Egy szó, mint száz: az oroszok brutális katonai agresszióját nagyon jól ismerjük. Megszenvedtük. De ne felejtsük el, hogy abból kettő a Nyugattal egyetértésben, egy pedig nyugati asszisztálás mellett történt. Miért fontos ez? Nem azért, hogy a Nyugatra haragudjunk, hanem azért, hogy megértsük, amit a negyedik pont végén már kimondtam: Magyarország nem képezi és a történelem során nem is képezte az orosz terjeszkedés tárgyát. Oroszországnak itt a befolyás kell, nem a terület. Ez persze még nem olyan jó hír, de mindig jobb, mint ha rakéták csapódnának az épületeinkbe. És minden választási feszültség és számítás ellenére mindenkit arra kérek, ne fessünk olyan ördögöket a falra, amelyek nem léteznek. Bőven elég az is, ami most kiszabadult. A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője. A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is. (Borítókép: Vlagyimir Putyin 2022. február 27-én.
Szégyellem, hogy magyar vagyok, restellem a számra venni a szót, amely egykor fogalom volt egy országban, ahol Döbrögi lány most" ráhelezik", sz@ros pelenkát dobál az ablakon. Ő komolyan vette az "eldobható" feliratot. Egy ország, továbbra is kis betűvel, külön, magyar ország! Gál Szilárd