Fekete István karácsonyi történetei varázserővel bírnak, hiszen saját élményeinket is megelevenítik, és olasója hamar azon kapja magát, hogy nicsak, vele együtt én is "emlékekre emlékezem". A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll a jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel. A kötetben harminchét elbeszélés található.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei tartalom: "A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg. A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. " Ár: nincs raktáron, előjegyezhető
Fekete István: Karácsony éjjel A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán, és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna. Az ablakok arcán csendesen szivárgott a cseppé hűlt pára, az ajtókilincs ferdén állt, mintha valaki be akarna jönni s a székek úgy álltak az asztalok mellett, mintha fáradt karjukkal szívesen az asztalra könyököltek volna. A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. – Jó estét. – Jó estét – bólintott Zimányi -, esik? – Esik. – Hová? – Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak… A kocsmáros odaállt a vándorok elé. – Mi kellene? – Csak pihennénk, ha szabad. Az asszony fáradtan felnézett. – Kenyeret kérnénk. Pénzért. Zimányi megfogta a kocsmáros kabátját. – Adjon szalonnát is… karácsony van.
– Ne csiklandozz, te, csak egy kicsit pihenek. A mókus leugrott a földre. A hónak szabadság szaga volt. Az erdei csend susogni kezdett s az ágak ugrásra ingerelték. Az árokparton bodzafa állt és ijedten ébredt fel, amikor a mókus végigszaladt rajta. – Mit akarsz? – Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem… nem tudod, hol találnék szállást? – Eredj a Bükkhöz. A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. – Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. – Nem adok. Nincs, de ha lenne, se adnék. – Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. – Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt.
Elmúlik minden. -Elmúlik, Tallér. De ezt úgyis tudjuk. Muzsikálj! -Ma? -Ma. Csak úgy magunknak. A kocsmáros benézett az ajtón, megtöltötte az üveget, aztán kiment. A cimbalom halkan beszélgetni kezdett. Akadozva, mintha emlékeiben keresgetne. Néha felkiáltott, néha megjajdult, aztán csak dúdolgatott, mint a pusztán kaszáló szél. Zimányi elnézett valahová, fehér haja puhán simult halántékához és arra gondolt, mi lesz, ha egyszer elhallgat a cimbalom, elalszik a lámpa és elalszik minden… Úgy érezte, jó lesz. Megbékélve bólintott. Hát alszunk, no. Az öreg cigány aszott, fekete kezét a cimbalomra tette, s az ajtóra nézett. - Jár kint valaki? A kilincs bólintott, az ajtó óvatosan kinyílt. Egy ember jött be, aztán egy asszony. Vállukon hó. - Jó estét. - Jó estét -bólintott Zimányi- esik? - Esik. - Hová? - Palánkra. Oda várnak bennünket, karácsonyra. Persze, karácsony van. Régi karácsonyok villantak fel Zimányi emlékei között, de aztán hamar elhamvadtak, elfáradtak… A kocsmáros odaállt a vándorok elé.
-Mit akarsz? -Szállást keresek. Az ember elaludt és én elszöktem... nem tudod hol találnék szállást? -Eredj a Bükkhöz. A mókus átlendült az öreg bükk alsó ágára. -Azt mondta a Bodza, hogy te adsz nekem szállást. -Nem adok. Nincs, de ha lenne se adnék. -Majd ad más. De nem adott a Kőris se, a Cser se. A Vadcseresznye csak a fejét ingatta, a Nyír pedig még fiatal vesszőit is megsuhogtatta. Csak az öreg Tölgy mondta meg kereken. -Nem szabad! Ne kérdezd, miért, nem szabad. Különben magam sem tudom mért, menj, ahonnan jöttél. Zimányi ekkor már mélyen aludt az árokparton. Azt álmodta, hogy egy hideg kéz nyúl a kabátja alá, de nem a pénztárcáját, a szívét keresi. Arca sárga lett, feje előrebukott a kínban, hogy megmozduljon, de nem tudott. A kis mókus ekkor ért oda. Felugrott az öregember vállára és lerázta magáról a havat, az öreg nyakába. Erre már felébredt Zimányi. Mélyet lélegzett, aztán tántorogva felállt. De mi ez a hideg a nyakánál? Odanyúlt és eszébe jutott a mókus. -Hát te ébresztettél fel, te?
Két színváltozatát ismerjük. A fehér páva egy, a természetben is felbukkanó genetikai hiba következtében kialakult mutáció (amely a vadonban azért számít ritkaságnak, mivel kirívó színével könnyen áldozatává válik egy arra kószáló tigrisnek), míg a feketeszárnyú páva a tudatos tenyésztői szelekció alapján lett kitenyésztve. Hogyan kell tojásokat keltetni. Szóljon hozzá!. Mindhárom változat tartási igénye megegyezik, mind az elhelyezés, mind a táplálás tekintetében. A fehér pávának keményebb teleken érdemes fűtés nélküli melegedő házat biztosítani, míg a többiek egy féltetőt kívül nem igényelnek semmi egyéb takarást. Páva nyugalmi állapotban A páva fiatalon könnyebben barátkozik A fiatalon emberek közt nevelkedő madarak bizalmasabbak, stresszre kevésbé érzékenyek, mint a szüleik mellett felnőtt példányok. Megfelelő kerítésmagasság mellett, vagy hektáros területű területeken szabadon tarthatók. Előbbi esetben érdemes egy szárnytoll-kurtítást elvégezni, mivel megriasztva még így is képes madarunk egy másfél méteres kerítést átugrani, és ha a túloldalon a szomszéd kutyái várják, annak könnyen tragikus következményei lehetnek.
Nem szabad túl mélyre készíteni, a lapos, alig mélyülő a jó, mert úgyis mélyülni fog, és az is fontos, hogy a tojások egy rétegben legyenek, nem egymás tetején. Hogy egy kotló alá mennyi tojást teszünk, az a testméretétől függ, és attól, hogy van-e jó nagy szárnya, illetve milyen tojásról van szó. A napfény lehetőleg ne süsse őket, legfeljebb a reggeli vagy a késő esti gyenge napsugár, mivel idővel a kotlókat a tojások is igen melegítik. A kotlóval való keltetésnél is el kell végezni a lámpázást. Ez általában a 8–10. Tyúktojás keltetése. napon esedékes. A terméketlen tojásokat vegyük ki a fészekből. -ps-
A tyúk, kakas, férgek, jérce, kappan szócsoport egyként elterjedt az egész nyelvterületen. A pulyka és a gyöngytyúk egyedeinek jelölésére általában a tyúktartás szavait vitték át pulyka-kakas, pulykacsirkede helyenként különös szóösszetételekkel is találkozunk példá-ul kanpulyka. Kacsa jelentésű a réce és ruca, a kicsinye pedig pipe Vámszer G. Tojások keltetése Amint a hüllők lerakják a tojásokat, olyan gyorsan vegyük ki amilyen gyorsan csak lehetséges. A lúdtartásban a lúd és a liba szó jelentése mutat tájankénti ingadozást. Az anyalúd neve többnyire tojó, néhol liba, a hím neve mindenütt gúnár. Szeged vidékén az apraja kisliba, a második költésből való pedig sarjúliba Bálint S. A Nyírségben a fiatal liba neve zsika, s ez a szó a jércét is jelölheti Luby M. Nébih – Nébih mondja – Túlélő tojások – 13 – Lámpázás 2 A nyelvterület középső részein a növendék neve liba, a felnőtté lúd, anyalúd, a tenyésztésre, kiteleltetésre meghagyott egyedé maglúd. Egyes tájakon ezek között is akad egy-két idegenből kölcsönzött szó.