Mindkettő a bírói gyakorlat szerint ugyanolyan súlyos, vagy súlyosabb megítélés alá esik, mint az ittas vezetés. Mégis, mit tegyen? KEZDŐ JÁRMŰVEZETŐK: 10 TIPP EGY OLCSÓ AUTÓBIZTOSÍTÁSHOZ - Németországi Biztosítások. Az esetek túlnyomó részében rendőri intézkedés történik, amelynek során ne hozza magát olyan helyzetbe, hogy nyilvánvaló ittasságát a tipikus "csak egy pohár sört ittam" nyilatkozattal próbálja enyhíteni. Ez egyrészt felesleges, másrészt a vérvételi eljárás úgy is pontosan meghatározhatóvá teszi, hogy milyen mennyiségű szeszesitalt fogyasztott. Amennyiben a rendőrség e körben intézkedik, nyilvánvalóan élettapasztalata és gyanúja alapján szondát, vagy alkoholtesztet fog alkalmazni, amely -hangsúlyozom- még nem teljes bizonyíték az ittasságra, ezt követően amennyiben a gyanút ezen műszaki eszközök igazolják, vérvételre fogják előállítani. A vérvétel során fel fogják tenni azokat a kérdéseket, amelyek az italfogyasztásra és egyéb körülményekre hivatkoznak, ezzel kapcsolatban tanácsolom, hogy valótlan, a mennyiséget csökkenteni szándékozó nyilatkozatokat ne közöljön, inkább éljen a nyilatkozat megtagadásának jogával, és amennyiben ez jegyzőkönyvbe kerül, erre nyilatkozni nem kíván, ezt nyugodtan aláírhatja, ugyanis a vérvétel eredménye legtöbbször objektív és amennyiben a vallott mennyiség ettől eltér, csak a szavahihetőségét kockáztatja.
A 1995. június 30-ától bevezetett alapilletmény-eltérítés lehetősége, az eltérő munkateljesítmények differenciált díjazásaként puhított a korábbi illetményrendszer addigi kötöttségén. Minden ország különbözőképpen reagál a sajátos körülményekre, mégis, néhány stratégiafajtát nevesíteni lehet. Bizonyos karrierrendszert működtető országok megpróbálják fellazítani a jelenlegi rendszert, hogy gyorsabban reagálhassanak a kihívásokra. Más országok ragaszkodnak a karrierrendszer értékeihez – feltehetően, mint a nemzeti, politikai hagyományok egy részéhez, és/vagy mert így a magánalkalmazással szemben versenyképes előnyöket képesek nyújtani. A közszolgálati illetmény első összetevője az alapilletmény, amely a közszolgálati tisztviselő iskolai végzettségének megfelelően besorolási osztályhoz, ezen belüli besorolási fokozathoz, valamint az ehhez tartozó fizetési fokozathoz kapcsolódik, és a törvényben meghatározott megfelelő szorzószám és a mindenkori illetményalap szorzata [Kttv. 133. § (1) bekezdés].
Az így megállapított eltérítés mértéke a tárgyévben egy alkalommal a megállapítástól számított hat hónapot követően a teljesítményértékelés alapján módosítható, azzal a feltétellel, hogy a korábban már megállapított alapilletmény legfeljebb húsz százalékkal csökkenthető. Továbbá akkor nyílik lehetőség az alapilletmény-eltérítés tárgyévi módosítására, amennyiben év közben valaki ügyintézőként vezetői kinevezést kap, vagy azt tőle visszavonják, kormány-főtanácsadói, kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakörbe helyezik, vagy e munkakörét módosítják, illetve címadományozásra, vagy annak visszavonására, vagy a felsőfokú végzettség megszerzése eredményeként átsorolásra vagy tartós külszolgálatra történő kirendelésre kerül sor. E módosítások eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint az eltérítés nélkül meghatározott összeg [Kttv. § (3)–(6) bekezdés]. A teljesítményen nyugvó közszolgálati életpálya kiterjesztéseként 2013. január 21-én kihirdetésre került, majd 2013. július 1-jén hatályba lépett a közszolgálati egyéni teljesítményértékelésről szóló 10/2013.
Engelbert Kaempfer így fogalmazott: "csak egyfajta macskát tartanak. Szőrén nagy sárga, fekete és fehér foltok vannak; rövid farka úgy néz ki, mintha elgörbült és eltört volna. Esze ágában sincs patkányokra és egerekre vadászni, csak a nőkkel hordoztatja és simogattatja magát". Német utazónk ellenérzéseivel ellentétben Judy Crawford sok potenciált látott ezekben a macskákban, ugyanis hazatérése után tenyészteni kezdte őket. A japán csonkafarkú macska szexepilje Bár német barátunk komikusan azt írta, hogy a fajta farka olyan, mintha letörték volna, szerencsére ez nem emberi beavatkozás eredménye, hanem egy különleges mutációé. Ennek ellenére, ha olyan farkú macskával párosodik a japán csonkafarkú, aki nem hordozza ezeket a géneket, akkor a kiscicák egytől-egyig hosszúfarkúak lesznek. De nem csak a farok kinézetében jellegzetes a fajta, hanem színeiben és mintázatában is. Ugyanis fekete, fehér, vörös foltjaikról könnyedén megismerhetők. Ez japánul a kalikó mintázat, ami szó szerint háromszőrűt jelent.
A japán csonkafarkú a világ talán egyik legrégibb fajtája. A rövid farkú macskák már több mint ezer éve megjelentek a Távol-Keleten, és több ősi leírás is bizonyítja ezt. Több japán és kínai rajzon felfedezhetők a mai japán csonka-farkúra hasonlító macskák, és ezekből világosan kiderül, hogy ezeket a macskákat valaha nagyon nagy- becsben tartották. Köztudott az is, hogy a huszadik század elején időnként az Egyesült Államokban is feltűnt egy-egy japán csonkafarkú. Ennek ellenére csak a huszadik század derekán fedezte fel a fajtát a nyugati macskakedvelő társadalom. Amerikába hivatalosan az első japán csonkafarkú 1968-ban került az amerikai Judy Crawford által, és nem sokkal ezután több állat is követte. Három évvel később, 1971-ben a fajta ideiglenes bejegyzést nyert a C. F. A. -nál, 1976-ban pedig bajnoki státust kapott az Egyesült Államokban. Az európai székhelyű FIFé csak 1989-ben követte, de még mindig vannak olyan szervezetek (mint például a G. C. Nagy-Britanniában), amelyek nem fogadják el ezt a fajtát.
Japán csonkafarkú Fajtagazda ország Japán Fajtaleírás Érvényes standard TICA CFA Wikimédia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Japán csonkafarkú témájú médiaállományokat. A japán csonkafarkú a házi macska Japánban őshonos fajtája. Legfeltűnőbb megkülönböztető jegye, hogy farkának egy mutáció következtében csak néhány csigolyája fejlődik ki, így alig néhány centiméter hosszú. Szőrének színe bármilyen lehet, de legnépszerűbbek a fehér alapon vörös és fekete foltokkal tarkított kalikók. Japánban a fajta több évszázada létezik és a macskaszellemekhez számos legenda, népmese fűződik. Az üzletekben gyakran látott " integető macska " szerencsefigura és a rajzfilmből ismert Hello Kitty is ebből a fajtából kerül ki. Története [ szerkesztés] A rövidfarkú macskák az írott források és festmények tanúsága szerint már legalább ezer éve megjelentek Japánban. A recesszív mutáció okozta rövidfarkúság (vagyis rövid és hosszú farkú macska utódai hosszúfarkúak lesznek) annak ellenére elterjedt maradt, hogy 1602-ben egy rendelet kötelezte a lakosokat, hogy macskáikat engedjék szabadon, hogy a selyemhernyótenyésztést veszélyeztető egereket és patkányokat összefogdossák.
A szigetországban már legalább ezer éve ismerik a fajtát. Maga a rövid farok természetesen előforduló jelenség volt, melyet csak később követett a szelektív tenyésztés. Az évszázadok során ezek a macskák nem csak császári kedvencek voltak, de a rágcsálóktól őrizték a gabonatárolókat, és védték a selyemhernyó tenyészeteket, a csonkafarkú háromszínű bundája – vörös és fekete, fehér alapon – a jó szerencse szimbóluma lett. 1968-ban három macska került az Egyesült Államokba, 1976-ra rövidszőrű változatát a Cat Fanciers Association elismerte. A hosszúszőrű változatnak erre 1993-ig várnia kellett, ám napjainkban a világ legtöbb szervezete és egyesülete elismeri a fajtát. Eredet és történet Egészség Élettartam: 9-13 év. Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak genetikai eredetű betegségek. A japán csonkafarkú alapjában véve egészséges fajta, és a recesszív gén, mely a farokért felelős, nem hozható összefüggésbe semmiféle gerinc- vagy csontrendellenességgel. Mindenesetre kérdezze meg a tenyésztőt, van-e valamilyen genetikai rendellenesség a vérvonalában.
Petplace | JAPÁN CSONKAFARKÚ Japán csonkafarkú Félhosszú szőrű macskák Besorolás Félhosszú szőrű Súly nőstény 2 - 3 kg, hím 3 - 4 kg Marmagasság 20 - 24 cm Szőrzet típusa Közepesen hosszú, puha és selymes, a far felé fokozatosan hosszabbodik Színezet Bármilyen színű és mintázatú lehet, legnépszerűbbek a fehér alapon vörös és fekete foltokkal tarkítottat Élettartam 9-15 év Eredet A japán csonkafarkú a világ egyik legrégibb fajtája, akik már több mint ezer éve megjelentek a Távol-Keleten. Ezt több ősi leírás bizonyítja. A japán és kínai rajzokból kiderül, hogy ezeket a macskákat valaha nagyon nagy- becsben tartották. 1602-ben a japán hatóságok elrendelték, hogy minden macskát szabadon kell engedni, hogy segítsenek az ország selyemhernyó-állományát és a kapcsolódó iparágat fenyegető rágcsálókkal szemben. Abban az időben a macskák vásárlása vagy eladása illegális volt, és ettől kezdve a macskák a farmokon és az utcákon éltek. A japán csonkafarkú így lett Japán "utcamacskája". 1701 körül Engelbert Kaempfer német orvos a Kaempfer's Japánban című könyvében azt írta, hogy a japánok csak egyetlen macskafajtát tartanak.
A fajta jellegzetessége természetesen a rövid "nyuszifarok", mely lehet merev vagy ruganyos, egy vagy több ívvel vagy töréssel, ideálisan a testtől maximum háromhüvelyknyire, azaz 7, 5 cm-re. A farok szőrzet némileg pom-pom-os megjelenést ad a rövidszőrűnél, hosszúszőrű esetében pedig olyan, mint a krizantém. A fajta minden egyede más és más farokkal bír, olyan, mintha ez lenne az ujjlenyomatuk. Mindig óvatosan bánjon a farokkal, különösen, ha inkább merev, mintsem rugalmas. Ismert még a csonkafarkú trikolór szőréről. Japánul ezt "mi-ke" névvel illetik, mely nagyjából háromszínűt jelent. Emellett népszerű szín még a fekete-fehér és a vörös-fehér kombináció is. Előfordul a fajta egyszínű változatban is, de lehet teknőctarka vagy tabby. A szemszín bármilyen lehet, akár kék, vagy felemás is. A selymes szőrzet lehet rövid vagy hosszú. Mind a két szőrhossz esetében minimális az aljszőr. A hosszúszőrűek nyaka körül gazdag szőrgallér van, de hosszú a bunda a hason, és jelentősen hosszabb a farkon és a hátsó lábakon, ahol bricseszt alkot.