A spanyol örökösödési háború (1701–1714) a 18. század eleji európai háború volt, amelyet a gyermektelen spanyol II. Károly 1700 novemberében bekövetkezett halála váltott ki. Megállapította azt az elvet, hogy a dinasztikus jogok másodlagosak a különböző országok közötti hatalmi egyensúly fenntartása mellett. [13] A kapcsolódó konfliktusok közé tartozik az 1700–1721-es nagy északi háború, a Rákóczi-féle szabadságharc Magyarországon, a kamisárd- lázadás Dél-Franciaországban, Anna királynő háborúja Észak-Amerikában és kisebb harcok a gyarmati Indiában. Bár a több mint egy évszázados folyamatos konfliktus meggyengítette, 1700-ban a Spanyol Birodalom továbbra is globális hatalom maradt hatalmas uralmával, beleértve a spanyol Hollandiát, Olaszország nagy részét, a Fülöp-szigeteket és Amerika nagy részét. Károly legközelebbi örökösei az osztrák Habsburgok vagy a francia Bourbonok tagjai voltak; az osztatlan Spanyol Birodalom megszerzése veszélyeztette az európai erőegyensúlyt. A spanyolok elutasították XIV.
III. Vilmos angol király, XIV. Lajos határozott ellenfele, 1702-ben meghalt, de utódja, Anna királynő kormánya fenntartotta a háború erőteljes folytatását. John Churchill, Marlborough hercege 1711-es bukásáig vezető szerepet játszott Anna királynő kormányában és a csatatéren. A csatatéren ügyesen támogatta őt a császári tábornok, Savoyai Eugén herceg. Louis XIV Louis XIV. louis francia király 1700-ban kikiáltja Fülöpöt, d'Anjou hercegét Spanyolország királyává, kromolitográfia, 19. század. © A spanyol örökösödési háború eseményei Marlborough és Eugén határozottan jobb hadvezéri képességei 1704 és 1709 között győzelmek sorozatát hozták számukra Franciaország felett. Egy németországi francia-bajor offenzívát 1704-ben Blenheimnél vertek szét. Ezt követően a franciákat az 1706-os ramillies-i és az 1708-as oudenaarde-i csatában kiűzték Németalföldről. A franciákat Itáliából is kiűzték, miután Torinó ostromára tett kísérletüket (1706. szeptember 7-én) Eugénia ragyogó hadjárata megtörte. A szárazföldi háború egyetlen színtere, ahol a szövetségnek nem volt igazi sikere, Spanyolország volt, ahol V. Fülöp sikeresen megőrizte pozícióját.
Mivel II. Rákóczi Ferenc nemzeti fölkelése és Ausztriának úgy nevezett spanyol örökösödési háborúja nemcsak egyidőben, egymással párhuzamosan játszódtak le, hanem azok egymásra igen mélyreható hatást és befolyást is gyakoroltak, célszerűnek, jónak, sőt szükségesnek is tartom, hogy mindenekelőtt az utóbb említett háborút legalább vázlatszerű rövidséggel letárgyaljam.
A Barrier erődítmények az 1715-ös megállapodás szerint
320 éve, 1701. szeptember 7-én lépett szövetségre Ausztria, Anglia és Hollandia, ami szinte az egész akkori "világra" kiterjesztette a spanyol trón örökléséért kezdődött dinasztikus háborút. Az utolsó spanyol Habsburg uralkodó, a gyermektelen II. Károly örökségéért már halála előtt megindult a nagyhatalmak vetélkedése. A tét nem volt kicsi: spanyol uralom alatt állt Németalföld déli része, Milánó, Nápoly és Szicília, továbbá a Kanári- és a Fülöp-szigetek, Florida, Kalifornia, Mexikó, Kuba, s Brazília kivételével egész Dél-Amerika. A spanyol trónra az osztrák Habsburgok és a francia Bourbonok is igényt tartottak, a gyarmatok ügye és az európai erőegyensúly esetleges felborulása azonban Angliát és Hollandiát is érintette. Végül kompromisszumként a bajor Wittelsbach-házból származó gyermek József Ferdinándot jelölték ki trónörökösnek. József Ferdinánd azonban 1699-ben meghalt, egy évvel később pedig II. Károly is, aki végrendeletében XIV. Lajos francia király unokáját, Anjou Fülöpöt jelölte ki utódául, azzal a kikötéssel, hogy a két trón nem egyesíthető.
Károlyt, hogy ez újabb végrendeletet tett, melyben a spanyol monárkia oszthatatlanságát proklamálta és összes országai örököséül Anjou Fülöpöt jelölte ki, azon reményben, hogy a hatalmas francia király képes lesz a monárkia egységét megvédelmezni. Károly 1700 nov. 1. meghalt s a spanyolok meghódolták V. Fülöpnek, ki Lajos helyeslése mellett és az elhalt király végrendelete értelmében az egész örökséget birtokába vette. Azonban I. Lipót és III. Vilmos felháborodva XIV. Lajos hamis eljárásán, tiltakoztak a végrendelet ellen, s midőn XIV. Lajos az angol és hollandiai érdekeket tekintetbe venni vonakodott, Anglia és Hollandia (Heinsius) Lipóttal szövetségre léptek, hogy a spanyol örökséget a Bourbonok kezéből kiragadják és a régibb szerződések értelmében feloszszák. E szövetséghez később a német birodalom és Portugália is csatlakoztak. De XIV. Lajosnak is akadtak szövetségesei, ilyenek a szavójai herceg, a bajor (Miksa Manó) és kölni választó-fejedelem és (1703 óta) Rákóczi Ferenc, ki francia támogatás mellett Magyarországban kitűzte a felkelés zászlóját.