erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a DIA tagja Kovács András Ferenc ( Szatmárnémeti, 1959. július 17. –) Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas, [1] erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Kovács András Ferenc Bahget Iskander felvétele Született Kovács András Ferenc 1959. (62 éves) Szatmárnémeti Állampolgársága magyar Nemzetisége Magyar Házastársa Júlia Gyéresi Szülei Elekes Emma Kovács Ferenc Foglalkozása Költő Műfordító Iskolái Kölcsey Ferenc Főgimnázium (–1978) Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1984) Kitüntetései Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1994) Alföld-díj (1995) Magyarország Babérkoszorúja díj (2006) Kossuth-díj (2010) A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács András Ferenc témájú médiaállományokat. Életpályája Szerkesztés Érettségi vizsgát 1978-ban tett szülővárosában, a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányokat a a kolozsvári egyetemen folytatott, 1984-ben magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1984–1989 között a székelyudvarhelyi régióban ( Szentábrahám, Siménfalva, Székelykeresztúr) tanított.
Több kötetnyi versválogatás összeállítója. A rendszerváltás után néhány hónapig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház aligazgatója (a magyar társulat művészeti vezetője), a marosvásárhelyi Látó c. szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője és 2007-től a lap főszerkesztője. Költészete Szerkesztés Az úgynevezett negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja, akit a kortárs magyar költészet kiemelkedő alakjának tartanak. Verseiben számos kultúrtörténeti és művészeti utalás jelenik meg, a kritika "a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként" értékeli írásait. [2] Költői alteregói Szerkesztés Kovács András Ferenc költészete rendkívül sokrétű, és több költői alteregó álarca mögött is publikál (ezek lehetnek létező vagy általa kitalált fiktív személyiségek), melyeken keresztül különféle korokba, világokba, élethelyzetekbe vetíti líráját. [3] Caius Licinius Calvus (i. e. 1. század) fiktív római szónok és költő, az atticista szónoki iskola képviselője, Catullus kortársa és barátja.
Kovács András Ferenc: ANGYALFIA, SENKI LÁNYA (Karácsonyi szekvencia) Áll az apa keservében Játszadozva, mintha régen, Gyermekként a fa alatt. Mintha tán csodára várna – Bár egy angyal árva szárnya Sem suhintja a falat. Mintha volnék, mintha várnék, Míg a gömbön ring az árnyék, S elkereng a mennyezet. Gyertyák glóriája reszket: Bölcsek engem nem kerestek, Erre csillag nem vezet. Jöjj, karácsony, légy te vendég! Légy, miképpen megjelenték Pásztorok s a mágusok! Légy vigasz, örökre játék! Lágy viasz körömre ráég... Hó ha hull – csak sárlucsok. Hány szerettem, mennyi vendég Jött el ünnepelni, szent ég, Éji jégen énekelt! Tapsikolt Krisztinka lányom – Körben forgott, mint karácsony, Míg az évek fénye telt. Jaj, karácsony, térj be reggel, Végre víg vendégsereggel, Hozd el újra gyermekem! Játsszon itt Krisztinka, Fanni – Tudjak egy kicsit kacagni, Lépjen angyal lelkemen. Mintha várnék, mintha volnék Csillagától megrabolt ég, Rezzenékeny, tiszta táj. Mintha másnak sorsa lennék: Önmagamba szálló vendég, Tűnt öröm, mely visszafáj.
Szimultán típusú vers. Ütemhangsúlyosként is olvasható (5/3). "divat bölcs" = bírálók Horger Antal okoskodik egész versen végig vonuló önmegszólítás, önmérlegelés (J. A utolsó pályaszakasza) az irónia a versben épp ennek az erkölcsi indíttatású költőszerepnek a végleges ellehetetlenülését nyomatékosítja ("nem vált meg vers, se bű, / se báj. / Sebaj") az irodalmi beszéd tárgya csak maga az irodalom; a megértés, az önértékelés lényege pedig a hagyománnyal folytatott párbeszéd lehet ("Azt mondják arcom régi maszk. ") Álarc mögötti szerző: Nem elégedett élete mérlegével.
A költő emberibbé, játékosabbá és mozgalmasabbá teszi a verset, felébresztve bennünk az érzést, hogy része vagyunk a természetnek, amelynek ezernyi szépsége nem öncélú, nem önmagáért való, hanem a benne gyönyörködő és a vele ismerkedő emberért. A szövegépítésben felhasznált változatos technikával az említett tavaszi hangulat tág regiszterét közvetíti a költő. A kezdő versszakban a természet lassú hajnali ébredését élhetjük át, igei metaforákkal, minőségjelzőkkel, alliterációval, l és j lágy mássalhangzókkal díszített szövegrész a májusi hajnalok hangulatát idézi gazdagon. A verscímben és az utolsó versszakban felbukkanó kankalin a tavaszi derű és életkedv szimbóluma. Erre a szerepkörre külső megjelenése és a hozzá társuló szóhangulat jogosítja fel: optimizmust áraszt élénk színe, sajátos formája. Időmértékes verslábat (daktilust) rejtő neve alkotó játékra, játékos versírásra sarkallja a költőt. Vidám ritmusban, szökellő verslábakon halad előre a vers szövege, a természet "édes illata", a kankalin vidámsága nem hagyja közömbösen a költőt.
Merthogy és ameddig a tzimbalom (és a tzimbalista) bírja. A laudációt írta: Bazsányi Sándor Fotó: Somay Márk