ALLERGÉNT TARTALMAZ!
Például ezen adatok alapján határozzuk meg a kattintási mintákat, hogy ezeknek megfelelően optimalizáljuk szolgáltatásainkat és tartalmainkat. Marketing Harmadik felek számára is lehetővé tesszük, hogy sütiket helyezzenek el az oldalainkon. Az ott gyűjtött adatok többek között a közösségi médiában személyre szabott hirdetések megjelenítésére vagy egyéb marketingcélokra használhatók fel. Kalapos étterem győr. Ezek a sütik nem feltétlenül szolgálják szolgáltatásaink tényleges működését.
23 (22). ZSOLTÁR. A JÓ PÁSZTOR 23 1 (Dávid zsoltára. ) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, 2 zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel, 3 és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. 4 Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. 5 Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. 6 Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át. KNB SZIT STL BD RUF KG Előző zsoltár Következő zsoltár
Vannak részek a Bibliában, amelyeket örömmel olvasok el újra és újra. Ilyen a 23. zsoltár: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. " Nemrég egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy nemcsak papi lelkemnek kedves ez a zsoltár, sokan vannak még, akik szívesen hallgatják, olvassák. Megegyeztünk abban, hogy a jól ismert szavak erőt adnak, bátorítanak és emlékeztetnek arra, ami életünk alapja. Ha azok közé tartozol, akik jól ismerik, úgy kérlek, olvasd újra, és ahhoz meríts erőt a szavaiból, amire épp szükséged van. Ha nem ismered, segítek pár kérdéssel, hogy közelebb kerülj mélységéhez.
Szükségem van Rád, Uram. Bármerre nézek, szembesülök azzal a ténnyel, hogy képtelen vagyok a saját erőmből, hatalmamból és képességeim által megélni az életemet. Rengeteg időmet és energiámat felemésztette az erőlködésem, hogy elvégezzem azt, amit már te előre elrendeztél. Kérlek segíts újra és újra tudatosítani magamban, hogy ne a saját erőmben bízzak, mert az nagyon emberi és véges, hanem egyedül a Te erőd az, amire támaszkodni érdemes. A bárányod vagyok, és te az én Pásztorom vagy. Köszönöm ezt Neked, Istenem! Jézus nevében, Ámen. (Forrás: Mary Southerland, The Lord is My Sheperd, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission)
Ha meg tudod mondani, hogy a férjem felesége, a gyerekem anyja, a kórházban dolgozó ápoló, a szülői munkaközösség tagja az iskolában, a lakóbizottság elnöke vagyok-e, akkor tán tudok válaszolni. Már csak a szerepeimet tudom, én már nem létezem. Ez a modern korunk nyomorúsága. Hogy reggel belelépünk a szerepeinkbe, és este elfelejtünk kilépni. A tulipántól meg kell tanulnunk este becsukódni, mert ha nem csukódik be, szét fog esni, lehullanak a szirmai. Ez a mi beteg, bolond világunk, amelyben még kinyílunk a szerepeinkre, s aztán mikor csukódunk be? Gyökössy Endre szerint a mai ember nem tud becsukódni, mert fél attól az ürességtől, ami a szívében van, mert nincs ott az Isten. Megelégszik azzal, hogy él a szerepeiben. Így leszünk munka alkoholisták. S hogy ne legyen üresség benned, betömöd zajjal. Szórakozással, élményekkel. Ahelyett, hogy becsukódnál és a szíved sivatagába keresnéd a kutat. Az Isten megadja az élő vizet, amikor figyelni kezdünk Rá. Akkor tudunk inni ebből az élő vízből, amikor megtesszük azt, hogy nem csak a szerepeinkben létezünk.
Isten szeretete hívott életre, és Ő maga pecsételt el engem. Nem volt már arra szükségem, hogy magam irányítsam az életemet, mert volt már egy Pásztorom. A mindennapi életemben Isten előttem jár, mutatja az utat, és körbevesz engem jelenlétével. Az a tudat, hogy szeretett gyermek vagyok, békét ad számomra, és ha ez a béke tölt el, a stressznek már nem sok helye maradhat. Tulajdonképpen, ha a bárányokra gondolunk, akkor nem egy leterhelt stresszes teremtmények képe van előttünk. Sőt, úgy tűnik, mintha fel sem fognák a veszélyeit életüknek. Nem aggódnak azon, hogy lesz-e ennivalójuk legközelebb, hogy lesz-e hol fejüket lehajtani az éjszaka folyamán, vagy azon, hogy mikor fog a következő ellenség vagy rabló támadni, vagy hogy mit tartogat számukra a következő nap. Amikor betegek, ösztönösen Pásztorukhoz mennek, tudva azt, hogy Ő majd gondoskodni fog róluk, megnyugtatja őket, amíg a gyógyulás el nem érkezik számukra. Emlékeznünk kell, sőt meg kell erősíteni magunkban azt a tényt, hogy mindannyian bárányok vagyunk, és hogy Jézus Krisztus valóban a mi Jó Pásztorunk, és ezen felül semmi más nem számít igazán.