Járai Márk - Csönded vagyok @ SZOBA|sessions - YouTube
2009-ben elment Cseh Tamás, Magyarország XX. századi krónikása, egy korszak hangja. Emléke és munkássága előtt fejet hajtva azóta is számos megemlékezést tartanak – legközelebb december 3-án, a Budapest Kongresszusi Központban. Elmondom mid vagyok 10. Az elmúlt évek egyik legsikeresebb ilyen emlékestje a 2012-ben Bereményi Géza rendezésével és Hrutka Róbert hangszerelésével színpadra állított zenés színházi est volt. A Tháliában megrendezett eseményen Bereményi Géza, Másik János, Novák János és Cseh Tamás dalai hangzottak el neves színművészek előadásában. Az előadást a nagy érdeklődésre és a sikerre való tekintettel kétszer is előadták. Az alkotók ezt az élményt szeretnék visszavarázsolni december 3-án a Kongresszusi Központ színpadára. Ismét Hrutka Róbert hangszerelésében fognak felhangzani az aktualitásukból cseppet sem vesztő dalok, több visszatérő művész (Für Anikó, Tompos Kátya, Udvaros Dorottya, és Szegezdi Róbert), illetve újonnan csatlakozó előadók (Kálloy Molnár Péter, Mácsai Pál, Nagy Dániel Viktor, és Rudolf Péter) tolmácsolásában.
A "Hayy ibn Yaqzan" egy lakatlan szigeten élő gyermek elméjének fejlődését mutatja be, aki a civilizációtól teljesen el van szigetelve. A mű latin fordítását 1671-ben adta ki Edward Pococke "Philosophus Autodidactus" címmel, melynek hatása érződik John Locke An Essay Concerning Human Understanding [2] című művén. A 13. században Aquinói Szent Tamás helyezte előtérbe az " arisztotelészi -avicennai" gondolatot a keresztények körében. Ez az elképzelés éles ellentéte a korábban Platón által megfogalmazottaknak, mely szerint a "lényeg" már az élet előtt létezik az ideák világában, ahonnan elküldik azt a Földre, és egy testet kapcsolnak hozzá (lásd: Platón Phaidón és Szókratész védőbeszéde című műveit). A szintén 13. századi Szent Bonaventura Szent Tamás szellemi ellenfele volt, igyekezett minél erősebb érveket felhozni a platoni elképzelés mellett. Avicenna, Ibn Tufail és Szent Tamás írásai után a tabula rasa elmélete századokon keresztül nemigen fejlődött. Valójában a teóriával kapcsolatos modern elképzeléseket John Locke -nak tulajdonítják, aki ezt az "An Essay Concerning Human Understandingben" című művében fejtette ki a 17. században.
A tabula rasa latin fogalom, új kezdetet, tiszta lappal való indulást jelent. Jóllehet manapság a technológia jobban összeköt minket, mint valaha, mégis egyedül vagyunk. Igyekszünk harmóniát teremteni kaotikus társadalmunkban. Valódi hőstett megtalálni magunkban az erőt, melynek segítségével képesek vagyunk elengedni fájdalmas élményeket, amelyek meggátolnak minket saját fejlődésünkben. A Michael Gordon lendületes és forradalmian kidolgozott zeneművére készült koreográfia ennek a kihívásnak tesz eleget. Az előadás társadalmunk és egyéniségünk különféle perspektíváit tükrözi. A zavar és a feszültség rivaldafénybe kerülve olyan fordulóponthoz juttat minket, ami egy új kezdet szükségességéhez vezet. Bemutató időpontja: 2018. február 23. Táncolják: Takács Zsófia, Czár Gergely, Szigyártó Szandra, Kiss Róbert, Bocsi Petra, Hegedűs Tamás, Stáry Kata, Vincze Lotár, Tokai Rita, Nier Janka, Kovács Enikő Zene: Michael Gordon Fény: Stadler Ferenc Jelmez: Bianca Imelda Jeremias Koreográfia: Corneliu Ganea és a Társulat
Az 1970-es években néhány tudós azt állította, hogy a nemi identitás jellegzetességeiért inkább a társadalmi hatások a felelősek, semmint a genetika (lásd: John Money). A koncepció a mai napig érvényes (lásd: Anne Fausto-Sterling), bár erősen vitatott. A tabula rasa elméletével persze nem mindenki ért egyet, ilyen például William Golding, ő írta a "Lord of the Flies", azaz " A legyek ura " című regényt. A műben az szerepel, hogy minden emberben jelen van születésétől kezdve valami gonosz. Locke tabula rasa-elméletét gyakran vetik össze Thomas Hobbes természetfilozófiájával. Golding-hoz hasonlóan Hobbes is ellentmond a tabula rasa elméletének, hiszen szerinte eredendően mindenki önző. Pszichológia és neurobiológia [ szerkesztés] A tudósok felismerték, hogy az agykéreg egész működésében létezik egyfajta "előrehuzalozottság", hiszen különböző egyének bizonyos ingerekre ugyanolyan módon reagálnak neveléstől, előzetes tapasztalatoktól függetlenül, ezeket természetes válaszoknak nevezik. [3] Az agy "előre programozott része" tanul, és finomítja annak képességét, hogy a feladatokat egyre jobban tudja elvégezni.
Források [ szerkesztés] SH Atlasz Filozófia. Athenaeum Kiadó 1999. ISBN 963-85962-3-6 John Locke: Értekezés az emberi értelemről Osiris Kiadó, 2003 ISBN 963-389-427-1