"Megindító, érzéki és fenomenális. Újragondolja a romantikus regények fogalmát. " - Írók között blog "Ez a könyv megnevettet, megríkat és reményt ad. " - Könyvmánia blog Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. Egy év Rómában - OLVAS.hu | Az online könyváruház. Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi.
HELLO BOOK Egy év rómában Te engednél a kísértésnek, ha a boldogságod a tét? Két megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jó szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik és egy kiadható kézirattal tér vissza, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Egy év rómában könyv. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. Jonathan Raymond atya személyében kap segítséget, hogy boldoguljon az idegen városban. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is létezhet kiút. Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla? Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk mélységébe vezet minket.
A Megalesia neve görög eredetű. Ezen a napon hozták el a Sibylla-könyvek utasítására a "nagy anyaistennő" [gör. : megalé métér] szobrát Attalustól, Pergamon királyától. Ott a városfal közelében van a Megalésion, az istennő temploma, ahonnan a szobrot Rómába hozták. Fordicidia a vemhes tehenekről [lat. : fordae boves] kapta elnevezését... ezen a napon nyilvánosan több vemhes tehenet áldoznak a különböző curiákban, s az ilyen tehenek levágásáról származik az ünnep neve. Palilia – Pales isten ünnepe, tőle is kapta nevét, miként a Cerialia is Ceres istennőről. Vinalia a bor [lat. : vinum] ünnepe, Iuppiternek, nem pedig Venusnak szent napja. A borral ui. nagyon törődnek egész Latium-szerte. Sok helyen egykor a papok hivatalosan hirdették ki a szüreti időszak kezdetét; Rómában pedig most is szokásos, Iuppiter papja [a flamen Dialis] madárjóslat útján állapítja meg a szüret kezdetét, és amint utasítást ad a szőlő leszedésére, bárányt áldoz Iuppiternek, és miközben az állat belső részeit kibontják és kiteregetik, ő maga szedi le az első szőlőfürtöt.
Erről a tervéről azonban a tereprendezés nehézsége miatt lemondott. A tér déli oldalán, ahol még V. Sixtus idején is egyszerű polgári lakóházak álltak, épült fel a XVII. század második felében a két szép kupolás templom: a Monte Pincio felől a Sta Maria di Montesanto, ettől nyugatra a Sta Maria dei Miracoli. Mindkettot Carlo Rainaldi tervezte, de a domb közelében álló templomot Bernini, a távolabbit Carlo Fontana fejezte be. Forrás: Információk Cím: Piazza del Popolo, 00187 Róma, Olaszország GPS: 41. 91074678788381, 12. 476503389802186 Web: Közterület, bármikor látogatható.
Ennek ellenére a Piazza del Popolón az összhatás szempontjából minden méret, minden arány tökéletesen mérlegelt. Minden téralkotó elem harmonikus egységbe ötvözodik. A tornyos, kupolás templomok különösen a közrefogott sugárút, a Via del Corso felé terelik a tekintetet, és további mozgásra, a város szívébe való behatolásra ösztönzik az érkezőt. Ez a tér valóban ízig-vérig barokk koncepció. Önmagában, elszigetelten nem is létezik. Hiszen látványához az utak mély perspektívája is hozzátartozik. Tekintetünk a mélységbe hatol, és éppen úgy letapogatja az utcák távolba futó homlokzatait, mint ezek metszéspontjában az obeliszket és a templomokat. A Piazza del Popolo szinte előcsarnoka a városnak, ezért tovább mutat, új élményeket ígér. Ha elhagyjuk a teret, és végigmegyünk a Corsón, új felvonás következik, ekkor már az út szépségei bontakoznak ki. Ez a sugárút azonban ismét csak előkészítő szerepet tölt be a városközpont, a Piazza di Venezia, a fórumok, a Campidoglio előtt. Egyik hatás készíti elő a másikat.
Így kapcsolódnak szervesen, láncolatosan egymáshoz az élmények a városszépség, a "városműfaj" sajátosságai szerint. A "tér-idő" szemléleti egységében kibontakozó harmonikus rendszer ilyen kiterjedésben – városméretben – a barokk Róma szülötte. A Piazza del Popolo látványának elmaradhatatlan tartozéka a Pincio park-architektúrája, maga a domb – a dombok városának egyik legszebbike -, mely kelet felől zárja a teret. Csodálatos kilátás nyílik innen a városra, különösen alkonyatkor, amikor Róma háztetői bíbor és arany színekben ragyognak. A park szintén Valadier alkotása. Annak a villának a helyén fekszik, amelyet a Kr. I. században Lucullus ázsiai kormányzó építetett magának. (krisssz)
A tornyokat a XVIII. század vége felé építették. VI. Pius pápa megbízásából 1794-ben Giuseppe Valadier készített terveket az oldalsó térfalak megfelelő kialakítására. Valadier később módosította elgondolását, és az akkor már igen magas szintre emelkedett francia városépítészeti elvek hatására megvalósult a szép elliptikus alaprajzú tér, amely a Monte Pincio látványát a városképbe belevonta. A kapuzat monumentális motívuma már a Via Flaminián jövet messziről látható. A Porta del Popolo közelébe érve a várost övező, részleteiben még ősi, zárt falrendszer mögül emelkedik ki a Sta Maria del Popolo kupolája és tornya. Bal felől a Monte Pincio facsoportja s a dombra vezető újabb útvonal torkolata látszik. Áthaladva a kapuívek alatt, az érkező hirtelen városi környezetbe, monumentális térbe toppant. Szeme előtt kitárta magát a hatalmas város. A három sugárút szinte beszívja a tekintetet. Bemutatkozik Róma. Az utak mai szemmel viszonylag keskenynek tűnnek, de az akkori forgalomhoz nem is volt többre szükség.