"Esélyegyenlőség (equal chances) alatt az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében kimutatható hátrányok felszámolását, méltányosság (equity) alatt pedig a különböző oktatási eredményekben kimutatható egyenlőtlenségek csökkentését értjük. " (Magyar Pedagógia Társaság, 2013) Az esélyegyenlőség itt már nem az egyenlő bánásmódot jelenti, hanem az oktatás hátránykompenzációs képességét, míg a méltányos oktatás abban mutatkozik meg, hogy kisebb a különbség a tanulói eredmények között. Hasonló gondolatra épül a Jelentés a magyar közoktatásról 2006-os kötetéből származó idézet, amely az iskolai eredményességet határozza meg az eredményközpontú méltányosság szemszögéből: "A ma legelfogadottabb felfogást követve azt az iskolát tekintjük eredményesnek, amelyik azonos kiindulópontból magasabb oktatási kimenetet (educational outcome) tud elérni, azaz adottságait, erőforrásait figyelembe véve ér el relatíve magas teljesítményt. 5 ok, amiért az oktatásban sem működik a méltányosság - Dívány. " (Sinka, Horn, 2006) Egyre erősebbek azonban azok a hangok, melyek ezt a haladóbb méltányosságfelfogást is megkérdőjelezik, rámutatnak a hátulütőire, és új irányokat próbálnak vázolni.
Vagyis az egyenlőtlenségi rendszer újratermelődésének mechanizmusa segíti a társadalmi pozíciók átörökítését, és egyben a felelősséget áthárítja arra a csoportra, amely nem tudja a mobilitás iskolán keresztüli csatornáit kihasználni. A tőkefajtákhoz tartozik a szociális tőke, amely azon szociális erőforrásokat jelzi, melyek az egyének számára társadalmi közegükben, családjukban elérhetők (Coleman 1997). A gyermek környezetében lévő tőkefajták (gazdasági, kulturális, társadalmi) elérhetősége alapvetően attól függ, hogy a gyermek milyen mértékű kapcsolatot alakít ki a különböző tőkefajták birtokosaival. A szociális tőke, formáit tekintve különböző összefüggések mentén értelmezhető: így például a szülői szerepvállalás és a gyermek fejlődése közötti szoros kapcsolat, vagy a felnőttek által fontosnak tartott értékek és normák rendszere, melyet a gyerekek felé közvetítenek, illetve a gyermek szociális környezetének megbízhatósága, hitelessége. A családi szocializáció és az iskola viszonyrendszerének egy másik megközelítését Adler a bikulturális szocializáció fogalmával írja le (Forray-Hegedüs 1999).
Vagyis ha valaki jó képességűnek született, akkor mázlija van, övé a világ, ha pedig nem, nos, akkor így járt, nincs mit tenni. Ennek következtében nem is bátorítják, hogy próbálkozzon, erőltesse meg magát kicsit, sőt az is gyakran előfordul, hogy a "tehetségtelen", vagy egyszerűen a téma iránt csak érdektelen gyerekeket külön csoportba teszik, és más, könnyített tanterv alapján haladnak velük. Pedig ezek az ítéletek tévhiteken alapulnak. 2. Igazságos=/=egyforma Habár már-már közhelynek számít, hogy milyen fontos (lenne) a gyerek teljesítményét önmagához képest megítélni, és az is, hogy milyen sokat tud(na) lendíteni az iskolai eredményen az egyénre szabott foglalkozás, sajnos csak elméletben vélekedünk így. A felmérések szerint ugyanis a legtöbb szülő és tanuló (Nagy-Britanniában például 80 százalék, de például Belgiumban, Olaszországban és Spanyolországban is minden második ember) úgy gondolja, hogy az az igazságos, ha mindenki egyenlő bánásmódban részesül, a tanár ugyanannyi figyelmet fordít a szerencsésebb hátterű gyerekekre, mint a hátránnyal indulókra.
Nézd meg az anyját! A szakértő azt tanácsolja, hogy már az ismerkedéskor érdemes sort keríteni az anyjával való találkozásra, mert ebből sok mindenre fény derülhet. "Ha csüng a mamáján, akkor függő s a partnertől is ezt várja, illetve annyira inog a gyermekkori családi háttér, hogy képtelen a szüleiről leválni és ezért nem tud a felnőtt társ felé elköteleződni. Éretlen vagy érlelődő kamasz? - Felelős Szülők Iskolája. " Ha viszont udvariatlan az édesanyjával, nem úgy beszél vele, ahogy egy anyával illik, akkor ezt tanulta a családban, és ilyen lesz más nővel, a szerelmével is. A szakértő erre az eshetőségre pedig ezt javasolja: "menekülj tőle, ha csak nem vagy mazochista. " Érd el te is hatékonyabban a célodat, és felejtsd el derekadra tekert strandtörülközőt! Nincs sem időd, sem energiád a szexre?
Az emberi alaptípusok a pénzkezeléssel kapcsolatban – Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről Háború a párkapcsolatban Kapcsolatban | Tumblr Minden személynek van valamilyen attitüdje és habitusa a pénzzel kapcsolatban is. Ezek befolyásolják, hogyan bánsz a pénzzel, mennyire vagy pénzköltő, vagy éppen megtakarító, adakozó, tervszerűen élő, vagy spontán a pénzügyeidben. Ezek az attitüdök és habitusok megváltoztathatóak és pozitívan fejleszthetőek, amennyiben az ember felismeri magában ezeket és igénye is van ezeket korrigálni vagy fejleszteni. (Attitüd: a gondolataink és érzéseink valamivel kapcsolatban. Habitus: szokás, viselkedés magatartás. Akik még nem állnak készen egy kapcsolatra. ) Néhány tipikus emberi viselkedés a pénzügyekkel kapcsolatban az alábbiak. Megjegyzendő, hogy kevés ember van, aki tisztán csak az egyik, vagy a másik típus lenne, jellemzőbb, hogy bizonyos területen egyik vagy másik tulajdonság dominál. Olyan is előfordul, hogy valaki a végletekig kifillérezi az autóvásárlást, de a legrongyrázósabb esküvőt rendeli meg.
Az elismerés hajszolása sémától szenvedő személy csodálatot és folyamatos megerősítést követel párjától. Folyamatosan arra van szüksége, hogy elnyerje mások elismerését és dicséretét. Önértékelése kóros mértékben függ mások véleményétől. A feljogosítottság séma önző vagy egocentrikus személyiséget hoz létre a kapcsolaton belül és könnyen vezet házasságon kívüli kapcsolat kezdeményezéséhez. 10 gondolat egy jól működő, tartós párkapcsolathoz | 24.hu. A személy úgy érzi, hogy másokhoz képest többet ér vagy többet érdemel, nyugodtan túlfeszítheti a húrt és nem érvényesek rá a szabályok. Megnyilvánulhat mások irányítgatásában, ellenőrzésében és befolyásolásában, valódi empátia és a partner igényeinek figyelembevétele nélkül. A túl sok figyelem is káros lehet Ezeket a tudattalan sorsútvonalakat a kora gyermekkori tapasztalatok és a veleszületett személyiségvonások egyaránt meghatározzák. Különösen négy korai hatást találtak igen jelentősnek a sémák kialakulásában: a szükségletek be nem töltését, a traumatizációt, a fontos személyekkel kapcsolatos, szelektív azonosulást és az olyan környezetet, amikor a gyermek olyan hatásból kap túl sokat, ami kis mértékben egészséges lenne, nagy adagban azonban károssá válik.
Ne feledd, a türelmetlenség aggasztó jel, főleg ha olyanok irányában nyilvánul meg, akik felé pedig illene jóindulattal viszonyulni. 5. Nem ismeri el, ha téved Hébe-hóba mindenki hibázik és mindenki beszél ostobaságokat. Rossz jel, ha a férfi soha nem ismeri el, amikor hibázott vagy tévedett, és egyre csak vitatkozik veled. Az éretlenség nyilvánvaló jele, ha valaki nem vállalja fel a tévedéseit. A végén mindenért te vagy a hibás. Neki minden körülmények között igaza van, és mindig te tévedsz. 6. Sosem képes abbahagyni a veszekedést Egy kapcsolatban adódnak nézeteltérések - ez egy jól működő házasságban egészséges jelenség is lehet. Ugyanakkor egy ponton az ilyen vitáknak véget kell érniük. Mindig nyitottnak és őszintének kell lenned a pároddal, még ha tudod is, hogy nem fog egyetérteni veled. Az nem baj, ha nem mindig ugyanaz a véleménye, mint neked. A problémák ott kezdődnek, ha nem képes döntésre jutni, vagy téged bánt amiatt, amiben hiszel. Ráadásul a veszekedést képes a végtelenségig folytatni.
Ez is azt jelzi, hogy elmaradt vagy nem ment végbe maradéktalanul a szülőkről való leválás. Nem arról van szó, hogy nem lehet kikérni a szülők vagy bárki más véleményét, tanácsát. Viszont, ha valakinek mindig szüksége van egy külső megerősítésre, az már egy függőségi viszonyt jelez. Az önálló felnőtt élet ott kezdődik, hogy nem mások engedélyére, jóváhagyására, megerősítésére várok, hanem meg tudom adni saját magamnak az engedélyeket, és merek önállóan döntéseket hozni, vállalva a hibázás lehetőségét és a következmények felelősségét. A szüleid jóllétével vagy elfoglalva Gyakori az is, hogy valaki túlzott felelősséget érez a szülei iránt. Úgy érzi, az ő dolga, hogy a szüleit boldoggá tegye, az ő feladata gondoskodni a jóllétükről, az ő hibája, ha a szülei nincsenek jól, és kötelessége, hogy mindent megtegyen azért, hogy ez ne így legyen. Ez az attitűd általában egy gyerekkorban elsajátított hiedelemben gyökerezik. Ha a szülők sem nőttek fel érzelmileg, akkor nem tudnak felelősséget vállalni a problémáikért, nem tudják azokat érett módon megoldani.