További tájékoztatást a vizsgálat lezárulta után tudunk adni. *** MELLÉKLET AZ 1993/2016 SZ. KÖZLEMÉNYHEZ Főtisztelendő Cseh Péter Mihály kisegítő lelkész úr részére SZEKSZÁRD Béla király tér 9. 7100 Tárgy: Az igehirdető tevékenység további folytatása Főtisztelendő Lelkész Úr! Krisztus Urunktól kapott feladatunk az evangélium hirdetése, mert Ő azt akarja, hogy az emberek higgyenek és üdvözüljenek. Kérem, hogy a tervezett sorozatokat megelőzően terjessze fel a műsortervet engedélyezésre, mutassa be az előadások vázlatát, a megjelent anyagokat utólag juttassa el hozzám. Törekedjen arra, hogy a biztos, teljes és tiszta tanítást hirdesse, hogy a hallgatók, olvasók, nézők biztonságban érezhessék magukat, hogy mindaz, amit hallanak, az üdvösségre elvezet. Ügyeljen arra, hogy a hívek a tanítás nyomán ne maradjanak magukra kétségek közt, kérdésekkel telve, ugyanakkor hagyja meg a szabad döntés lehetőségét. A tanításban használt szavak, módszerek, eszközök az evangélium igazságát, méltóságát jelenítsék meg.
Lelkipásztori munkáját, az evangélium hirdetését – történjen az bármilyen formában és fórumon – nagy felelősséggel végezze, kerülve a botrány kialakulásának lehetőségét. Abban az esetben, ha jelen ismételt figyelmeztetésem hatástalan marad, kénytelen leszek a megfelelő büntető intézkedések megtételére. Bízom abban, hogy erre nem kerül sor, és jelen levelem – mely nem a nyilvánosságnak, hanem egyedül Főtisztelendőségednek szól – eléri célját. Számítok együttműködésére, hogy Istentől kapott adományai az egész közösség legnagyobb javára lehessenek. Pécs, 2016. július 14. Paptestvéri szeretettel: György püspök
Olyan iránytűnek kell lennünk, amelyet semmilyen más vonzóerő sem zavarhat meg, amely mindig ugyanabba az irányba mutat, bárki is néz rá, hogy a helyes utat kövesse. Magam is az Istennek szentelt élet útját akarom járni. Ezért én is azt érzem, amit Szent Pál: "Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott, és meghívott a szolgálatára. Mindkettőnél a hűség teremti meg a találkozás örömét, amelyet mindennap együtt akarunk átélni. Mindkettőnél az életünket kell adnunk azért, hogy új élet születhessen. Mégis olyan különbség van köztük, olyan sajátos titkot hordoznak, amit csak mélységes alázattal közelíthetünk meg. Az alázat annak elfogadása, hogy a saját erőmből nem tudok elérni valamit. Szükségem van arra, hogy valaki segítsen, hogy valaki kinyújtsa a kezét felém és felemeljen. Be kell ismernem a gyöngeségemet a láthatatlan Isten előtt. De súlyosan félreértenénk ezt a kiszolgáltatottságot, ha nem hinnénk az Ő végtelen jóságában. Egyedül Ő az, aki reményteli életet adhat nekünk.