Lehet, elfelejtesz majd engem hamar, s könnyen De nekem nem lesz oly nap, hogy ne hullna könnyem! Síratom a szerelmet, melyet Tőled kaptam S felfogom lassan, hogy egyedül maradtam. Hisz másra én sose vágytam, te kellettél nekem És most mégis nélküled kell tovább mennem. Rengeteg emlék itt marad, arcod előttem Mindig érezni fogom, hogy hiányzol mellőlem. Évek múlva, ha újra találkozunk Csendben szólal meg fájó sóhajunk: Hol rontottuk el, mi volt a baj? Talán a Jóisten nekünk mást akar? Boldogabb leszel- e mással, életed teljes –e? Hogy fogom elviselni, hogy másnak vagy a kedvese! Ó, ha megállíthattam volna a tegnap boldog pillanatát Nem kellene átélnem a ma, s a holnap iszonyatát! Hosszú szerelmes verse of the day. Elengedjük hát most végleg egymás kezét Új életem nélküled kegyetlen lesz, s nehéz! Őrizz meg szívedben szép emlékként, ne haraggal gondolj Rám S ne felejtsd el, szeretni foglak.. örökké.. Édes Babucikám! Szemedben ne legyen gyűlölet, hisz a sors tehet róla Közös álmainkat most már más váltja valóra! Tudtad, hogy fájni fog Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál.
Tud meg hogy örülten Szeretlek!! Oldalak: 1... 10 11 [ 12] 13
Imádtam valakit, s a szívemre hallgattam, de a vágyaim csúnyán becsaptak. Sokat beszélgettünk és megismertük egymást, csak sajnos volt köztünk egy pár akadály. De nem törődve a rosszal mi terveztük a jövőt, terveztük a sok szép együtt töltött időt. Most itt vagyok szomorúan nélküle, de még mindmáig csak őt szeretem. Ha hallottam hangját boldogabb voltam, ha láttam két szemét a fellegekben jártam. De sajnos az élet nagyon kegyetlen, elválasztott minket oly hirtelen. Nem volt időnk még elbúcsúzni sem, pedig tőled jobban nem szerettem senkit sem. Szenvedek, mert tudom, hogy mást ölelsz, másnak súgod szavaidat, mást szeretsz. Amíg lehet addig én várni foglak, amíg élek csak téged várlak. Most búcsúzom tőled, mert ezt kell tennem, ez az élet rendje, ezt kell elviselnem. A szívemben nincs hely, soha senki másnak, még akkor sem ha meghalok, és a föld legmélyére ásnak. Szeretni őt.. Hosszú szerelmes versek filmek. Szeretni őt, ki észre sem vesz talán, szeretni reménnyel és igazán! Elmegy melletted, rád se néz, s te napról-napra lesed tekintetét!
Én szerettelek, de Te csak kihasznátál! Egyszer rájössz, hogy én szívből szerettelek, de akkor már késő lesz, én már elfeledtelek. A szívem másé lesz, mert Te megtagadtad, és látod, most már Én nevetek rajtad! Szerelem? Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Hosszú szerelmes versek az. Én nem tudom mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem! Szerelmemnek Este mikor a hold a napot cseréli Mikkor a csillagok csak neked ragyognak Én akkor szövöm rólad legédesebb álmomat Ha rád gondolok az engem boldoggá tesz. El csented a szívem de vissza nem kérem Csak annyit kérek hogy ne törd össze Nem kérem hogy vigyázz rám Nem kérem ha bánatom van vigasztalj Csak egyet kérek tőled sose feledj!!