A koldus nem kérte ezt, Márton nem magyarázza, hogy mit miért csinál, nem igényli az elismerő szavakat, nem készít szelfit a koldussal, sőt még köszönetet sem vár, megtette, amit helyesnek gondolt és ment. Ebben a mesei képben minden egyszerű, puritán, semmi nem vonja el a figyelmet az önzetlenség praktikus lényegéről, miszerint, ha a bőségen osztozunk, akkor mindenkinek jut és jó lesz. Ez egy olyan szimbólum, ami magának a Karácsonynak a felütéseként is értelmezhető. Ha ügyesen hangolódunk most, akkor Szent Márton üzenete egész Ádventben elkísér majd bennünket. Hogyan tudjuk fizikai síkon is megünnepelni Szent Márton napját? Amiből bőven vagyunk, azt osszuk meg valakivel vagy valakikkel. Adakozzunk, jótékonykodjunk, adományozzunk, de akár meglepetés-ajándékokkal is kedveskedhetünk szomszédainknak, idegeneknek. Persze szigorúan név nélkül, incognitóban. Ne azért csináljuk, hogy kapjunk érte egy köszönő sms-t. Ha többen együtt ünnepelnénk, akkor főzhetünk Márton-napi levest. A Márton-napi leves a kőlevesek családjába tartozik, tehát nem egy libás, langusztás leves, hanem egy egyszerű zöldségleves, amihez minden résztvevő külön-külön hoz valamit.
"Szent Mártonnak ünnepén, égő lámpást viszek én. Világítson mindig nékünk, ahol járunk, ahol élünk" 2021. november 11-én, Szent Márton napján a katolikus iskola tanulói és a városi iskolák hittanos diákjai lámpás felvonuláson és szentmisén vettek részt a kora esti órákban pedagógusok, szülők és a hívek kíséretében. Utána meleg teát, és libazsíros kenyeret kapott minden kedves jelenlévő. Ez az ünnep nem csak arra jó, hogy összehozza egy gyertyafényes sétára a közösséget, hanem arra is megfelelő alkalom, hogy a gyerekek tudását bővítsük és kreativitását megmozgassuk. A hagyományőrzés elengedhetetlen része, hogy megismertessük a tanulókat a népszokásokkal és az év ezen időszakára vonatkozó hiedelmekkel, jóslatokkal. Minden évben elmeséljük Szent Márton történetét a ludakkal: amikor el akart bújni püspökké választása elől, hogyan buktatták le a rejtőzködő Mártont a gágogó szárnyasok. Szent Mártonnak az alakja nagy hatással van a gyerekekre. Jósága által fényt és meleget áraszt a szükségben és nyomorban szenvedő emberek felé.
A fél 4-kor kezdődő eseményen 5 állomáson vehettek részt a diákok. A programok között minden gyermek megtalálta a számára legideálisabb kikapcsolódási lehetőséget. Az első állomásokon minden csoport meghallgathatta Márton életének rövid történetét is. Az első állomáson Márton lúdját készíthették el a gyerekek papírból: Márton napjához kötődő játékos, logikai, gondolkodtató feladatokkal is vártuk a diákokat. Volt szókereső, labirintus, keresztrejtvény, memóriajáték, a felsős diákok pedig Márton életútjához és a Márton-napi lakomához kapcsolódó feladatokat oldhattak meg: A néphagyományokat követve a gyerekek kipróbálhatták a kukoricamorzsolást is, amely nagy tetszést aratott. A kisebbek és nagyobbak lelkesen morzsolták bele a vödrökbe a kukoricaszemeket. A lemorzsolt kukoricaszemeket pedig, aki ügyes volt, célba is dobhatta: Az aulában a néptáncé volt a főszerep, ahol mindenki vidáman dalolt, csujogatott, táncolt a körtáncok, csárdások, kígyózó táncok közepette. A Partium Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Béri Balogh Ádám Táncegyüttes képviseletében két kiváló táncos, oktató Korbacsics Vera és Balogh Ádám mutatott be a gyerekeknek Márton napjához kapcsolódó népi játékokat: A lampionok készítésénél ügyesen dolgoztak a szorgos kezek, melynek eredményeként sok gyönyörű, színes lámpás világított az esti felvonuláson: 17 órára vártuk az óvodásokat iskolánk elé, ahol Csuk Hajnalka tagintézmény-vezető köszöntötte a résztvevőket, majd kezdetét vette a libavadászat.
Nem egyeztetik előre, hogy ki-mit hoz, tehát mindenki érzésre hozza a zöldségeket, zöldfűszereket. Nagyon izgalmas és hihetetlenül finom levesek kerekednek ebből, biztos van valami titkos hozzátevő, amit Szent Márton csempész bele egy óvatlan pillanatban, mert ennek a levesnek az íze semmihez sem foghatóan különleges mindig. Ha kevesebben vagyunk, akkor süthetünk Márton-napi kalácsot. A Márton-napi kalács nagyon jó. Csak arra kell figyelnünk, hogy a kedvenc kalácstésztánkból több kisebb kalácsokat formázzunk, pont fele annyit, mint ahányan ennénk. A Márton-napi kalácsot ugyanis nem ér egyedül megenni, még a kóstolónak sem. Minimum el kell felezni valakivel. Önzetlenül persze. Szép és meghitt esti program a séta a lámpásokkal. Elmehetünk vagy szervezhetünk a gyerekeknek lámpácskás sétát estefelé a környékünkön, vagy egy réten, erdőben. Mindenki saját lámpással sétál, majd vigyázva a fényt szépen hazaviszi az otthonába és ott őrzi tavaszig. Na jó elég, ha a lámpást őrzi a fényt elég a szívben vinni tovább.
Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont: – Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege! Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette. 3-4 kép letöltése Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak. Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. 5-6 kép letöltése Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét.
André Kertész Született Kohn Andor 1894. július 2. Budapest Elhunyt 1985. szeptember 28. (91 évesen) New York Állampolgársága magyar amerikai [1] Nemzetisége magyar Szülei Kohn Lipót Hoffmann Ernesztina Foglalkozása Fotós Kitüntetései Guggenheim-ösztöndíj Francia Köztársaság Becsületrendje Robert Doisneau (balra) és André Kertész 1975 -ben IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz André Kertész témájú médiaállományokat. André Kertész (eredeti nevén Kertész Andor, Kohn Andor) ( Budapest, 1894. [2] – New York, 1985. ) magyar származású fotóművész. Élete [ szerkesztés] André Kertész, New York, 1982 Kertész Andor budapesti kiskereskedő fiaként született. Szülei Kohn Lipót és Hoffmann Ernesztina (1863–1933) voltak. Apját 15 éves korában elvesztette, és gyerekkorának nagy részét rokonoknál Szigetbecsén töltötte, ami később egész világlátására nagy hatással volt. Még 14 éves korában kapott egy – mai szemmel nézve – nagy és nehézkes fényképezőgépet apjától. Szerelmi bánatában önkéntesként bevonult, és a Monarchia hadseregében részt vett az első világháborúban.
Emellett – már a kezdetektől – sokat fotózta a hagyományos vidéki magyar hétköznapokat. Sokáig úgy tudta, legtöbb 1914 előtt készült fotója elveszett. 31 éves korában teljesült álma, budapesti hivatalnokéletét a párizsi művészvilágra cserélte. Itt élte legboldogabb napjait, a Montmartre művészei között szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott. Ezután a világon többfelé is kiállításokat rendezett, felesége üzleti sikerei és saját elismerései miatt végre felhagyhatott a pénzért, megbízásból végzett magazinfotós munkákkal, újra sokat utazott. Többször visszatért Párizsba is, de élete végéig New York maradt az otthona. 1977 -ben elhunyt felesége, ettől kezdve még zárkózottabb lett, képei is depresszívebbek lettek. Utolsó éveiben színes Polaroid képeket készített saját lakásában. Budapest, Vigadó, 1984. - André Kertész életmű kiállításának megnyitója idején. (A hivatalos program közben odalépett Kertészhez a képen látható hölgy, aki Kertész régi ismerőse volt a régmúltból, Kertészék lakásától nem messze) 1984 -ben visszatért Esztergomba, ahol újra bejárta korábbi munkáinak színhelyét, ekkor "Esztergomért emlékérem"-mel tüntették ki.
A kiállítás 2009. január 30-ig látogatható. Vö. Götz Eszter: Szellemidézés Kiállítás: André Kertész: The Polaroids, Helyszín: Vintage Galéria, Időpont: 2008. december 2 - január 30. Támogató: Fotóművészeti Kollégium
A legenda szerint a mester egy barátjától kapta ajándékba azt a Polaroid SX 70-es gépet, amellyel a felesége, Saly Erzsébet 1977-ben bekövetkezett halála után kezdett fényképezni. Edwin Herbert Land találmányának színeskép változatát a kor technikai újításaként a 60-as évek elején szabadalmaztatták a fotózás tömeges elterjedésének kiszolgálására. A máig gyártási titokként őrzött, eredetileg direktpozitív képrögzítési eljárásnak és a kamerába helyezett labornak köszönhetően az exponálás után azonnal megkapjuk a speciális papírra nyomtatott kész képet. A fotósnak csak a kompozícióval kell törődnie, az előhívás folyamatát elvégzi a gép. A negatív hiánya miatt azonban az "instant fotó" nem sokszorosítható - az abszolút egyszeriség dokumentuma. André Kertész 2 Dec 1979 (Fotó: Szkárossy Zsuzsa) A legenda része az is, hogy az imádott Párizsból 1934-ben a gyűlölt New Yorkba emigrált, az utca emberét, az élet et fényképező, a " to see life – see the world " nézetét valló Kertészt ezidőtájt megtámadták az utcán, kitépték kezéből a gépét, így nem szívesen mozdult ki Washington Square-i lakásából.
André Kertész: The Polaroids / Vintage Galéria 2009. 01. 13. Az 1985-ben 91 éves korában elhunyt magyar származású fotográfus 1979 és 1984 között készült polaroid-képeiből először nyílt kiállítás Magyarországon. A csaknem harminc, képeslapnál is kisebb méretű fotóhoz nagyon közel kell menni, hogy "ne csak nézzünk, lássunk is". MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA. André Kertész 2 Jan 1981 (Forrás:) Akárha apró emléktárgyakat vennénk kezünkbe, hogy a számunkra fontos embert felidézzük. Emlékezés a felejtés ellenében – a valóság folyamatos újrakonstruálása, a másikhoz, a saját történetünkhöz, az időhöz és a halálhoz való viszonyunk tükrében. A fényképezés különleges helyet foglal el ebben a folyamatban: "ontológiájánál" fogva az örökkévalónak rögzíti a pillanatot, ugyanakkor az elmúlásról szól. Roland Barthes a Világoskamrá ban a Halált a fénykép eidosz ának nevezi. " A fotográfia azzal, hogy abszolút múltba teszi a felvételt, a halálról szól jövőidőben " - mondja. André Kertész időskori polaroidjai többszörösen is a halálra emlékez(tet)nek.
1915-ben megsebesült, és több mint két évig Esztergomban ápolták. Az esztergomi uszodában készítette például híres "víz alatti úszó" fotóját (ma ugyanitt, az uszodában látható). 1918 októberében Brassóban fényképezte a hazainduló katonavonatokat, a felbomló hadsereget. A béke beköszönte után még intenzívebben kezdett fotózni. Több fotóját közölték magyar lapok (Érdekes Újság; Borsszem Jankó). Sok képén szerepelt saját maga, öccse Jenő vagy szerelme Erzsébet. Sokat kísérletezett, játszott a fényekkel, sziluetteket, és más, az absztrakt határát súroló témát fotózott - akkor persze még fogalma sem volt, hogy ezt így hívják. Emellett – már a kezdetektől – sokat fotózta a hagyományos vidéki magyar hétköznapokat. Sokáig úgy tudta, legtöbb 1914 előtt készült fotója elveszett. 31 éves korában teljesült álma, budapesti hivatalnokéletét a párizsi művészvilágra cserélte. Itt élte legboldogabb napjait, a Montmartre művészei között szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott.