Mindezek fényében, ha nem is beszélhetünk feltétlenül "összeurópai összefogásról" a magyarok ellen, a bajorok támadása erős háttérrel és támogatással rendelkezett. A köztudatban ezt "a magyarok kiirtassanak" kijelentésig fajult, ám mindamellett, hogy ennek lehet némi alapja (inkább csak Bajorország esetében), pusztán "csak" eltávolításról beszélhetünk, ahogy azt a témában egyik jártas humanista történetíró, Aventinus is leírja. Aventinust az utókor is a korszak – így a pozsonyi csata – szakértőjének jellemezte. Mindez persze az égvilágon semmit nem von le a csata jelentőségéből. A Duna mentén 907 júniusában felvonuló bajor erőket (egyes források szerint 100 ezer fő, ám a 30-40 ezer a valószínűsíthetőbb) a magyar hadak tönkreverték. A csata első napján, július 4-én a magyarok felperzselték a Dunán úszó, utánpótlást biztosító hajókat, illetve felőrölték Theotmár salzburgi érsek seregtestét is. Mivel Theotmár és Liutpold seregei a Duna két eltérő partján vonultak fel, a meglepetésszerű támadás miatt nem tudtak egyesülni, így a magyar hadak egyenként számoltak le velük.
907. pozsonyi csata [TK. 127-128. old. ] a Keleti Frank Királyság megpróbálta visszaszerezni a magyaroktól a Dunántúlt és egyes ausztriai területeket nagy magyar győzelem sikerül biztosítani a honfoglaláskor megszerzett területeket Ország védelme [TK. 129. ]
Tájékoztató a csillagokról itt Ez videó. Segítség a típusú videók lejátszásához: Kattints Ide Ez a videó az Oktató magyar kategóriába van besorolva. Feladás dátuma: vasárnap, 2012. június 10. Nézettség: 987 Tetszik 0 megjegyzés | 1 / 0 oldal A pozsonyi csata POZSONYI CSATA The Battle of Pressburg / Pozsonyi csata 907. Pozsonyi csata (Történelmi Filmek)
Mivel Theotmár és Liutpold seregei a Duna két eltérő partján vonultak fel, a meglepetésszerű támadás miatt nem tudtak egyesülni, így a magyar hadak egyenként számoltak le velük. Számos frank előkelőség lelte halálát a pozsonyi csatában, köztük Theotmár és Liutpold őrgróf is. A pozsonyi csatát követően a magyar csapatok üldözőbe vették a menekülő frank haderőt, valamint az Enns folyóig területekkel is gyarapodott a nagyfejedelemség. Írásom azzal kezdtem, hogy a pozsonyi csata jelentőségét a magyarság sorsának későbbi alakulása adja. A merseburgi és augsburgi csatavesztés ellenére a magyar államiság tovább fejlődhetett a Kárpát-medencében, a nyugodt évtizedek alatt megerősödtünk, népszerű frázissal élve "belaktuk a rendelkezésünkre álló teret". Ebben a nyugalmas atmoszférában volt lehetősége Gézának és később Istvánnak megteremteni az ezeréves Magyar Királyság alapjait, amely immáron a keresztény Európában találta meg nélkülözhetetlen helyét és működött évszázadokon keresztül megkerülhetetlen középbirodalomként, estenként nagyhatalomként.
Amennyiben Árpád nem élt a csata idején, úgy vélhetően öt fia közül a legidősebb Levente (Liüntika) vezethette a magyarokat, és ő maga lehetett a fejedelem is. (Árpád fiai: Liüntika/Levente, Tarkacsu/Tarhos, Jelekh/Üllő, Jutocsa/Jutas és Zolta. A fejedelmi székbe nem mindannyian kerültek, a feltételezett sorrend szerint Árpádot Levente követte az uralkodásban, majd testvére Jelek következett. Ám ezt követően további testvéreik már nem lettek fejedelmek, mert hamarabb elhaláloztak, így fiaik foglalhatták el a fejedelmi széket: előbb Jutocsa fia Falicsi/Fajsz 947-ben, majd Zolta fia Taksony 955-ben. ) A Pozsony térségében támadó hadak – melyek létszáma nem ismert, de legalább másfél, vagy kétszeres túlerőben lehettek a magyarokkal szemben – az Enns folyó menti Ennsburgnál gyülekeztek 907 májusában. Egyes becslések 100 ezerre teszik a németek, és alig 40 ezerre a magyarok számát (eszerint négy tümen, vagy tömény alkotta a magyar sereget) ám sokak szerint ezek túlzott számok, hiszen a kulcsfontosságú 955-ös augsburgi csatában is tízezer alatti seregek ütköztek meg.