Társaságunk munkatársaival kötelességünknek tartjuk, hogy felelősséggel bánjunk értékeinkkel és hitvallásunkként hirdetjük: A nemzeti és helyi adottságainkra épülő, rendszerbe foglalt gazdaságfejlesztés lehet az az út, amely megtarthat és előre vihet. " – összegezte Dr. Csikai Miklós. Az Árpád Agrár Zrt. cégcsoport jelenleg 5 ágazatban folytat termelő tevékenységet: Fürtös paradicsom-termés az "Árpádnál" – fotó: Arany Sándor Gábor / Kertészet A Kertészeti Igazgatóság az Árpád Agrár Zrt. gazdálkodásában meghatározó szerepet tölt be – mintegy 39, 6 ha hajtató felületen folytat a társaság kertészeti tevékenységet. A legfontosabb zöldségnövények közé sorolható a fehér étkezési paprika, paradicsom, a hegyes erős és a kaliforniai paprika hajtatása. Jelentős még az áru palánta nevelése, amelyet 5, 5 hektáron történik. A hajtató berendezések fűtéséről 20 db jó paraméterekkel rendelkező termálkút gondoskodik. A megtermelt árut a társaság a DélKerTÉSZ Tész-en keresztül értékesíti. Növénytermesztés Az Árpád-Agrár Zrt.
A nagy múltú szentesi Árpád Agrár Zrt. nem csak hazánkban, hanem Európa más tájain is ismertté vált az elmúlt több mint fél évszázad alatt. Még, ha a vállalat neve nem is mindenki számára ismert, termékeit egészen biztosan fogyasztotta már; legyen szó paprikáról, paradicsomról, uborkáról, igazi finom magyar kenyérről vagy friss házi tejről. Az Árpád Agrár Zrt. elnök-vezérigazgatója, dr. Csikai Miklós mindig úgy fogalmaz: "A nemzeti és a helyi adottságainkra épülő gazdaságfejlesztés az egyetlen út, amely megtarthat és előre vihet. " 60 éves múltra tekint vissza a zöldségtermesztés hagyománya. Teljes hajtatófelületén, minden üvegházban a hőmérséklet biztosítására geotermikus energiát hasznosítunk. KÜLDETÉSÜNK Árutermelés - A vállalat legfontosabb termékei a paprikafélék és a paradicsom. Palántanevelés - Az Árpád cégcsoport meghatározó szerepet tölt be a hazai palántanevelési üzletág területén is. Céljaink - Elkötelezettségünk - Folyamatos minőségi magyar élelmiszerek előállítása
Teheneink jó színvonalon termelnek. A felvásárló Sole-Mizo jó partnerünk, nincsenek értékesítési gondjaink. A tej önköltsége és a felvásárlási ára az elmúlt évben jól megközelítette egymást. A ágazatot támogató forrásokból már szerény nyereségre is – amit mindig fejlesztésre költünk – jutott. A gond nem jár egyedül. E mondás igazát sajnos a mi vidékünkön is érezzük. A tomboló madárinfluenza sokfelé szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz. (Országosan már több millió állatot kellett leölni. ) A magyarországi baromfipiacot jelentős túlkínálat és áresés jellemzi. Mindezek okán vannak akik felénk is csökkentik, vagy felszámolják ezt a korábban kedvelt, jövedelmező, nagy szakértelmet bizonyító ágazatot. A csődbejutott vagy tevékenységüket felfüggeszteni kényszerült baromfitartók egymaguk nem képesek kilábalni ebből a méltatlan helyzetből. Rengeteg tehát a bizonytalanság, de itt Szentesen, itt az Árpádban legalább két dolgot tisztán látunk. Az egyik, hogy ebben a helyzetben még inkább csak európai színvonalon versenyképes, kiváló minőségű termékekkel: gabonával, tejjel, zöldségfélékkel, paprikával, paradicsommal, palántával tudunk csak piacon maradni.
A másik, hogy csak megbecsült, tisztességesen megfizetett, hozzáértő, elégedett emberekkel összefogva lehetünk úrrá a nehézségeken. Olyan közösséggel, ahol az emberek szívesen dolgoznak. Ennek alapjait természetesen nem most kell lerakni, bár ezt megerősíteni sohasem késő. A létbiztonságot adó gondoskodás, a bérfejlesztés nálunk alapvető, folyamatos feladat, így – a köszönet hangján mondom – most is számíthatunk cégünk legnagyobb értékeire, több évtizedet velünk együtt dolgozó munkatársainkra! Ilyen gondolkodással és alapokon igyekszünk úrrá lenni a különleges és nehéz helyzeten. Ha valami miatt ez mégsem így lenne – azt a hozzáállásunk alapján kijelenthetem – nem rajtunk, Árpádbélieken fog múlni. A koronavírus a világot, a kisebb-nagyobb közösséget, az egyes emberek életvitelét, szokásait, lehetőségeit gyökeresen átalakítja. Nem könnyű, és nem rövid távú feladat lesz. Az eddigi intézkedésekből is kitűnik, hogy az állam szerepvállalása növekszik. Megítélésem szerint ez a rendkívüli vészhelyzet kell, hogy figyelmeztessen valamennyiünket az eddigi gazdaságpolitikánk átgondolására, változtatására.
A temető gyászos homályán Egy sugár ma is átdereng, A kegyelet égből leszállván Megáll a sirhalmok felett, S zarándokol az özvegy, árva, Szemekbe' könny, az arcokon gyász, S hol enyészet ül egymagába: Templommá lesz a néma ház. Az áldozat oltára felgyúl, Lobog, lobog az ég felé, Érte üdvöt esd ott messze túl, Aki üdvét már föllelé, Az anya árva gyermekének, Kit e rút világon hagyott, Atya bánatos özvegyének Kér hő sebére balzsamot. Reményik Sándor: Halottak napja - Magyar versek. S a mécsek lángja egyre éled, Bíborpalástot ölt az ég, Köréből bűv-varázsu fénynek A hit angyala előlép, Szemében üdvözítő láng ég, Feje fölött a glória, Hangját hallja a síri háznép: Feltámadunk – alleluja! Meghallani az égi hangot Siessetek siessetek! Nekem vigaszt lám az sem adhat, Veletek én hjába megyek, Halottim éjjele örök, Vállamon a síri kereszt, Hajnal soh'sem kél a fölött, Nap sohasem köszönti ezt. De szent napján a kegyeletnek Én is felgyujtom mécsemet, S míg árnyaik körüllebegnek Szárnyadon, bús emlékezet: Imádkozván ím újra látom S ontom értük hő könnyemet – Vágyam, szerelmem, ifjuságom: Halottaim – pihenjetek!
A november kezdete a megemlékezésé, amikor gyújtunk egy gyertyát elvesztett szeretteink lelki békéjéért. Gondolatainkat elhomályosítja a hiányuk és néhány nap erejéig elménk visszautazik az időben oda, amikor még közöttünk voltak. A meghatottságunkat ilyekor nem mindig tudjuk szavakba önteni, csak kutatjuk a megfelelő gondolatot, mégsem bújik elő rejtekéről, ezért segítségül hoztunk nektek néhány csodálatos idézetet neves emberek tollából az elmúlásról, gyászról és visszaemlékezésről. Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Juhász Gyula Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása. Halottak napi haiku versek. Fekete István A hunyó nap sugarában Nézem, anyám, sírodat: Sárga-piros rózsáival Szórja be az alkonyat. Sárga-piros rózsáiból Szövi rád a takarót… Lágyan lengő, fúvó szellő Suttogja az altatót.
Olvasd el ezeket a halloweeni cikkeket is!
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,. s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nem rég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Halottak napi versek szex. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt... " majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra.
Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt…", majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt…" Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. Dsida Jenő: Halottak napján Szellemek, őszi szelek, sóhajok, elköltözött testvérek, boldog árnyak! Üljetek ma ti halottak-napját, gyászünnepet értünk. Halottak napi versek menu. Országotoknak nincsenek határai, nincsenek dimenziói, fájdalmai se; mi vagyunk egyetlen rossz érzésetek, mi balga gyászolók. Zúgjatok ma ti halotti zsoltárt, kéményeinket szélvihar döntse le, holtak, testvérek, sírjatok értünk hideg esőt! Gyújtsatok lidérclángot házaink fölé, melyek a mi novemberi sírjaink. Itt várjuk fekete, nyirkos életünkből a feltámadást. Juhász Gyula: Temető A hervadás bús pompájában áll most A temető. Ó, mennyi szín, derű, Fehér és lila õszi rózsatenger, Mely hullámzik az enyészet szelére. Egy alacsony pad vár rám pihenőül, Elõtte zöld deszkából ácsolt apró Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.