Ezúttal egy fasírtalapot hívott vissza a Nébih Császármorzsa a grillen? Lehetséges! Erre a receptre várt a család! -receptvideó (x) Vége az amerikai látogatásnak: elbúcsúzott a lányától Szandi Dér Heni a családbővítésről vallott: Rajta vagyunk! Árulkodó fotó: újra együtt van Szabó Zsófi és Shane Tusup?
Amúgy a hamu tényleg jó. Az enyémet még sosem hozta le szappanos szivacs. Valamit nagyon rosszul csinálhattam:S Hajlakkos vattával. Lehet a vizes is levinné, de ezzel szoktam:) Sziasztok! Ha fested a hajad, érdemes a hajhagymák tövében körbe kenni bármilyen zsíros krémmel (közepes vastagságban) a homlok halánték vonalát. Ha ezzel már elkéstél, mert befestetted a hajad, és ott maradt a nyoma. Liluland :: Technopata és szilikonpánt: retró divatbakik, amiket mi mind elkövettük. Akkor lemosás előtt a sötétebb festékeknél, mint fekete, sötétvörös, ezeknél le lehet szedni hamuval is. Annyi aranyosak ezek a fácskák, hogy egyszerre érdemes többet készíteni belőlük. Már alig két hetünk van a karácsonyig, így jó, ha idejében ráhangolódunk. Készítsük el különböző méretekbe az alábbi fácskákat, ha egy kicsit rendhagyóak szeretnénk lenni, akkor akár más színű papírból is megpróbálhatjuk. Szerezzünk be krepp papírt, A5-ös formátumú, kicsit vastagabb papírt, ragasztót, grill pálcát, és fogahtunk is neki az angyalkodásnak. A fenyőtüskék elkészítése kicsit időigényesebb, főleg, ha több fácskát szeretnénk alkotni.
Luca vallomása: lábtyű és krepp-papíros hajfestés "Annyira odáig voltam Avril Lavigne stílusáért, hogy senki nem tudott volna meggyőzni arról, hogy a szakadt bő farmer, a póló és nyakkendő együttese nem a legtutibb választás. " Emellett pedig krepp-papírral, kihúzó filccel, sőt még temperával is megpróbáltam hajat festeni. Szóval, az otthoni hajfestéstől kezdve a nyakkendő hordásig mindent kipróbáltam. Lilu vallomása: Az a bizonyos holdjáró "Nekem nem egy korszak, hanem egy konkrét ruhadarab ugrik be. Mégpedig a klasszikus, fekete műanyagból készült vastag talpú cipő, vagy, más néven holdjáró. Új őrület, krepp papírt tekernek a hajukra a nők - Ripost. Emlékszem, hogy aki számított a suliban, annak volt "technopatája" és, bár a szüleim nagyon ellenezték (gondolom, mert ők már akkor is felmérték, hogy mennyire otromba egy viselet) addig fűztem őket, míg apukám nem hozott nekem is egy párat. Nagyjából ötször volt rajtam, mire magamnak is beismertem, hogy rém kellemetlen, pedig az alján futó átlátszó műanyag csíkkal az enyém extramenőnek számított. "
Először jót nevettem az ötleten, aztán mégis rákerestem, és tádám: működik. Nyilván nem lesz tartós megoldás, kb. 1-2 hajmosás és már búcsút is inthetünk a színes tincseinknek, azonban szerintem pont ez a szuper benne. Hiszen, ha még sosem volt festve a hajad, vagy ha esetleg egy új színt szeretnél kipróbálni, akkor remek megoldás lehet. Ha szörnyen sikerül a végeredmény véletlenül, akkor sem dől össze a világ, hiszen gyorsan búcsút inthetsz festés eredményének, ráadásul vagyonokat sem költöttél, hiszen a krepp az egyik legolcsóbb hobbi alapanyag, már pár forintért métereket vehetsz belőle bármelyik papírboltban. Ide kattintva megtekinthetitek, hogyan készíthettek otthon ombre hajat krepp papír segítségével. Szoktatok krepp papírral kísérletezni? Mit szóltok az ombre a lá krepp módszerhez? Nina
A drámatörténelemben alapvető az a nézet, hogy egy mű akkor lesz igazán izgalmas, ha az olvasó vagy a néző megérti azt is, miért mondja azokat a dolgokat az antagonista, amikkel ő amúgy nem tud egyetérteni; hogy mi a másik fél igazsága, hogy hol az igazság abban, amiről az adott dráma előtt sosem képzeltük volna, hogy valaki tényleg őszintén hihetne benne. Mint az Antigonéban: persze nyilvánvaló, hogy az uralkodó, aki megtiltja Antigoné testvérének eltemetését, rossz törvényt hozott, de egy Antigoné-előadás mégis csak akkor lehet érdekfeszítő, ha a néző megérti, miért is kell az uralkodónak mégis ragaszkodnia az ő nézetéhez. Ha innen nézzük, a Cameron Post rossz nevelése egyáltalán nem izgalmas. És az az igazság, hogy ez nem csak innen nézve tűnik így. (Borítókép: IMDb)
A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság… De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy "helyrehozza" az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket.
A film nem sorol érveket azzal kapcsolatban, hogy miért nem igaz, amit a táborvezetők mondanak, még olyan minimális szinten sem, mint ez a cikk a fenti sorokban; nem mutat rá a logikátlanságokra, tudományos tévedésekre, hanem látszólag biztos benne, hogy minden néző számára úgyis egyértelmű minden. Persze nagyon is valószínű, hogy egyetlen egy olyan néző sem fog mozijegyet venni pont erre a filmre, aki a táborvezetőkhöz hasonlóan látja a homoszexualitást, tehát minek is őket meggyőzni arról, hogy miben tévednek. De mi értelme egy olyan filmnek, amelyik kizárólag azokkal folytat diskurzust, akik eleve tökéletesen egyetértenek vele? Mi értelme az azonosan gondolkodás akolmelegében sütkérezve megerősíteni egymást abban, hogy igen, tényleg igazunk van? Mi értelme csak hangosan kimondani azt, amit az összes néző úgyis elmondott már magában? Mi értelme eleve elutasítani még annak a lehetőségét is, hogy a más nézőpontot képviselők is találhatnak valamit a filmben? Hiszen így csak annyi történik, hogy a szegény, szerencsétlen áldozatokat képviselő film idióta kreténeknek állítja be a bigottan gondolkodókat, ami még akkor sem túl magasztos dolog, ha amúgy speciel én is elég mélyen egyetértek azzal, hogy az egyik oldalon szegény, szerencsétlen áldozatok vannak, a másikon meg idióta kretének.
A karakterek ügyesen árnyaltak, senki sem hiba nélküli, de senki sem egy egyértelműen negatív és gonosz karakter, még akkor sem, ha a nézetei annyira radikálisak, hogy azzal már másokat bántalmaz pszichésen. Mert igazából nem rosszindulatúak, mindenki csak követni szeretné a szerinte helyes utat, amit sokszor az elfogult vallásosság és a kisvárosi korlátoltság vezérel. A pozitivitás és a nyitottabb látásmód az ifjú generáció kiváltsága lesz a műben, bárhogy is igyekezzenek a felnőttek. A könyv vége a kezdeti hihetetlen aprólékosság és a tábor hosszú őrlődései után mellbevágó. Lényegében nem hibásan oldotta meg a helyzetet Danforth, hiszen el lehet képzelni, hogy mi lesz, de egy hosszabb levezetésnek jobban örültem volna. Olyan hirtelen szakadt félbe a könyv, mintha a lámpák éjszaka egyszer csak eltűnnének az út mellől. Elképzeléseid vannak, de az írónő végső döntése már nem világítja be a cselekmény folytatását. A Chloë Grace Moretz főszereplésével készült film szorosan a könyv második felére hagyatkozik, pár leegyszerűsített és meg is változtatott flashback erejéig idézi csak fel Cameron korábbi életét.