Először sikerült csillagászoknak megfigyelniük, ahogy egy hatalmas fekete lyuk csillagformálódáshoz vezet egy törpegalaxisban, az általa kifújt anyag csillagközi gázfelhőkre mért hatásának köszönhetően, derül ki egy új kutatásból. A tőlünk 34 millió fényévre található Henize 2-10 galaxisban, amely elég közel van ahhoz, hogy részletesen lehessen vizsgálni központi régióját, az átlagoshoz képest eleve gyorsan keletkeznek a csillagok, ezért csillagontó galaxisként tartják számon a szakemberek. A Nature-ben szerdán közölt eredményekből most úgy tűnik, a törpegalaxis középpontjában található szupermasszív fekete lyuk még tovább fokozza a csillagkeletkezés ütemét. A tanulmányt a Qubitnek kommentáló Kun Emma, a CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének fekete lyukakkal is foglalkozó csillagásza szerint a kutatás segít megérteni a galaxisok evolúcióját és a szupermasszív fekete lyukak viselkedését. A Henize 2-10 törpegalaxis egy kombinált, optikai, röngten és rádiótartományú felvételen, a Hubble és Chandra űrtávcsövek, valamint a Very Large Array rádióteleszkóp-rendszer megfigyelései alapján Fotó: X-ray (NASA/CXC/Virginia/ et al); Radio (NRAO/AUI/NSF); Optical (NASA/STScI) Zachary Schutte és Amy E. Reines, a Montanai Állami Egyetem csillagászai a Hubble űrteleszkóppal végezték megfigyeléseiket, a látható fény tartományában.
Vagy a lyukból kilőtt anyagsugárból származik? "Az Sgr A* sugárzásának forrásáról évtizedek óta vita folyik. " Michael Johnson, az Asztrofizikai Központ munkatársa | Harvard és Smithsonian (CfA) "Az Sgr A* sugárzásának forrásáról évtizedek óta vita folyik" – mondja Michael Johnson, a Center for Astrophysics | Harvard és Smithsonian (CfA). "Egyes modellek azt jósolják, hogy a sugárzás a fekete lyuk által elnyelt anyagkorongból származik, míg mások a fekete lyuktól távolodó anyagsugárnak tulajdonítják. A fekete lyuk élesebb rálátása nélkül egyik lehetőséget sem zárhatjuk ki. " Egy művész benyomása az aktív galaxist tápláló szupermasszív fekete lyuk körüli akkréciós korongról. A csillagászok azt szeretnék tudni, hogy a galaxisunk szupermasszív fekete lyukából kisugárzott energiát a lyukból kilőtt anyagsugarak okozzák-e, vagy a lyuk közelében kavargó anyag akkréciós korongja. Köszönetnyilvánítás: NASA/Dana Berry, SkyWorks Digital Tehát a fekete lyukak megértése azt jelenti, hogy a csillagászoknak tisztábban kell látniuk a lyuk területét.
Tulajdonságok Összehasonlítva egy csillag fekete lyuk, a közepes sűrűségű egy szupermasszív fekete lyuk is lehet nagyon alacsony (néha kisebb, mint a víz). Ezt azzal magyarázzák, hogy a fekete lyuk Schwarzschild-sugara a tömeggel arányosan növekszik, ami arra utal, hogy a Schwarzschild-sugár belsejében az átlagos sűrűség a tömegének négyzetének megfelelően csökken. Minél nagyobb a fekete lyuk, annál alacsonyabb az átlagos sűrűsége, még akkor is, ha tömege korlátozás nélkül növekszik. Így az 1, 357 4 × 10 8 naptömegű fekete lyuk sűrűsége összehasonlítható a vízével. Egy ilyen fekete lyuk ábrázolására el tudunk képzelni egy vízgömböt, amely 400 millió kilométer sugarú körben helyezkedik el, és így a Naptól az aszteroidaövig terjed. Egy ilyen labda, ha létezne, saját gravitációja hatására összeomlana, és fekete lyukat képezne, amelynek kezdeti sugarával megegyező Schwarzschild sugárral. A 4, 292 5 × 10 9 naptömegű fekete lyuk légsűrűsége és sugara 12, 7 milliárd kilométer lenne. Az M87 fekete lyuk tömege nagyságrendileg 6, 5 × 10 9 naptömeg, sugara 19 milliárd kilométer; átmérője tehát 38 milliárd kilométer, vagyis 35 fényóra; mivel a Földtől 53, 5 millió fényévnyire található, látszólagos átmérője 15, 5 μas ( ív mikroszekunduma) lenne.
Manapság széles körben elfogadott, hogy szupermasszív fekete lyukak (SMBH) találhatóak szinte minden galaxis központjában. Sőt, az elmúlt két évtizedben olyan bizonyítékok is felmerültek, melyek szerint a galaxisok életét és halálát is részben az SMBH-k diktálják. De nem csak a legnagyobb példányok jelentenek izgalmas kutatási területet, a legkisebbek felfedezése is számos kritikus kérdésre adhat választ. Fej vagy írás? Az elsődleges, ősi fekete lyukakról azt gondoljuk, hogy a korai világegyetemben alakultak ki, nem sokkal az ősrobbanás után. Ugyanakkor az továbbra sem ismert, hogy az ilyen szupermasszív fekete lyukak (SMBH) a röviddel az ősrobbanást követően fennálló szélsőséges körülmények között alakultak ki, egy "közvetlen összeomlásnak" nevezett folyamatban, vagy sokkal később nőttek-e hatalmasra, az őket tápláló más, masszív csillagok összeomlása után keletkező fekete lyukak bekebelezésével, egy "táplálkozási folyamatban". A rejtvény megfejtéséhez a csillagászok hosszú ideje keresik a legkisebb tömegű szupermasszív fekete lyukakat, mivel ezek lehetnek a hiányzó láncszemek a probléma megfejtéséhez.
Megfigyelésük még pontosabb számszerűsítéséhez Ricartek lefuttattak egy olyan szimulációt, melyre előzetesen feltelepítették a fekete lyukak viselkedését jellemző szabályokat. Számításaik során kiderült, hogy az univerzum születésekor (nagyjából 13, 7-11, 7 milliárd évvel ezelőtt) a csillagközi 'karambolok' során annyi égitest keletkezhetett, hogy mennyiségileg meghaladták a galaxisok közepén elhelyezkedő szupermasszív fekete lyukakét. Bár a kutatók szerint az igazsághoz hozzátartozik, hogy később az egymagukban keringő objektumok egy részét ismét beolvasztotta a galaxis, miután azok 'találkoztak' más szupermasszív fekete lyukakkal, ám ettől függetlenül még biztosan rengeteg vándorló égitest maradt. A csapat ezért a jövőben olyan metódusok azonosításával kíván foglalkozni, amelyek lehetővé teszik az egyedül keringő objektumok felkutatását. (Fotó: Unsplash/ Jacob_Granneman) További cikkek a témában: Ez történik az Univerzummal, amíg egyetlen egyet pislogunk A látványos videó egyetlen emberi szempillantást helyez kozmikus kontextusba: amíg egyet pislogunk, bolygók és fekete lyukak születnek, égitestek pusztulnak el végleg.
Ez a finom elsötétülés néhány órától néhány napig tarthat, attól függően, hogy mekkora a fekete lyuk, és mennyire összefonódott a pályájuk. Ha megmérjük, mennyi ideig tart a csepp, a kutatók szerint megbecsülhetjük a fekete lyuk eseményhorizontja által létrehozott árnyék méretét és alakját, vagyis azt a pontot, ahol nincs kijárat, ahonnan semmi sem szökik ki, még a fény sem. Ebben a szimulációban, amely egy pár szupermasszív összeolvadt fekete lyukat ábrázol, a nézőhöz legközelebb eső fekete lyuk közelebb kerül, és így kéknek tűnik (1. doboz), ami egy gravitációs lencsén keresztül felfújja a mögötte lévő vörös eltolódású fekete lyukat. Ahogy a legközelebbi fekete lyuk távolabb erősíti a fekete lyuk fényét (2. doboz), a néző erős fényvillanást lát. De amikor a legközelebbi fekete lyuk elhalad egy szakadék vagy a legtávolabbi fekete lyuk árnyéka előtt, a néző enyhén csökken a fényereje (3. keret). Ez a fényerő csökkenés (3) jól látható a képek alatti fénygörbe adatain. Köszönetnyilvánítás: Jordi Devalar "Évekbe és több tucat tudós óriási erőfeszítésébe került, hogy elkészítsék az M87-es fekete lyukak nagy felbontású képét" – mondta a tanulmány első szerzője, Jordi Davilar, a Columbia és a Flatiron Számítógépes Asztrofizikai Központ posztdoktorija.
Fotó: NASA Az állatok kivégzését is végignézték Horváth Éváék néhány hónappal ezelőtt döntöttek úgy, hogy új életet kezdenek Balin. Kalandjaikat szinte mindig dokum... 13 milliót várnak, újra omlik a ház Folytatják az építkezést abban a Jókai utcai lakóházban, aminek június végén leomlott egy része. Négyen is megsérült... Társkeresőn is próbálta, feljelentették Az utóbbi időben elkerülte a szerelem és már le is mondott a komoly párkapcsolatokról az ország egyik legkapósabb ag... A szexi körmeikkel is csábítani tudnak Minél színesebb, annál jobb! Ezt mondják a szakemberek, már ami a körmöket illeti.