A csontváz csontjai sokféleképpen kapcsolódnak egymással. Az agykoponya csontjait varratok kötik össze. A hullámos széllel egymásba illeszkedő csontszéleket kötőszövet rögzíti. Ez a mozdulatlan kapcsolódás védi az agyvelőt, és lehetővé teszi a koponya növekedését. A csigolyák között, a bo rdák és a mellcsont között porcos összeköttetés teremt kapcsolatot. A porcos összeköttetés rugalmas, megenged némi mozgást, a csontos összeköttetés, az összenövés azonban nem. A keresztcsont például 5 csigolya összenövéséből alakult ki. Az ízület a csontok mozgékony összeköttetése. Az ízesülő csontvégeket erős kötőszövetes lemezek, az ízületi szalagok tartják össze. A csontvégeket sima felszínű porc fedi. Az ízületet az ízületi tok borítja be, melynek belső sejtjei termelik az ízületi nedvet. Az ízületi nedv kitölti az ízületi üreget, kenőanyagként csökkenti az elmozduló csontok közötti súrlódást, és megakadályozza, hogy az ízesülő c sontok felszínei érintkezzenek egymással. A különböző szerkezetű ízületekben más-más irányú mozgás jöhet létre.
A cetek csontváza Espolarte - Tengeri emlsök - Cetek - Csontváz Bálna csontváza Delfin csontváza Mivel a cetek egész életüket a vízben töltik, a felhajtóernek köszönheten csontjaiknak sokkal kisebb terhelést kell elviselnie, mint egy hasonló nagyságú szárazföldi álat csontjainak kellene. Ezért a cetek csontjai könnyek. Bels szerkezetük szivacsos. A csontvel nagy arányban tartalmaz zsiradékot. A cetek csontjai fennmaradnak a víz felszínén. A koponya átalakult a szárazföldi emlsökéhez képest. A fels állkapocs megnyúlt, csrré (rostrum) alakult, míg az agykoponya hosszirányban összenyomódott. Az orrnyílások a fejtetre kerültek át. Ez a teleszkópos átalakulás különösen a sziláscetek esetében volt nagymérték. Természetesen a koponyával azonos mértékben megnyúlt az (alsó) állkapocs is. A csontváz részének tekinthet a fogazat is. A szilásceteknek legfeljebb csökevényes fogaik vannak, amelyek nem törik át az ínyt, és a táplálkozásban nincs szerepük. A fogasceteknek, mint azt nevük is mutatja, van bizonyos számú foguk: a narválnak és a legtöbb csröscetfajnak mindössze 2, míg egyes delfinfajoknak 200-nál is több.
De az 1960-as években elvégzett radio-karbon vizsgálatok alapján ezt az elméletet is cáfolták. A tesztek alapján a csontvázak pontos korát nem tudták meghatározni, annyit állapítottak meg, hogy valamikor a 12. és 15. század közötti időszakból származnak. Ezután számos újabb találgatás és elmélet született a rejtélyes csontok eredetéről. Sokan azt feltételezték, hogy egy ismeretlen járvány áldozatira találtak, míg néhány antropológus rituális öngyilkosságok elméletével állt elő. Csak 2004-ben derült fény az igazságra, amikor egy európai és indiai tudósok ból álló csapat érkezett a területre a National Geographic megbízásából. A vizsgálatokból kiderült, hogy a csontok sokkal régebbiek, mint azt korábban mondták, 850-es évekből származnak. A koponyájukon talált repedések alapján kiderült, hogy mindannyian a fejükre mért végzetes csapás következtében haltak meg. A sérüléseket egy tompa, gömbölyű tárgy okozta, amik nagyjából egy krikettlabda nagyságával egyenlőek. A halálos ütés felülről érkezett.
A következő csontok is az arckoponyához tartoznak: a Ekevas (Vomer) a Palatinus csont (Palatinus csont) a Hyoid csont (Os hyoideum) a Hallócsontok a középfül: Kalapács (malleus) Üllő (incus) Kengyel (kapcsok) Fejsérülések A koponya csontváza megvédi az agyat a legkülönbözőbb helyzetekben, például sportolás közben, otthon, munkahelyi vagy autóbalesetben bekövetkező fejsérülések ellen. Csak bizonyos mértékig: Ha túl nagy az erő, súlyos fejsérülések léphetnek fel, amelyek az agyat is megsérthetik. A sérülés súlyosságától függően megkülönböztetünk agyrázkódás (commotio cerebri), az agy zúzódása (contusio cerebri) vagy agyi zúzódás (Compressio cerebri). Ezenkívül törések (fejtörések) is előfordulhatnak a koponya különböző területein. Az alábbiak különösen érintettek a koponyaváz területén: az orrcsont a koponya teteje a koponya töve Az egyik leggyakoribb fejsérülés az Törött orr (Orrcsont-törés), amelyet általában az orrcsont esése vagy ütése okoz. Az úgynevezett fejsérülés az egyik lényegesen ritkább fejsérülés Arckoponyatörés, hatalmas arckifejezés okozta, például autóbaleset következtében.
A kúp alakú mellkas 13 csigolyából áll. A bordák csatlakoznak hozzájuk. A macska fiziológiájának csodálatos tulajdonsága a "hamis" bordák. A bordák harmadik része nem kapcsolódik a mellkavarhoz. Ez a jelenség minden macskához jellemző, és lehetővé teszi a csontváz rugalmasságát. © shutterstock Az ágyéki gerinc a legnagyobb csigolyákból áll, közülük 7 van, és minél közelebb vannak a farokrészhez, annál nagyobbak. A macska vázának anatómiája csodálatos, mert csontjai különösen sűrű ez nem akadályozza meg őket műanyagból. Miért? A porckorongsérvű csigolyák biztosítják az ízületek rugalmasságát, és nagy előnyt nyújtanak a macskának mozgásban. Minden csigolyán vannak folyamatok. Az izmokhoz van kötve. Az izmok, szalagok és inak hatalmas szerepet töltenek be. Tartják a szegycsont összes belső szervét. Ezenkívül az első lábaknak nincs erős csontkapcsolata a csontvázzal. Ők kötődnek az inak és az izmok. A macska végtagjai is egyedülállóak. Az elülső lábak, az anatómiai szerkezet sajátosságai miatt, elképzelhetetlen szögben foroghatnak.
Gyakran előfordul egy kinyújtott kéz esése miatt. A scaphoid gyenge vérellátása következtében a törések lassan gyógyulhatnak, a scaphoid proximális fragmentumának avascularis nekrózisa pedig előfordulhat. ("Hold alakú") egy félhold alakú csont, amely közel helyezkedik el a sugárral. A Lunát a scaphoid és a triquetrum közötti carpalis csontokban található. A lunate csont a leggyakrabban kificamodott carpalis csont., Triquetrum Triquetrum ("háromszögletű") egy piramis csont. A triquetrum a karpáncsontok proximális sorának középső oldalán található lunate és pisiform csontok között helyezkedik el. A triquetrum törései gyakran előfordulnak a kéz erőteljes dorsiflexióján, így a csont hátsó részén avulziós törés következik be. Pisiform Pisiform ("borsó alakú") egy kis kerek szesamoid csont, amely a flexor carpi ulnaris ínében található., A pisiform a triquetrum csont elülső felületével artikulál, ezért elölről nyúlik ki, hogy kialakuljon a dudor, amely a kéz mediális alján érezhető. A pisiform csont a carpalis alagút ulnáris határát képezi.