svéd író, újságíró, az Expo folyóirat szerkesztője. Művei sikerét nem érte meg: első regénye, a A tetovált lány (Män som hatar kvinnor) címmel 2005-ben, kilenc hónappal halála után jelent meg, és azonnal sikert aratott. Folytatása, a A lány, aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden) 2006-ban szintén rendkívül népszerűnek bizonyult. Regényeit nyolc nyelvre fordították le. 2007-ben jelent meg harmadik és egyben utolsó befejezett regénye, a A kártyavár összedől (Luftslottet som sprängdes). Larsson eredetileg tíz kötetet tervezett főszereplői, Mikael Blomkvist és Lisbeth Salander szereplésével. A három megjelent kötetet Millennium-trilógia összefoglaló néven említik. Könyveinek összesített eladása alapján 2008-ban a világ második legnépszerűbb szerzője volt, 2009-ben pedig hét könyvkereskedői magazin összesítése szerint az első Európában. Ő volt az első író, akinek e-könyv formátumú könyveiből több mint egymillió példányt adott el az Amazon Kindle-boltja.
Személyes ajánlatunk Önnek Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még Részletesen erről a termékről Bővebb ismertető A zseniális és öntörvényű Lisbeth Salander életveszélyesen megsebesül. Még kórházban ápolják, amikor egy szűk, semmitől vissza nem riadó kör már szervezkedni kezd. A tét óriási a számukra: a svéd titkosszolgálat munkatársaiként bizonyíthatóan súlyos törvénytelenségeket követtek el. Mindenre képesek, hogy Salandert egyszer és mindenkorra eltüntessék, és ártalmatlanná tegyék szövetségesét, a sztárújságíró Mikael Blomkvistot is, aki jól dokumentált tényfeltáró riportban akarja leleplezni üzelmeiket. Rendőrök, titkos ügynökök, újságírók, közhivatalnokok válnak szövetségessé vagy halálos ellenséggé a küzdelemben, amely az egész politikai elitet óriási botránnyal fenyegeti. Termékadatok Cím: A kártyavár összedől [eKönyv: epub, mobi] Megjelenés: 2014. február 28. ISBN: 9789633241684 A szerzőről Stieg Larsson művei Stieg Larsson (Umeå, 1954. augusztus 15. – Stockholm, 2004. november 9. )
Végül a befektető egy másik lépésre szánta el magát, ami a világ leglátogatottabb felnőttfilmes portáljának a bukásához vezetett, és napvilágra került az is, kik az igazi döntéshozók a pornóipar mögött – írta meg a Financial Times. Lemondott a Pornhub vezetősége A világ legnagyobb pornó oldalának anyavállalatától, a MindGeek-től távozik a vezérigazgató Feras Antoon és az ügyvezető igazgató David Tassillo is - írta meg a The Verge. Az angol gazdasági lap beszámolója szerint Ackman hamar rájött, hogy a pornóiparra csak egyetlen helyen lehet valódi csapást mérni: a pénztárcájánál. A kereskedelmi pornóoldalak előfizetéses rendszert működtetnek, amihez szükségük van egy pénzügyi vállalatra, amin keresztül az ügyfeleik fizetni tudnak a portálnak. Amennyiben az olyan nagy pénzügyi szolgáltatók, mint a Mastercard vagy a Visa leállítják az együttműködést az oldallal, a kártyavár összedől. Ez elől nem tudnak a tulajdonosok a tagadás és a homályos jogszabályok mögé bújni. Fotó: Shutterstock A MindGeek (a Pornhub és a YouPorn oldalak anyavállalata) 2018-ban 460 millió dolláros forgalmat generált a fizetős pornófilmekből.
A Mastercard és a Visa általában nem zár ki nagykereskedőket a szolgáltatásaiból, de ebben az esetben mégis határozott fellépést tanúsított. Ackman rájött, hogy ezek az óriásvállalatok, ha akarnak, akkor szinte bárkivel szemben érvényesíthetik az akaratukat. De facto szabályozókká váltak, ők döntik el, hogy a pornóban mi a megengedett és mi nem – mondta Ackman. A Visa és a Matsercard jelenleg nagyobb befolyást gyakorolt erre az iparágra, mint bármelyik kormány bármikor korábban. A mozgóképes tartalmak öncenzúrázása már a korai évektől megjelent, a '30-as években például tilos volt filmen feketék és fehérek közötti érintkezést megjeleníteni. Ma a felnőttfilmek esetében ezt a szerepet nem az iparág, hanem a pénzügyi vállalatok látják el. Ez pedig rendkívül nagy hatalom a kezükben. A SmallWeb adatszolgáltató adatai szerint a pornó a teljes internetforgalom 8 százalékát teszi ki és havonta 18, 5 milliárdos látogatottsága van a pornóoldalaknak. Fotó: Shutterstock A Financial Times Hot Money podcastjában beszélgetett egy felnőttfilmes iparági vezetővel, aki mesélt a pénzügyi vállalatok által megszabott gyártási irányelvekről.
Spronz Júlia elmondta, a legsúlyosabb minősített esetben is maximum tizenöt év lehet az elévülési idő: így Sárosdi Lilla esete is ennek esik áldozatul. A Sipos-ügy kapcsán történt változás: megszületett a Lex Sipos, a különbség annyi, hogy itt kiskorúakról volt szó. Az elmúlt hetekben napvilágot látott esetekben az áldozatok mind nagykorúak: ezzel együtt egyáltalán nem számítanak egyedinek. Vajon, ha lenne egy Lex Sárosdi, több évtizedek óta hallgató áldozat merne beszélni? Valószínűleg igen. Az izmusok talaján egyensúlyozva Évek óta kérdés, miért nem ratifikálta még Magyarország a 2014-ben aláírt Isztambuli Egyezményt, melynek célja az áldozatok védelme, az erőszak megelőzése, az elkövetők büntetlenségének megszüntetése. Bár feminista (nem összetévesztendő a nősovinisztákkal) csoportok évek óta kampányolnak mellette, volt példa rá, hogy férfijogi egyesületek nevezték diszkriminatívnak az egyezményt, hátráltatva így az előre lépést. A kirívó szélsőséges hozzáállások egyértelműen nem segítik az abúzusprevenciót, utóbbi azonban a segítő szakmán belül sem a legmegfelelőbben működik: az áldozattá válás prevencióját tartják elsősorban szem előtt, az elkövetővé válás prevenciója helyett.