Jómagam oda vagyok, ha egy gyakorlott varázsló végre nem elsősök számára tanított lefegyverző bűbájokkal próbál harcolni. Itt azért kiderül, mitől lesz valaki roxforti tanár. Kár, hogy az ilyen jeleneteket vadászni kell a filmben. De legalább vannak. Az összképet sajnos tovább rontotta, hogy magyar hanggal, ráadásul 3D-ben kellett végignézni az alkotást. Nem vagyok szinkron ellenes (sőt, egyes filmeket kifejezetten csak magyarul vagyok hajlandó hallgatni), de a Potter sorozat ezen a fronton régóta nem változtatott. Nálam speciál nem vált be a gyermekek hangja és a tanárok küzöl is csak kevéset szerettem hallgatni. CGI és zene fronton hozza a film az elvárható maximumot. A jól ismert főtéma mellett helyet kapnak epikusabb szólamú művek, a varázslatok pedig úgy csillognak-villognak, ahogy 2011-ben illik. Mi hát a végső következtetés, ha van egyáltalán? Hogy marad meg generációnkban a Harry Potter filmek emléke? Továbbra is maradunk a Gyűrűk Ura maratonoknál, vagy áttérünk a Harry Potter ultramaratonokra?
Ez a körülmény különösképpen a fináléban kellemetlen, ahol az újfajta térélmény szinte semmit nem tud hozzáadni a film élvezetéhez. A szándék értékelendő, helyenként egészen ügyes megoldásokkal élnek, összességében azonban a kivitelezés nem elég fantáziadús. A széria már pusztán hihetetlen népszerűsége okán is vitán felül helyet vívott magának a tömegkultúra panteonjában, igazi erénye mégis az általa felölelt epikus időtartamban és a változások mélyreható ábrázolásában áll. A csodákkal teli világban való kiválasztottság tündérmeséjétől a horrorba oltott kamaszkor idegenségén és vívódásain át végül eljutunk a Gonosz végleges legyőzésével beteljesülő fantasy-megváltásig. Harry Potter mégis a felnőtt kor kisrealizmusával búcsúzik tőlünk, ez a zsánervonás azonban végképp elüt a paletta többi színétől, emiatt a zárójelenet is furcsa, idegen testként működik a filmben. A szimbólumokkal zsúfolt, hosszan és aprólékosan bonyolított fejlődéstörténet utoljára még felvillant valamit abból, ami ezután következik: a "boldogan éltek, míg meg nem haltak, de közben ők is középkorú, megtokásodott varázslók lettek" cseppet sem katartikus, ám annál hosszabb korszakából.
Filmkritika Kőrösi Bogdán kritikája Minden jó, ha jó a vége, tartja a közismert mondás. Ez legtöbbször igaz is. Hogy mennyire húzható rá ez a kijelentés a Harry Potter utolsó, befejező részére, már keményebb dió. David Yates nem kockázatott semmit. Mondhatnánk úgy is, maradt a kaptafánál. A Főnix Rendjét, a Félvér herceget és a Halál Ereklyéi első részét jegyző rendező koherens egésszé formálta az általa rendezett részeket. A hangulat, a zene, a történetvezetés mind-mind ugyanazon ember keze nyomát mutatják. Nincs ez különben az utolsó résszel sem. Egyesek örülnek, mások szomorkodnak emiatt. Én az utóbbi csapatot erősítem véleményemmel, de mielőtt téves következtetéseket vonnátok le a bevezetőből, megsúgom, ne tegyétek. A hamis elvárásokkal eddig sem foglalkoztunk, a reálisakat viszont kicsit túl is szárnyalta az alkotás, így amitől féltem nem következett be. Nem voltam dühös, vagy csalódott a film végén. Nem akartam visszacsinálni mindent, vagy újraforgatni az egész filmet. Persze lehet, hogy csupán belefáradtam azokba a hamis elvárásokba.
Harry Potter útja immár a vásznon is végső fordulójához érkezett, mi több, a Nagy Összecsapás aligha jöhet el nyomatékosabban, mint az utolsó rész második felével. A hetedik könyv kettészelése utólag inkább tűnik öncélú haszonszerzésnek, mintsem perfekcionista alkotói ambíciónak, de ezen nem lepődünk meg – hogyan is múlhatna el éppen a Harry Potter-széria a 3D-ben készült zárórész mennybemenetele nélkül? Noha a film a részletgazdagságát és az eredeti mű cselekményének hű követését tekintve még a legvérmesebb rajongók megelégedésére is számot tarthat, a feldarabolást a dramaturgia érezhetően megsínyli: a rövidsége ellenére terjengős, a polgári szomorújátékok stílusában túlbeszélt "expozíció" után elindul a két és fél órán át tartó akciófinálé. A Halál Ereklyéi első etapját nem túl eredeti módon, ám annál nehezebben követhető gyorsmontázzsal foglalják össze az első percben, majd in medias res Dobby halála után találjuk magunkat, ahol a szereplők jóformán egy még érkezésünk előtt megkezdett beszélgetést folytatnak.
1 felhasználónak tetszik: Bazsi 23 Sziasztok, kicsit OFF téma, de nem tudja valaki megszerezni az odakint (és idehaza is) kiadott "Ultimate Edition" változatok borítóképét jó minőségben, tag nélkül? Előre is imába foglalom annak a nevét aki megteszi köszönöm a segítséget!. 16 felhasználónak tetszik: dave095, Cakey5000, pillajunior, Domcicc, Bazsi 23, s. t. a. r., susurrus, eva tarko, yxcv90, benyaw93, zsofeeh, Boscorelli, Hannuusshh, CandUs, Marina Salvatore, Sellycica 10. TV spot 11. TV spot
Nekik ugyanis nincs egy Harryjük sem. Említettem a bevezetőben, hogy a film nem tartogat meglepetéseket. Legalábbis színészi fronton semmiképpen sem. Tetszett az előző? Ez is fog. Nem tetszett? Nos… igen. Nem lehet minden igényt maradéktalanul kielégíteni. A "gyermek"szereplők és tanárok közti kontraszt most nem olyan erős, mint megszokhattuk, de nem is igen találkozunk tanárokkal, úgyhogy ez érthető. A trió próbálja, de továbbra sem találja a helyes utat. A színészet és színészkedés közti gyökeres ellentét jól megfigyelhető rajtuk. Fejlődés persze tapasztalható, de nem kerekedik el a szánk egyetlen szívszorító, lélekemelő vagy drámai pillanatban sem. A hangsúly természetesen a végső összecsapáson van, és ezt Yates elég jól érzékelteti. A horcruxok, a szövődő szerelmi szálak és a fájdalmas veszteségek mind áttetsző mellék sztorik, amelyekre vagy odafigyelünk, vagy észre sem vesszük és már el is múlt a snitt. A csata ezzel szemben jól kidolgozott és bár a heroikus pillanatok, átlényegülős megmozdulások kevesen vannak, és rövidek, azért néha beleborzong az ember a látottakba.