. A regény korai kiadásaiban még Gorkij-400 volt a neve, és orosz tudósok fejlesztették ki, nem pedig egy Vuhan-környéki laborból származik, és csak később, 1990 körüli kiadásokban változtatták meg a nevét Wuhan-400-ra.
A molyon az egyik véleménynél írta valaki, hogy Dean R. Koontz is az az író, akinek ha az ember az egyik regényét olvasta, akkor az összeset olvasta. Jelen pillanatban - mivel az eddig tőle olvasott kötetek száma kettő - ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom, de az biztos, hogy A sötétség szeme látszólag beletartozik ebbe a körbe. Na, nem mintha az Összetörve annyira izgalmas írásnak sikeredett volna, ott még könnyedén rá lehetett fogni, hogy több mint negyven éve íródott, és a szerző egyik legkorábbi regénye volt, azonban ebbe a sztoriba sem sikerült túl sok feszültséget, csavart belevinnie. (Megjegyzés: az Összetörvé ről napra pontosan két évvel ezelőtt írtam. ) Az alapszituáció, ha még nem is teljesen eredeti, de mindenféleképpen érdekes. A nő halott gyermeke üzen a túlvilágról. Valaki a bolondját járatja a nővel, vagy a fia tényleg életben van? A kötet első felével éppen ezért meglehetősen gyorsan lehet haladni, mert olvasóként valóban kíváncsi voltam a válaszra. Aztán szép lassan kezdjük összerakni a képet - véleményem szerint túlságosan is hamar -, és sajnos innentől kezdve semmi izgalom nem jut osztályrészünkül, különösképpen a megoldás blődsége miatt.
Norbi ismét velünk és küldött nekünk egy Dean. R. Koontz könyvkritikát. Dean R. Koontz munkássága sosem tartozott a kedvenceim közé, ez az eredetileg 1981-ben megjelent, majd 1996-ban alaposan átdolgozott (modernizált) regény viszont a jobb művek táborát gyarapítja – legalábbis azok közül, melyekhez volt szerencsém. Az író stílusa nekem valahogy mindig is – nem találok rá jobb kifejezést – túl "amerikai" volt, és ez a "sznob-faktor" kezdetben A sötétség szeme esetében is zavart. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nehezítette a beleélést. Aztán, szerencsére el tudtam vonatkoztatni ettől, és egy gördülékenyen megírt, izgalmas könyvélménnyel gazdagodtam. Christina Evans, a Las Vegasban élő sikeres tánckoreográfus nemrég veszítette el tizenkét éves fiát, Dannyt. A kisfiú a hivatalos verzió szerint balesetben vesztette életét, amikor kirándulni indult a hegyekbe iskolatársaival, ám a nő nem hajlandó elfogadni ezt a tényt. Kétségeit tovább táplálják különös álmai, a fiú szobájában tapasztalt furcsa jelenségek, és persze az a tény, hogy sosem látta fia holttestét.
Maradandó élményt, mélységet ne várjon tőle senki, de lefekvés előtti agyradírnak tökéletes. Én mondjuk leginkább a vonaton olvastam – úgy is működik, feltéve, ha nem zavarja az embert a többi utas kotkodácsolása. Magasabb pontszámot nem tudok adni, hiszen meg sem közelíti az általam etalonnak tartott művek színvonalát, az átlagos ponyváknál viszont klasszisokkal jobb. Kellemes kikapcsolódás, se több, se kevesebb. 7/10
A befejezés/lezárás pedig egyenes banális, és szinte olyan hirtelen ér véget a történet, hogy csak kapkodtam a fejem: valóban ennyi lenne? Műfajilag misztikus thriller a regény, ám annak is hihetetlenül gagyi, az én szememben teljes komédiába fulladt az egész. A karakterekről sok szót nem tudok és nem is érdemes ejteni, hiszen annyira a műfaj sablonfiguráit kapjuk, hogy mai szemmel ez már inkább bántó, semmint érdekes. Nem meglepő módon van egy nő, aki érzelmileg kissé instabil, mégis roppant erős, ha a fiáról van szó, van egy fickó, aki gyakorlatilag az első pillanatban hisz neki, amikor a természetfelettiről kezd el beszélni neki, és egyébként is beszlopál minden hülyeséget, amit a nő mond. Ja, és az sem meglepő, hogy ők ketten szép lassan, a fenét, elég gyorsan összejönnek, hogy aztán egy nagy közös családként éljék az életüket. Meg aztán később megjelennek a gonoszak is, akik nagyon rosszak és nagyon titkos tevékenységben vesznek részt, de ezt persze könnyű szerrel ki lehet játszani a két földi halandónak.
A regény egy kínai katonai laboratórium történetét meséli el, ahol kifejlesztettek egy veszélyes vírust, amelyet biológiai fegyverként használhatnak háború esetén. Ironikus módon a könyvbeli laboratórium éppen Vuhan tartományban található, ott, ahonnan az új koronavírus elterjedt. A regénybeli vírust Vuhan-400-nak hívják, és úgy írják le, mint a "tökéletes fegyvert", mivel csak emberekre veszélyes. A szerző még ennél is tovább megy, és leírja, hogy a vírus az emberi testen kívül nem marad életben egy percnél tovább, így nincs szükség költséges fertőtlenítési eljárásra sem, amikor terjedni kezd. A szöveg arra is kitér, hogy a jelenleg ismert gyógyszerek mind hatástalanok a vírus ellen, és az egyetlen gyógymód az elektromos áram és az erős hő kombinációján alapul. "2020 környékén az egész világon elterjed egy a tüdőgyulladáshoz hasonló betegség, megtámadva a tüdőt és a légutakat, és ellenállva az összes ismert gyógyszernek. Ami azonban még a betegségnél magánál is meglepőbb, az a tény, hogy épp olyan hirtelen gyorsasággal tűnik el, ahogy felbukkant.
Sajnálom egyébként, hogy ennyire nem jött be, az alapsztorija szerint pedig izgalmasabb írás lehetett volna az Összetörvé nél, de jelen pillanatban az kellemesebb élményként él a fejemben. Van még egy pár Koontz-regényem a polcom, pár hónap múlva ismét megpróbálkozom az egyikkel, hátha az bejön alapon - csak minimális elvárással fogok belevágni. Értekelés: 10/5 Eddig a szerző alábbi regényeiről írtam: Összetörve