Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék, Minden évben négyszer virágba borulnék, Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak, Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak. Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék, Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött. Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék, Hogy az egész világ láthatóvá váljék, Megértő szemekkel átnéznének rajtam, Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam. Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék, Minden áldott este fényben megfürödnék, És ha egyszer rajtam lánckerék taposna, Alattam a föld is sírva beomolna. Ha én zászló volnék, sohasem lobognék, Mindenféle szélnek haragosa volnék, Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
Koncz Zsuzsa - Ha én rózsa volnék karaoke - YouTube
Egy ilyen közegben üzeneteinkre valóban szüksége lehet az embereknek. - Bródyval legelőször egy baráti társaságban, egy balatoni mólón találkoztak. Már akkor érződött– ahogy többször nyilatkozta vele kapcsolatban –, hogy nagyon egyívásúak? - Ez inkább később derült ki számomra, amikor már elkezdett szövegeket írni. Tény azonban, hogy már a megismerkedésünk első pillanataiban is nyilvánvaló volt, hogy Bródy nem egy mindennapi srác. Nem csak azért, mert már akkor is nagyon okos volt, de egész lénye sugározta, hogy különleges ember. - Milyen volt a közös alkotói folyamat? Mindig gördülékenyen tudtak együtt dolgozni, vagy adódtak olykor ellentétek a szövegíró és az előadóművész között? - Előfordult természetesen, hogy más véleményen voltunk, de mindig meg tudtuk beszélni, és jó kapcsolat, egyetértés alakult ki közöttünk, ami a mai napig működik. Ha valami nem tetszett egy-egy dalban, őszintén megmondtam, ő ezen soha nem sértődött meg. Ez a szerzők esetében ritka tulajdonság mert úgy gondolják, hogy tökéleteset, hoznak létre, aminek úgy kell megszólalnia ahogy elképzelik.