2. Kihívás Ha a szülő játékot csinál az ivásból, az is jó trükk lehet. Legyen az a feladat, hogy egy bizonyos mennyiséget egy alkalomra - nem levegővétel nélkül, nem időre, nem egyszerre - meg kell inni. Ha sikerül, akkor a gyerek lesz a győztes. Fontos, hogy az egyszerre kiszabott mennyiség ne legyen túl sok, csak éppen annyi, amennyi majd többször ismételve kiteszi a napi szükséges folyadékmennyiséget. 3. Színes jégkocka Nagyobb gyerekeknek némi meggyléből vagy eperléből lehet készíteni változatos formájú jégkockákat. Ha nem iszik a baba. Egyszerre csak egy, maximum kettő kerüljön a pohárba, és szülői felügyelettel add a frissítőt, nehogy egy hirtelen ötlettől vezérelve a gyerek szájába vegye a jégkockát. Hogy ne legyen túl hideg az ital, tedd a szoba-hőmérsékletűnél picivel langyosabb folyadékba, így csak enyhén lesz hűsebb a jégkockától az innivaló. A cikk az ajánló után folytatódik 4. Vicces szívószálak A gyerekek számára nemcsak a mintás poharak, de a csíkos, pöttyös vagy kunkorodó szívószálak is nagyon izgalmassá tehetik az ivást.
2 hete így iszik, de o mindig a nyelvével akar inni mint a kiscica:D ezért még nem az igazi, van mit gyakorolni:) én lányom 5 hónapos de nálunk is ez a helyzet. Még szopizik egyszer kap pépet de utána meg kéne itatni, semmiből sem fogadja el, próbáltam már kis kávés csészéből és kis feles pohárból is azokból sem... Én is teljesen tanácstalan vagyok! Próbáltam ma a fürdőkádban itatni (ott magára öntheti a vizet:-), de kivette a kezemből és játszott a pohárral. Próbálgatom, majd türelemmel előbb utóbb biztosan sikerü mennyi idő alatt tanulta meg? Probáld pohárbol itatni! Az enyém sem akar inni a cumisuvegbol, csorospohárbol. Viszont a "felnott pohár" tetszik neki és abbol elfogadja a vizet, igaz, hogy a negyed része nem a szájába megy:) de legalább valami folyadék belé is kerul:) Sziasztok! 10hónapos lányom, aki az anyatej mellett eszik főzelékeket, gyümölcsöket, de inni nem akar. Honnan tudni, hogy eleget iszik-e a baba? - Felelős Szülők Iskolája. Sem cumisüvegből, sem csőrőspohárból nem fogad el semmilyen folyadékot. Találkozott már valaki hasonlóval? Mit tehetnék, hogy igyon?
Ezek közül olyan ételeket sorolunk a következőkben, melyek valóban jó hatással lehetnek rá. (Képek forrása: Getty Images Hungary)
Mindenki emlékszik gyerekkori játékaira. Én is emlékszem, hogy a testvéremmel micsoda kalandokat, utazásokat tudtunk kitalálni egy-egy délután. Sokáig magunk álmodtuk meg a játékok világát, aztán jöttek a mások által kitalált történetek: a könyvek, filmek, jóval később a számítógépes játékok. Máig imádom őket - nem véletlenül írok filmekről -, mégis, annyira sohasem tudtam magam beleélni egy-egy kitalált világba, mint annak idején gyerekként. Csupó Gábor is emlékszik. Kell, hogy emlékezzen, máskülönben nem tudott volna ilyen zseniális művet készíteni a gyerekkori álmokról. A Híd Terabithia földjére egy hetvenes években megjelent könyv, mely azóta is közkedveltségnek örvend Amerikában; két tizenéves kapcsolatáról és közösen kitalált fantáziavilágukról szól. Csupó Gábor a lehető leghűségesebben akarta filmre vinni a könyvet, így lett a Terabithia a stúdió elképzelte nagy fantasyfilm helyett a valósághoz ragaszkodó, fantasztikus elemekkel éppen csak feldobott ifjúsági mű. Egynéhányadik gyűrűk ura-koppintás helyett eredeti alkotást kapunk tehát, fantasy helyett ifjúsági filmet, szerencsénkre.
Valami nagyon hasonlót mutat meg a Híd Terabithia földjére is: az, ami első ránézésre egy gonosz hetedikesnek, egy soha el nem mosolyodó, rideg tanárnőnek, egy álmokat könyörtelenül porrá zúzó szülőnek tűnik, az a "szívünkkel" rápillantva egy sokkal összetettebb kép. És nem is biztos, hogy vele kell harcba szállni, őt legyőzni – sokszor legalább olyan fontos, hogy azzal a félelemmel küzdjünk meg, ami mostanáig nem engedte, hogy közelebb lépjünk hozzá. Mert ha közelebb lépünk, megláthatjuk a rettegett nagylány mögött az otthon elszenvedett bántalmazást; a tanárnő merev arca mögött a nem múló gyász fájdalmát, és a szúrós megjegyzések mögött a megélhetésért vívott szélmalomharcban kimerült, de aggódó és szerető apát. A félelem az, ami sokszor megakadályozza, hogy emlékezzünk: mindenki mögött van egy történet. Ha szeretnénk megérteni valakit (igen, ez önmagunkra is igaz), közelebb kell lépnünk nem csak hozzá, de a saját félelmünkhöz is; megengedni neki, hogy megmutassa az utat nem csak a másik, de saját magunk felé is.
Mese, mondom jobb híján a Híd Terabithia földjére című filmre, pedig nem kifejezetten ez a műfaj az első, ami eszünkbe juthat róla. Családi film, fantasy, dráma – de nem is a címke a lényeg, hanem az az igaz történet ihlette, szívhez szóló varázsvilág, amelyet itthon Piknik Könyvként ismerhettünk meg a 90-es évek hajnalán, és amit aztán 2007-ben vitt vászonra a magyar Csupó Gábor. A főszereplő, Jess (őt Az éhezők viadala trilógiából ismert Josh Hutcherson alakítja) tehetségesen rajzol, de nagyon szegény családban nevelkedik, és bizony nem könnyűek a napjai. Szinte mindig csak titokban, lopva veheti elő a rajzfüzetét, az otthoni feladatokból azonban bőségesen ki kell vennie a részét, hogy túlterhelt szüleinek segítsen. Jess nagy álma, hogy az új iskolaév kezdetén végre kitörhessen a "fura firkálós" srác szerepéből, és ő legyen a leggyorsabb futó az osztályban – ami sikerülne is, ha nem jelenne meg Leslie. Terabithia A kislány, aki családjával együtt Jess szomszédjába költözik, sok szempontból a fiú tökéletes ellentéte: egy jómódú, író házaspár egyetlen gyermeke, akit a szülei önmaga szabad megélésére és kifejezésére bátorítanak.
Csupó Gábor nem esett a filmes nagyotmondás hibájába: a fantasztikum csak a gyerekek képzeleteként jelenik meg, ritkán tehát, olyankor viszont lenyűgöző módon. A puszta kivitelezés is nagyon szép (Weta, nem hiába), de a fantasztikus jelenetek és a film legnagyobb erénye mégis az átgondoltság. Szokatlan dolog okosnak mondani egy amerikai filmet - és meg is szólal a kisördög: rendezőnk bizony nem is amerikai... -, de a Híd Terabithia földjére határozottan és üdítő módon okos darab. Minden képzeletbeli lénynek és eseménynek oka van a valódi világban, minden cselekedetnek következménye. A valóság és a képzelet nemcsak szemkápráztató, de remekül ki is gondolt módon olvad egymásba: az óriásból fa lesz, átsütő napsugarakkal a szeme helyén, a szitakötőkből hadsereg, a randa nyolcadikosból rusnya troll. S eközben a felnőtt néző, szegény, ugyan végig meg tudja különböztetni a realitást a fantáziától, de aligha merne rá megesküdni, hogy a filmbeli gyerekek is ezt teszik. A gyerekek egyébként kiváló színésznek bizonyultak.
Az iskolai bántalmazás, a bizonytalan jövőkép, az érzelmileg nehezen hozzáférhető szülők mellett pedig Jess-nek a "való élet" lehető legnagyobb félelmével is szembe kell néznie: annak végességével – Leslie elvesztésével. Leslie, Jess és Terabithia – valóságos. Valóságos abban az értelemben is, hogy egyszer tényleg volt egy kislány, aki megmutatta egy visszahúzódó kisfiúnak, hogy a mese és a játék erejével felvértezve a világ nem is olyan ijesztő hely, mint amilyennek tűnik. Ezt a kislányt a valóságban ugyan nem Leslie Burke-nek hívták, hanem Lisa Hill-nek, kettejükben mégis nagyon sok a közös vonás. Lisa nyolcéves kora ellenére egy idős tanítómester bölcsességével és derűjével csalogatta ki a félénkség páncélja mögül kis barátját, és kalandozott vele mese és valóság határán – egészen addig a tragikus balesetig, ami a kislány életét követelte. Lisa emléke azonban nem merült feledésbe: a kisfiú, akivel annyi képzeletbeli tájat bebarangolt, Lisa halála után megosztotta kettejük mesevilágának történetét az édesanyjával – aki pedig aztán az egész világgal.
Értékelés: 473 szavazatból Sajátos körülmények között ismerkedik meg egymással Jess és Leslie. A két magányos, kirekesztett gyerek összebarátkozik. Leslie állandóan varázslatos történeteket sző, Jess pedig tehetségesen rajzol. A kislány feltárja Jess előtt a fantázia világát, és ketten együtt létrehozzák Terabithia titokzatos birodalmát, amely a közeli erdőben csordogáló patak fölötti kötélen átlendülve érhető el. Eme varázslatos helyen ők az uralkodók, így nekik kell szembeszállniuk a birodalmukat veszélyeztető Sötét Úrral és seregeivel – míg a való világban az iskolai bajkeverők ellen veszik fel a küzdelmet. Bemutató dátuma: 2007. február 22. Forgalmazó: SPI Stáblista: