Ha biztosan látni szeretnéd a posztjait, akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra! Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a "Követési beállítások"-ra kell kattintani, itt pedig a "Kedvencek"-re, végül legalul a kék "Frissítés" gombra és ezzel kész! A Wang folyó versei: Igazgyöngy. Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!
A másik már túl van ezen, szerencsésnek érzi magát, hogy bérelheti a saját házát, ami már nem az övé, de örül, hogy maradhatott. Segítséget kér ő is, a középiskolás két nagylánynak nem bírja befizetni az ebédet, mire hazamennek, már szédelegnek az éhségtől, és otthon sincs mindig ebéd. És ott vannak a kisebbek, akiknek mindig nézzük a lábbelijét, annak is, aki a hirtelen jött októberi hidegben még nyitott szandálban ment suliba, a méret kicsit nagy volt, és a fazon sem kisgyereknek való, kicsit billegett a magas sarkokon, de neki legalább van. A másik otthon maradt, mert elszakadt az is, ami volt. Láthatatlan Magyarország by L. Ritók Nóra. Vagy azok, akiket mi viszünk először távolabbra a falutól, felnőttként is, akik közül sok úgy nőtt fel, hogy nem volt múzeumban, moziban, nem ült villamoson, nem lépett mozgólépcsőre, aki a színházban elhiszi, hogy tényleg víz van ott, és bálna úszik benne. Aki velünk van felnőttként is először a fővárosban vagy állatkertben, és élőben most látott még majmot, alig tudott betelni vele. Aki velünk eszik először banánt és lát angol WC-t. Aki sosem zuhanyozott.
És milyen sokan választják a könnyebb utat! (... ) Az első rész nagyon ütős, megviselt. Kevés jót lehet benne találni. Szerettem volna gyorsabban olvasni, vártam a happy end-et, de az csak nem jött. Nagyon tömény volt, de ez segít abban, hogy az elért eredményeket jól be tudd mutatni később. Sokat segített, hogy ismerem a munkád, munkátokat, tudom, vannak eredmények, örömök, mégis nagyon fájó és sötét a kép, amit ott bemutatsz. Remélem, senki nem adja majd fel itt az olvasást, és eljutnak azokhoz a részekhez, ahol az eredmények már látszanak, ahol optimistább vagy. Bár az utóbbira elnézve a jelenlegi helyzetet vajmi kevés okod van. Nagyon pontos, ahogy mondani szokták "tűpontos" az értékelésed, a helyzetlátásod. De hát milyen is lehetne, hiszen az egész attól hiteles, hogy ott vagy, megéled, néha egy kicsit bele is halsz ezekbe a helyzetekbe. Ahogy írtam, vízálló papírra kérd a nyomtatást. L ritók nóra alkotni jó. Nem lesz egy könnyű olvasmány, bármennyire olvastatja magát, sokszor le kell tenni. Mert idő kell a történet feldolgozásához, a lecsillapodáshoz, az indulatok kezeléséhez. "
Akire a fűtést bíztuk, figyelmeztetett: ne tegyük, tavaly ők is elöl hagyták, és a gyerekek elhordták haza. Mindig csak egyet-egyet, a táskájukban. Vitték haza. A tűzifát. Mert otthon nagyon kell, és nincs elég. Ennyit változott a világ: a múlt század elején a gyerekeknek kellett vinni egy-egy kugli fát az iskolába. Ma onnan viszik haza. Napjainkban félmillió ember él mélyszegénységben Magyarországon. Gyerekek is. Családok. És magukra maradt öregek. Ki tartozik ma nálunk ebbe a csoportba? Talán azok, akiknél most voltam. Akik az uzsora elől menekülve jöttek, messziről, egy szál ruhában, négy gyerekkel, és most boldogok, mert beengedték őket egy komfort nélküli lakatlan házba. Ahol már délután félhomály van, áram nincsen. Bútor sem, csak a csupasz falak, szőnyeg sem, a hideg betonon álldogáló gyerekek önfeledten majszolják az almát, amit a kezükbe nyomok. Semmijük sincs. Vagy a másik, aki szintén egy komfort nélküli házban megtűrtként él, egy keskeny ágyon alszik a nagyfiával és a másikkal, a picivel.
A szociológiai kutatások (elég csak Ferge Zsuzsa eredményeire gondolnunk) a napnál is világosabbá tette, hogy van egy láthatatlan ország, egy olyan Magyarország, ahol az alapvető gyógyszerek, a fűtés és a változatos étkezés is nehezen vagy egyáltalán nem megoldható, ezt L. Ritók Nóra is napi szinten megtapasztalja. A könyv írásai bemutatják ezt a világot, az alapítványok, civil szervezetek lehetőségeit, és korlátait, valamint a kormány politikájának alakulását szegénységügyben az elmúlt években. Tanulságos, megindító és megrázó esettanulmányokat olvashatunk a jelenünkből. A könyv önálló fejezetben foglalkozik az iskolák kérdésével, a szegregáció folyamatával, a következőben pedig az alapítványi élet mindennapi küzdelmeivel, a közvélemény támogató, értetlenkedő vagy gyűlölködő oldalával egyaránt. A könyvből egy szakmailag kifogástalan, tenni akaró, a humánumot és a keresztény értékrendet a tettekben megélő ember munkássága bontakozik ki. / Forrás: Jelzet: 308 R 75 Megnézem a is. 2021. augusztus 19.