"Úgy énekelek / hogy valaki más / sorsa mélyéről visszhangozza / és képessé váljék rá hogy elinduljon / a part felé" Ezen a héten az 54 éve elhunyt Kassák Lajos gyönyörű vallomását ajánljuk. Vers a hétre – Kassák Lajos: Költészetem - Cultura.hu. A magyar avantgárd egyik legérdekesebb egyénisége alkotásaival, szellemiségével nemcsak megújította a festészetet költészetet és a prózaírást, de maga köré gyűjtötte a kortárs művészeket, megjelenésével, jellegzetes öltözködésével pedig vonzotta a fotográfusokat, kritikusokat. A szabadversek mesterének Költészetem című versében bemutatja saját útkeresését és megtett útját, igazolást talál egyedi látásmódjára: " kezébe veszi / az anyagot a szerszámot / és megalkotja / élete értelmének / vértől piros / szenvedésektől fekete / jegyeit. " "Hagyománytalan lázadónak indul, aki költői hitvallása szerint csak kezdést ismer, folytatást nem – s a magyar költői nyelv és pátosz egyik legnemesebb hagyományára, a Berzsenyiére talál; formát akar robbantani, s épp e hagyományból formát teremt, a magyar szabadvers kassáki formáját – írja Radnóti Miklós a Nyugatban 1939-ben.
Egyetlen túlfeszített húron pendül az életünk hiába szólnak Mozart kürtjei mintha a Paradicsom kapui végülis kinyílnának. A gyötrődés foglyai vagyunk s hogyan nyilhatnának meg a kapuk ahol a szív hallgat s az agy még mélyebben hallgat egy strucc vagy egy béka feneke alatt. Csak befelé tudunk kérdezni és nincs válaszunk nincsen. Kassák lajos versei a youtube. Egyetlen örömöm hogy emlékszem az időre mikor először hallottam meg a holt tárgyak sugallatát mikor a karácsonyfenyő ága először változott lángoló ecsetté a kezemben. Micsoda idő volt ez s micsoda emlékek álarcában tér hozzám vissza százujjú kezét a vállamra teszi és kérdez. Nem tudok felelni. Egy vagyok én a templom egerei közül baráttalan és rokontalan ahogyan a szél mondja. Hajdani szép városunk romjai közt bolyongok a rozoga falépcsőn föl-le föl-le gyakorta érintve a horizont szélét ahol a napgyümölcs magja izzik fel vörösen s a lenge fény járja hajnali táncát a láthatatlan kötélen mely ég és föld között feszül. A szél pedig dudálja és csörömpöli hazugul hogy ki vagyok én miközben bemocskolja lényem üvegét jellemem acélját.
Elárulom, nem lesz.
Forrón tartotta a benne levő vizet. A tartályt kis csappal látták el, hogy könnyebb legyen vizet venni. A teaesszenciát egy kis porcelán teáskannában készítették el, amit aztán feltettek a szamovár tetejére, hogy ne hűljön ki. Kassák lajos versei u. dadaista: dada: avantgárd művészeti és világnézeti mozgalom szürrealista: "valóságfelettiség". Franciaországból kiinduló irodalmi és művészeti irány, törekvése a lélekben az egymásután következő asszociációknak, emlék- és gondolattöredékeknek és a tudatalatti dolgoknak egy időben való érzékeltetése. utalás: allúzió; a szerző szándékos rájátszása más költői magatartásra vagy más költő ismert művére; az utalás kitágítja a mű értelmezhető világát az asszociációk segítségével
Úgy énekelek hogy valaki más sorsa mélyéről visszhangozza és képessé váljék rá hogy elinduljon a part felé ahol korunk anyaméhe vajúdik ahol a földbevetett mag csírát fog ahol a magtár kapuja nem tűri a lakatot ahol a pásztor nem hagyja cserben nyáját ahol az ember ráismer embertársára kezébe veszi az anyagot a szerszámot és megalkotja élete értelmének vértől piros szenvedésektől fekete jegyeit.
Elég volt az ömlesztett szépből az örökölt effektusokból. Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából hanem a geometria szigorú rendjéből születik lefejti a gyümölcs héját megszerkeszti az alaprajzot térbeállítja a tárgyakat eltakarítja a múlt romjait s egy szebb jövendőt ígér. Íme költészetem valóságlényege szavaim tartalma vallomásaim értelmetlennek vélt értelme tűzeső és jégcsapok csengése amik az ellentétek törvénye szerint egyszerre egymás mellett élnek és betöltik a világ ismert ismeretlen tájait. II. Kassák lajos versei a z. Nemcsak a szív énekel most nem is csak a nyelv. Szemem kék vize fogaim kemény fehére testem klasszikus szerkezete szellemem felfoghatatlan anyaga fejem milliónyi hajszála kezem tíz ujja akár egy orkeszter tíz megszállott tagja egyszerre cseng hogy hírt adjanak rólam a világnak. Énekelek a fényben és árnyékban mindazokért akik szerencsétlenül születtek vagy később érte őket a szerencsétlenség a süketekért a vakokért a hitetlenekért az együgyűség áldozataiért azokért akik halálba ugranak a hegycsúcsról s azokért is akik nem mernek előbújni a barlangból.
3. 5k Views Az éjszaka zűrzavara Csöngettek. Egy ló állt az ajtó mögött mély meghajlással üdvözöltem ő a jobb lábával szalutált. Ezüst hajó ringatott tovább. Messze lehettem már házamtól mikor hajnalban felébredtem. Milyen földre vetődtem kérdeztem bambán. Miféle emberek élnek itt kiürítették a tejespoharam kenyeremet vaskampókkal az asztalhoz szögezték. Pages: Previous 1 2 3 4 5 Next