Érdemes vagányul, humorral, mélységes lenyűgözöttséggel beszélni róla. I-vitamin bevitel mindenkinek… A nagysikerű #jóéjtpuszi-kötet verseivel duettezik a szerző, Lackfi János és a szuggesztív színművész, Vecsei H. Miklós. Elképesztő zenei és lelki utazást varázsol Szirtes Edina Mókus. Húrok és hangszálak Lackfi Dorottya énekesnő lányommal és Sinha Róbert gitárművésszel közös műsorunkban egymást követik a szóban előadott költemények, valamint a gitárkísérettel elénekelt dalok (megzenésített versek) a világzene és az igényes könnyűzene határáról. Ezek néha klasszikus beütéssel, máskor bossa nova vagy keringő ritmusban, vagy éppen rockzenei ihletésű akkordokkal, gyors tempóban kísérve szólalnak meg. Sinha Róbert vers-megzenésítései mellett olyan dalok is elhangzanak, amelyek szövegírója és zeneszerzője is Lackfi Dorottya. Feldaraboljuk a végtelent – Lackfi János és Gryllus Dániel zenés irodalmi estje Művészi hentesmunka vér nélkül, vérre menően. Hogyan daraboljuk fel a végtelent? Hát van neki eleje, közepe vége.
halál;novella;Lackfi János; 2019-07-27 12:20:00 "Aztán eljött a nap, mikor többé nem haltunk már meg, nem volt érdemes. A pajtába belépve rögtön láttuk, hogy valami megváltozott. " Volt egy hely, odajártunk meghalni. Ott nagyon jól lehetett meghalni. Ott lehetett a legjobban meghalni. Nem mintha olyan nagy viszonyítási alapunk lett volna, szinte mindig itt haltunk meg, máshol nem, sosem. Először beértük avval, hogy a megvilágítás itt kiváltképp alkalmas a meghaláshoz. Borús időben nem is volt érdemes kijönni meghalni, semmi hangulata nem volt az egésznek. Verőfényben viszont már a belépés is szemkápráztatóan izgalmas volt, hosszú ideig táncoltak szemünk előtt a tűzkarikák, míg hozzá nem szoktunk az odabenti fényviszonyokhoz. Pontosabban árnyviszonyokhoz. Mert az a pajtarész csupa árnyékfoltos, homályos és poros volt, viszont a rozzant tetőn keresztül elképesztően erős fénykévék zuhogtak be a komor térbe. Ami még nagyon imponált, téblábolásunkkal mindig felvertünk valamennyi port, és a szemcsék, szöszök, fényszilánkok, miegymások végtelenített, részeg táncot jártak a beeső fényoszlopokban.
Lackfi János: Tanárnéni balladája (Búcsúztató, bácsival is előadható) Hintaszékben Tanárnéni Ringatózik egyedül, A fülébe Mozart meg a Csík zenekar hegedül. – Hej! – sóhajtja – hol lehet már A diákválogatott, Mely szünetben a mobilján Döngette a hip-hopot! Kislábasban Tanárnéni Megfőzi a vacsorát, Homár, lazac, pezsgő s benne Kis hidrogén-karbonát! – Hej! – sóhajtja – a jó menzát Hogy elnyelte az idő! …Meg az éhes diáknépség, Mindnek gyomra, mint a kő. Kitakarít Tanárnéni, Táncol seprű és lapát, Nagyítóval sem lelhetni Itt a múltnak hímporát. – Hej! – sóhajtja – a szeméttel Teliszórt sok tanterem, Almacsutka, rágópapír… Könnyek közt emlékezem! Kertészkedik Tanárnéni, Pompázik a sok virág, Permetezi a kártevőt, Ha az valamit kirág. – Hej! – sóhajtja – nincsen, aki Kitapossa a füvet, Szétszaggassa a kerítést! Jaj, a bánat eltemet! Kinn a kertben Tanárnéni Hallgatja rigók dalát, Kitűnően áriáznak, Aranyhangjuk húsz karát! – Hej! – sóhajtja –, bezzeg, mikor Üvöltött a sok gyerek… Kutattuk a tehetséget, S leszakadt az emelet!
2022 július 22-étől találkozhatunk a Művészetek Völgyében, Kapolcson a Kaláka Versudvarban és Pest-Buda Udvarban 2022-ben a következő műsorokkal vállalok fellépéseket: BOLDOGAN ÉLTEK, AMÍG… ÁdámÉva meg ÉvaÁdám Lackfi János drámai prózái abba a robbanékony közegbe visznek, ahol Ádám és Éva egymást tesztelik, próbára teszik, ugratják, abajgatják. Ki lesz a győztes? A férfi? A nő? Vagy mindkettő? Színész, párterapeuta és a szerző segítségével erre keressük a választ. Ez nem mese. Hanem véres és velős valóság. Mint Dávid Attenborough, lemerülünk a párkapcsolatok dzsungelébe. Egzotikus állatfajok, harc a túlélésért. Vagy a kapcsolatunk életéért. Van választásunk. Tényleg van választásunk? Vagy győznek az automatizmusok, és bedarálnak? Felolvasnak: Lackfi János és Grisnik Petra Kivesézik: Mihalec Gábor párterapeuta, Grisnik Petra és Lackfi János ÉGTŐL A FÖLDIG ÉS VISSZA Sztorik és versek és dalok tele élettel, lélekkel. Hol van Isten, amikor az ember lányát műtik agydaganattal? Hol van, amikor megörököljük a nevezetes keményfa asztalt?
Skip to content Amikor az ember a lepedőt a fa lécekkel tagolt üvegfalba vert szögekre akasztja, hogy a gyermekintenzív-osztály egymástól hermetikusan, de nem vizuálisan elválasztott termei közül leválassza azt, amelyikben a monitoron az EKG görbe – nem váratlanul ugyan, de mégis halálos kegyetlenséggel – egyenessé vált, nagyon fáradtnak érzi magát. Elcsigázott már reggel, mikor felveszi a műszakot, hazugnak Tovább… Talán trendi lenne arról írni, hogy igazából nem nők vannak és férfiak, hanem emberek; mi ez a megkülönböztetés, hé, ébredjünk, a huszonegyedik században vagyunk; ám nekem a határvonal elég éles, bocsáttassék meg, különben is, ma nőnap van, fura lenne ezt átnevezni embernapra. Kezdem egy vallomással: szerintem azért olyan nagy szakadék nincsen köztünk, én például ki Tovább… Egy délelőtt belekezdtem az írásba, meglepően jól ment: csak úgy gördültek a mondatok, olajozottan, könnyedén. Alig ismertem magamra. Rendszeres véradó vagyok, és pont ezen a napfényes, ámde meglehetősen hűvös márciusi napon volt esedékes a következő alkalom.
Megzenésített verseimből négy CD-nyi került kiadásra, Lovasi András, Malek Andrea, Herczku Ágnes és mások előadásában. Tizenhét évig tanítottam a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedem. 2003-tól 2011-ig a Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja voltam. Humoros identitásesszé-kötetem, a 2012-es Milyenek a magyarok? huszonötezer példányban fogyott el, folytatása, a 2013-ban publikált Milyenek MÉG a magyarok? tízezer példánynál tart. 2014-ben látott napvilágot a novellákat tartalmazó Három a magyar igazság. Megtisztelő, hogy elnyertem többek közt a József Attila- és a Prima Primissima-díjat. Zsámbékon élek feleségemmel és öt gyermekemmel. KI EMLÉKSZIK MAGILLA GORILLÁRA? Ez az, a mantovai herceg! " És egy másik hang: "Mindig el akartam jönni erre a helyre, de féltem megkérni apámat, hogy jöjjön velem. Rosszullét fogott el a gondolatra, hogy az a két hasonló kiállású férfi, aki lettünk, egyre csak ormótlankodik, nem tud majd mit kezdeni egymással ott, az utcasarkon, nem tud megszólalni, hümmög és félrenéz, és idegeiben érzi, amint a csend hatalmas tejkaramella-csíkja puhán nyúlik, nyúlik, és nem szakad el sosem, nedves tapadással húzódik a végtelenbe. "