A kinézet A legeslegelején mindig a külsőddel kell elcsábítani minket. Most nem arról beszélek, hogy a nők tárgyak, és nem akarlak inspirálni, hogy a legeslegcsábosabb oldaladat mutasd mindig. Ruha Van egy aspektusa a női viselkedésnek, amit soha nem bírok megérteni: nők, akik szinglik, szépen felöltöznek, hogy más nőknek tetsszenek. A legfontosabb: a szexi kinézet a stílusnál fontosabb! Mi, férfiak azt szeretjük, ha a nő egy kicsit "rosszlányos". A nagyon stílusosan felöltözött nő ritkán kelti fel a férfiak figyelmét. Inkább csak azt feltételezzük, hogy sok pénzt költ ruhákra. Hogyan csavarjuk el egy férfi fejét 8. Cipők Nekünk aztán olyan mindegy! Ha egy pasi azt mondja neked, hogy szép a cipőd, vagy meleg, vagy csak fel akar szedni és fogalma sincs, hogyan. Egy típusú cipő tűnik fel nekünk: a magas sarkú. Azokban formás lesz a lábad és a vádlid is. De biztos nem a cipő tűnik fel. Mellek Vegyél olyan blúzt, amelyik egy számmal kisebb, vagyis elállnak a gombok, és ez teljesen megőrjít minket. A popó Imádjuk a feneket, jobban, mint az előző bekezdésben leírt testrészt.
Felelni Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Márai Sándor: december | Barátság portál. Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal? … És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni. Márai Sándor: Naptár Az éjjel kérdezi napjaimat derengve adja a feleletet a reggel valaki tépdesi lapjaimat mindennap kevesebb leszek eggyel. Köszönjük, hogy megnézted Márai Sándor legszebb versei anyagunkat.
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2021. márc 1. 8:36 Karácsony Gergely is örül a tavasz érkezésének/ Fotó: MTI/Mónus Márton Karácsony Gergely is örül a tavasz első napjának! Budapest főpolgármestere egy Facebook-posztban köszöntötte az új évszakot. Egy, a Pilisben készült fotóval kívánt mindenkinek kitartást Karácsony, aki a képhez egy Márai Sándor-szöveget is mellékelt. ( A legfrissebb hírek itt) "'Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek. Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Márai Sándor: Az ünnepekről. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág... ' Március elseje van. A Pilisben tegnap készített fotóval és Márai Sándor Március című írásával kívánok egy kis kitartást még mindenkinek" – írta Karácsony Gergely a bejegyzésében.
Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta – Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer. Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: "Elég volt. " Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Karácsony Gergely boldogan köszönti a tavaszt - Blikk. Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire. Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja.
Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét – Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava? … Rippli színe? Bartók vad szelleme? " Az nem lehet, hogy annyi szív …" Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz? … Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: " Testvért testvér elad …" Egy hang aléltan közbeszól: " Ne szóljon ajakad …" S egy másik nyög: " Nehogy ki távol sír e nemzeten …" Még egy hörög: " Megutálni is kénytelen legyen. " Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? Vagy: " Rosszabb voltam mint e z e k? …" Magyar voltál, ezért.
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.