Az Észak-alföldi régió Magyarország keleti részén fekszik és három megyét (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg) foglal magába. Területe 17 729 km2, ezzel az ország második legnagyobb és egyben második legnépesebb régiója. Népsűrűség tekintetében a ritkábban lakott régiókhoz sorolható (83, 6 fő/km2). A régió központja Debrecen. Az észak-alföldi régió Magyarország agrárfejlesztése szempontjából súlyponti stratégiai területet képez. Észak alföldi régió földrajza gazdasága. Az ország mezőgazdasági területének 21, 7%-a itt található, ezzel a magyarországi régiók között – a Dél-Alföld után – a második. Területének közel 60%-a alkalmas intenzív agrárgazdálkodásra. Gazdasági alapkarakterét ma is a mezőgazdaság határozza meg. Hosszú ideje az ország legelmaradottabb térségeinek egyike. A megyék közül Hajdú-Bihar megye van a legkedvezőbb helyzetben. Kiemelkedő a szerepe a régiós villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátásban (az ezeket végző cégek központjai itt találhatóak), turizmus-vendéglátásban (Hajdúszoboszló, Debrecen).
A Hortobágynak az UNESCO Világörökség-listájára történt felvétele tovább erősíti a térség nemzetközi hírnevét. A Régió városai közül Debrecen tartozik a "regionális centrumok" közé gazdasági súlypont-szerepe, nemzetközi hírű egyeteme és az innovációkra épülő gazdasági fejlődés szellemi bázisa miatt. Nyíregyháza gazdaságára jellemző az intézményi és kereskedelmi szolgáltatások átlagosnál nagyobb súlya a helyi gazdaságban. A gazdasági szerkezetet erősítették a város népességéhez viszonyítva nagy léptékű és rendkívül gyorsan felfutó kereskedelmi beruházások, valamint a pénzügyi szolgáltató hálózatok terjeszkedése. A város (szub)regionális szerepkörének meghatározói a kereskedelmi, vásárvárosi, üzleti szolgáltatási tevékenységek és a román-ukrán-szlovák határ közelségére alapozott nemzetközi funkciók lehetnek. Észak alföldi regions. Szolnok gazdaságában a legnagyobb a feldolgozóipar súlya, amelynek privatizációja országos összehasonlításban is jelentős külföldi befektetéseket vonzott. A várost régión belüli excentrikus fekvése és erős külső kapcsolatrendszere, valamint közlekedési adottságai egyaránt alkalmassá teszik a regionális logisztikai centrum-szerep betöltésére.
Az egyik legfontosabb a Világörökség részét képező Hortobágyi Nemzeti Park, amely jelentős vonzerővel bír a bel- és külföldi látogatók számára egyaránt. A Felső-Tisza vidéke és a Tisza-tó üdülőterület, jelentős turisztikai értékekkel. Az Észak-Alföld leglátogatottabb városa - a vendégéjszakák számát tekintve - Hajdúszoboszló, amely kiemelkedő termál-egészség turizmusáról híres, és a "reumások Mekkája" néven vált híressé. A térség 22 településén található számottevő turisztikai vonzást kiváltó termálfürdő, amelyek között nemzetközi hírűek (Debrecen, Hajdúszoboszló, Berekfürdő, Cserkeszőlő, Nyíregyháza-Sóstófürdő) is vannak. Az Észak-Alföld egyik legattraktívabb adottsága a Tisza (és a Tisza-tó) víziturizmusa, továbbá a Régió kiváló terepe a lovaglás, a kerékpározás, a horgászat, a repülés, a vadászat szerelmeseinek. Észak alföldi régió társadalma. A természetjárás révén a természet értékeinek tiszteletben tartása mellett az aktív turizmus szolgálatában állnak a Régió nemzeti parkjai (Hortobágyi, Körös-Maros) és számos tájvédelmi körzet (Szatmár-Beregi, Hajdúsági, Bihari-sík, Közép-Tiszai).
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Üzenet egykori iskolámba szerző: Ady Endre Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyertek szabad mellű örömök S pusztuljatok bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyére ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás, Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az Élet és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szivét. Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt. Június van s nagyon magam vagyok S kisértenek élt éltem árnyai S az elbocsátó iskola-padok. S én, vén diák, szívem fölemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Debrecenben az Ady Endre Gimnáziumnak nimbusza van. A város egyik legjobb iskolája, de nem csak jó eredményei miatt nevezetes, hanem a szellemisége miatt is. Mert ebben az iskolában odafigyelnek a diákokra, és nem regulázni, hanem megérteni, segíteni próbálják őket. Ahol bátorítást kapnak személyiségük kibontakoztatásához, és olyannak fogadják el őket, amilyenek: az adottságaikat fejlesztik, a gyengeségeiket tolerálják. A diák partner, és nem alávetett. Az iskola pedig organikus közösség, melynek minden tagja tiszteletet, megbecsülést érdemel és kap a többiektől. Ettől egyedülálló: az elfogadástól és a megbecsüléstől. Van olyan, hogy "adys" szellemiség, amelyről szél ellenében felismerni egy oda járó diákot. Debrecen kis város, gyorsan mennek a hírek, és azok is fel vannak háborodva, akiket személyesen nem érint a döntés. Erről beszél a város, sőt, országos botránnyá nőtt ki az eset. A polgármester, a kiszemelt igazgató és a tankerület vezetője felháborodva azt nyilatkozza, hogy nem lett volna szabad ebből politikai ügyet csinálni.
Üzenet egykori iskolámba Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyertek, szabad mellü örömök S pusztuljatok, bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyére ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás, Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, Emléketek ma is milyen csodás. Hős harc az Élet és megélni szép, Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók Ifjú vitézlők lengeteg szivét. Ha élet zengi be az iskolát, Az élet is derűs iskola lesz. S szent frigyüket így folytatják tovább. Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt. Június van s nagyon magam vagyok S kisértenek élt éltem árnyai S az elbocsátó iskolapadok. S én, vén diák, szivem fölemelem S így üdvözlöm a mindig újakat: Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. Bár zord a harc, megéri a világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Vagy göcsörtösen rúgják ki. Nem mindegy?! Hát mit mondjak? Nagy vers az "Üzenet egykori iskolámba", megértem hálád azon vígüzengetős iskola irányában, de én azért örülök, hogy iskolám, a közel öt évtized alatt, nekem semmit sem üzent. Legalább ő nem. Tudod, Bandikám, ugyanakkor ebben a csörtető Életben mindenféle Hivatal, Párt, Intézmény annyi mindent üzent nekem! Üzent a Követelőhivatal /az Adóhivatal, érthető magyar névvel/, az Önmagafelékormányzó-Önkormányzathivatal, a Peckes Police, a Kéregetőkétesalapítványhivatal, a Pártszakadt, a Partszakadt, a Szavazzreánk Mozgalom, a Polgári Valami, az Alpári Lámadalai, a Ninivei Ninini, a Hatizenötnapon Túl Nem Akkor Lefejezem Parancsnokság... - és folytathatnám. Ám nem folytatom, mert a végén rámír az Ombudsman. Szóval, azt üzenem Mélyen Tisztelt Iskoládnak: ha még maradt víg üzenete, küldjön egy-kettőt nekem is. Mostani állapotomban nagyon rámférne! Ámde csak vígat, másféle üzenet nem kell! Másféle üzenetek a könyökömön jönnek már ki, tele van velük még a szomszédom hócipője is!
A költő érettségi vizsgája után 17 évvel írott költemény "tüzes szív-kohó"-inak egyike Ady zilahi tanára, tutora, a "bölcs mosolyú", "hasonlítatlan" ('senkihez sem hasonlítható') nagy tanáregyéniség, Kincs Gyula (1859–1915). A példaképtanárokról, ugye, megint nem az iskola mindnyájunkat "bezáró" világa jön eszünkbe, hanem a vers végének örök igazsága. (Arany Lajos olvasószerkesztő)
Node, Bandikám, ha a vers elejefelé szív-kohókról beszéltél, habár, Rád jellemző szerénységgel, nem említetted saját szív-kohód /de én azért értettem a szóból! /, most, így a vers végefelé, nem jó fogdosni a tüzes tárgyat, mégha szív is. Balesetveszélyes! Igaz, az olvasók már nem tudják a vers végefelé, hogy mit írt a Költő a vers elejefelé, klasszikusnál különösen nem, mert annak csudaszépségművétől még az irodalomtörténész is elájul, node azért... Jól hangzik az is, hogy "Bár zord a harc, megéri a világ... " Így igaz. A világ biztosan megéri, a harcoló meg nem biztosan, hiszen hány harcos elpatkolt, elpatkol /elpatkoltatták, elpatkoltatják/! No meg az ember nem maradhatott abban a világban "nemes, küzdő, szabadlelkű diák. " Lásd be, az nem ment, nem megy. Nemes, küzdő, az igen, lehet, - de szabadlelkű is? Diák, persze, az többször is lehet manapság az emberfia, emberlánya, csak a borsos tandíjat kell megfizetnie. Sőt, a terveszerűtlenül korszerű és nagyszerű piacgazdaság többször is diákot csinálhat az emberből, mondjuk, kiderül, hogy már nincs szükség arra a szakmára, erre átképezik, így lesz újra diák, ám addigra már arra a szakmára sincs szükség, újra átképezik, így lesz harmadszor is diák, negyedszerre viszont már nem kell diákosodnia: eléri a nyugdíjkorhatárt, tehát simán kirúgják.