Károly Róbert (I. Károly) korában a visegrádi királyi lakhely inkább nevezhető volt egy városi háznak, palotává I. Lajos építette uralkodásának első felében, majd az ó utódai, Mária és Zsigmond folytatta, később pedig Hunyadi Mátyás tökéletesítette. Egy másik jelentős esemény, az 1335-ös királyi találkozó volt (a cikk feletti borítóképen és a megosztási képen a Fellegvár Panoptikumának királyi találkozó jelenete látható). Károly Róbert (I. Libri Antikvár Könyv: Visegrád 1335 (király találkozó)(english,czech,hungarian,polish,slova) (György Rácz) - 2009, 1450Ft. Károly) meghívta János cseh és Kázmér lengyel királyt, Károly morva őrgrófot, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász herceget. A találkozó célkitűzése sikeres volt: egyezményben rögzítették országaik gazdasági függetlenségét Bécstől és a nyugati kereskedőktől. A következő híres esemény Károly Róbert fia, Nagy Lajos király uralkodásának legelején történt, akit a lengyel küldöttség keresett fel, hogy felajánlja számára a nemzeti koronájukat. Így lett magyar és lengyel király Lajos, a magyar Szent Koronát és a lengyel koronát pedig a Fellegvár kincseskamrájában őrizték ezután.
nappali: János cseh király lovagi tornája: Remdih cseh zenekar, Solymászbemutató, Fekete Sólymok Íjászcsapata, Primavera táncegyüttes, Vermes törzs lovasíjász bemutató, Memento Mori cseh lovagok, Haramza Klára, Lanciano és Monte Cassiano olasz zászlósai, Csata esti: János cseh király lovagi tornája: Remdih cseh zenekar, Solymászbemutató, Fekete Sólymok Íjászcsapata, Primavera táncegyüttes, Vermes törzs lovasíjász bemutató, Memento Mori cseh lovagok, Haramza Klára, Szent Longinus – Zenta, Csata A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják! Kiemelt kedvezmény: internetes jegyvásárlás esetén a napi belépőjegyet ingyen biztosítjuk! Kérjük, a jegyeket mindenképpen nyomtassák ki, mert két helyen, a fesztiválterület bejáratánál, és a lovagi torna helyszínén is szükség lesz rá!
Kázmér hajlott a kiegyezésre, hogy megszabaduljon a kétfrontos harctól. János cseh királynak pedig azért vált a kiegyezés érdekévé, mert német királyi ambíciói miatt ellentétbe került nemcsak az osztrák hercegekkel (Habsburgokkal), hanem IV. Lajos német-római császárral is. [1] Politikai egyezmény [ szerkesztés] A személyes találkozó előkészítéseként a lengyel és cseh király követei a magyar király küldötteinek jelenlétében 1335 augusztusában Trencsénben kidolgozták a megállapodás feltételeit. Ezt követően szeptember elején Károly Róbert szövetséget kötött a cseh királlyal II. Albert osztrák herceg ellen. [1] Ezután került sor 1335 október végén és november elején a hármas találkozóra Visegrádon. Visegrádi királytalálkozó – Wikipédia. Megállapodtak a kölcsönös katonai segítségnyújtásról a IV. Lajos német-római császár és II. Albert osztrák herceg ellen, Luxemburgi János lemondott lengyel trónigényéről, III. Kázmér pedig Sziléziáról, valamint azt is tudomásul vette, hogy Pomeránia a Német Lovagrend birtokában marad. [1] A közös katonai akciók eredményeképpen János cseh király 1336 -ban elfoglalta Ausztria északi részét, Károly Róbert pedig 1337 -ben visszafoglalta a Muraközt, és végleg leszámolt a Kőszegiek nyugati határ menti hatalmával.
Rendorsegi szóvivő hazaviszi a munkát Albérletek békéscsaba
November elején érkezett a magyar udvarba a cseh és a lengyel király, emellett a Német Lovagrend képviselői, valamint az uralkodók kíséretében lengyel, sziléziai és német előkelők vettek részt a tárgyalássorozaton. Az eseményről készült magyar hivatalos iratok mindenestül megsemmisültek, a külföldön őrzöttekből tudjuk, hogy a megállapodások többségét november 19-re, Erzsébet névnapjára időzítették. A találkozó egyik célja a gazdasági kérdésekben történő megállapodás volt: mindhárom országot feszélyezte ugyanis Bécs és a Habsburgok árumegállító joga – új kereskedelmi utakat jelöltek ki közösen, hogy kikerülhessék az osztrák vámot. Elsősorban persze békeszerződéseket kötöttek, egyben mások ellen szövetkeztek: a magyar–cseh szerződés például az osztrák hercegségek ellen irányult, a következő évben meg is kezdődött a közös hadjárat. Megállapodtak, hogy ha bármelyik király országát külső támadás éri, a másik kettő köteles a megtámadott fél segítségére sietni. Luxemburgi János lemondott lengyel trónigényéről, Kázmér pedig Sziléziáról, és abba is beleegyezett, hogy a vitatott Pomeránia a Német Lovagrend kezén maradjon, így Lengyelország és a Német Lovagrend között is sikerült békeszerződést kötni.