Vannak olyan pillanatok az életben, amikor hirtelen elõtörnek az emlékek a múltból… A kis ház, ahol a gyermekkorunkat töltöttük, az emberek, akik körülvettek minket. Egy felnõtt férfi emlékezik vissza a gyermekkorra Brian Friel darabjában. Így pillanthatunk bele öt nõ, az anya és a nagynénik életébe, akik egy isten háta mögötti faluban tengetik életüket. Állandó küzdelmet folytatnak a hétköznapok gondjaival: a megélhetésért vívott harccal, a magánnyal, a bezártsággal… A szeretet, az egymásrautaltság, az emlékezés története ez az elõadás. Boldogságra születik-e az ember? Vagy csak a vágy születik velünk? Van-e sors? Ha van, elkerülhetőe? Lehet a boldogtalanság létforma? Mi a boldogság? Észrevesszük-e? Tudjuk-e, felismerjük-e, ha találkozunk vele? Lemondhatunk-e a vágyakozásról? Lehet-e úgy élni, hogy felismerjük önmagunkat? Brian friel pogánytánc law firm. Feladhatjuk-e a keresést? És ha találkozunk magunkkal, van-e tovább? Mi az, amit a család hozzánk ad? Nélküle vagyunk-e? Vajon a múltunk a jövőnk-e? Ezek, és még ezernyi kérdés: a Mundy család.
Mészáros Tamás: Pogánytánc és Danton halála Brian Friel: Pogánytánc; Georg Büchner: Danton halála - kritikák Mondják, még a legjobb színházakban is megesik, hogy a műsortervi véletlen rendel egymás mellé darabokat, s aztán a kívülállók legfeljebb megideologizálják, miként kapcsolódnak olyan bemutatók, amelyekról fene se gondolta a színházban, hogy közük lehet egymáshoz. Nos, nem hiszek az ilyen véletlenekben, s minél jobb egy színház, annál kevésbé tudom elképzelni, hogy repertoárján a puszta direktori szeszély sodor egymás mellé színműveket. Hiszek viszont abban, hogy bármily változatos is a jó színházi kínálat, mindig húzódik benne valamiféle koncepcionális "fonal", amely persze sokféle lehet. Brian friel pogánytánc w. Olykor a legelszántabb változatosságban is kimutatható, mi a közös a látszólag merőben különböző produkciókban — igen, mégha maguk a művek nem rokoníthatók is, az előadásokban feltétlenül felfedezhetők az összefüggések. Egyszerűen azért, mert a jó színházban mindig "tetten érhető" a gondolkodásmód, a szemlélet, elkoptatott szóval: a színházeszmény.
Az Ön böngészője elavult Az oldal megfelelő működéséhez kérjük, frissítse azt, vagy használjon másikat! FRISSÍTÉS MOST × Ez a weboldal cookie-kat használ, a további böngészéssel hozzájárul a cookie-k alkalmazásához. További tájékoztatást a weboldalunkon megtalálható Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. RENDBEN
A legizgalmasabb szereplő egyértelműen Rose, és ehhez hasonlóan fajsúlyos Nagy-Bakonyi Boglárka alakítása is. Kicsit sajnálom, hogy a színésznőnek csípőficamos lányt kell játszania: mintha a rendező nem bízott volna abban, hogy elég, ha a színésznő megmutat egy értelmileg enyhén sérült embert. Karalyos Gábor – Wikipédia. Pedig Nagy-Bakonyi igen érzékenyen jeleníti meg Rose-t, akinek titka van, aki beteljesíti mindannyiuk vágyait, és akinek ezért bűnhődnie kell. Fotók: Mészáros Zsolt, Weöres Sándor Színház Kálmánchelyi Zoltán a narrátori szerep mellett a gyermek Michaelt is eljátssza az előadásban. Ám hogy ez kicsit kiszakadjon a realista játékmódból (hiszen rajta kívül mindenki az életkorának megfelelő szerepet játszik), a rendező azt a döntést hozta, hogy ezekben a jelenetekben a színészek ne nézzenek egymásra, hanem más irányba, egy elképzelt gyerekhez beszéljenek, ezzel megteremtve a kis Michael emlékét. Michaelen kívül még két férfi szereplője van a drámának, az egyik Gerry, Michael apja, aki néha feltűnik, majd eltűnik, különböző ígéretekkel hitegetve a rá váró Christ.