June, Luke és Moira pedig messziről folytatják a harcukat, hogy megtalálják és megmentsék Hannah-t, June lányát. Egyelőre azt nem tudni, hogy az ötödik egyben a záróévad is lesz-e, habár Jordan Helman a Hulutól korábban fontosnak nevezte, hogy majd kreatív módon tudják lezárni a történetet. A folytatásba azt is bele kellett kalkulálniuk, hogy Margaret Atwood közben kiadta A Szolgálólány meséjének folytatását, a Testamentumokat (ITT írtunk róla), amely tizenöt évvel azután játszódik, hogy Fredé mögött becsapódott a furgon ajtaja az első rész végén, a Hulu ráadásul az MGM-mel közösen dolgozik a Testamentumok adaptációján is. Éppen ezért nagy kérdés, hogy miként hangolják össze a Testamentumokat A Szolgálólány meséjének végével, de azt is számításba kell venni, hogy később spin-off sorozatok is készülhetnek - írtuk korábban. Margaret Atwood regényét és az adaptációt szerkesztőségi podcastben beszéltük ki, amit itt újrahallgathattok: Miért húz be minket még mindig A Szolgálólány meséje? Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje | könyv | bookline. [podcast] A Szolgálólány meséjének legújabb, negyedik évadáról és a történet sikerének titkáról beszélgettünk a Könyves Magazin legfrissebb podcastjében.
Ha Ön még nem regisztrált korábban, akkor kérjük regisztráljon most! Új vásárló
Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző "ellenjóslat"-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. A szolgálólány mesaje margaret atwood company. A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak belőle. Ezt a könyvet nekem jó pár évvel korábban kellett volna olvasnom, de legalábbis akkor, amikor még nem ismertem egy disztópiát sem.