Sorolták a helyszíneket a hazaérkezettek közül néhányan, hogy kik, merre látták utoljára. Hívatalos híradások rendszeresen közölték, hogy mikor várható a következő katonacsoportok visszaérkezése a fogolytáborok valamelyikéből. Egymás után tértek haza a legyengült katonák, édesapám nélkül. Elröppentek az évek, évtizedek. 2000-ben, amikor az utolsó magyar katona hazatért, rögtön arra figyeltem, hogy nem az én apám-e? Ma is arra gondolok, jobb így, hogy nem kaptunk róla halálhírt, mert remélhetrem sokáig, hogy még élhet valahol, akár még haza is jöhet. Az idén lenne 92 éves, hátha nem is Toma András volt az utolsó hazatérő katona... Az ember reménykedik. Jól mondják: a remény hal meg utoljára.
A beszélgetésből számos más érdekesség is kiderül, például az, hogy egyre több képregény érkezik külföldről Magyarországra, hogy egy magyar képregényt nem fenyegeti az a veszély, hogy filmet forgatnának róla, pedig lehetne, és a remény hal meg utoljára, a nyelvi környezet bezárhat egy képregényt, de annyira azért mégse, a képregény nagyon jó üzlet, különösen akkor, ha film készül belőle. A beszélgetés végén az író Somogyi György és a képregényrajzoló Tebeli Szabolcs némi nézetkülönbségbe keveredik, nevezzük inkább alkotói nézőpontkülönbségnek: arról váltanak eszmecserét, hogyan a képregényből készült filmek hogyan hatnak a gyerekekre. Ezzel azonban véget is ér ez a podcast. A friss Alfabéta-díjasok azt még el akarták volna mondani, hogy a negyedik részhez, vagyis a sorozat befejezéséhez legalább egy évre és közösségi támogatásra is szükségük van, de ekkor már a lépcsőházban jártak. Aki pedig lemaradt volna róla vagy újra meghallgatná, milyen csodás életet él a Gedeon József Amfiteátrum-díjas Lőkös Ildikó dramaturg, az ide kattintva megteheti.
A "remélem" kevés. Ha csak a reményből táplálkozol, örökké sovány maradsz. Tudd, hogy sikerülni fog! Legyél benne egészen biztos! Ne hagyd, hogy a félelmeid utat törjenek maguknak! Igen, van, hogy látszólag nem tudsz semmit tenni. Előfordul, hogy nagyrészt nem rajtad múlik, mi fog történni. Amikor például a szeretteidért aggódsz, úgy érzed, tehetetlen vagy. Remélsz, vársz és félsz. Pedig valamit mindig tudsz tenni! És lehet, hogy pont az a kicsi hiányzik, amit Te hozzá tudsz adni. Ha nem sajnálatot lát rajtad a másik, hanem azt, hogy küzdesz érte, hiszel benne és nem adod fel, akkor erős marad ő is. Amikor pedig a saját életedről van szó, akkor a kormánykerék még inkább a saját kezedben van. Amíg élünk, remélünk – de ha csak remélünk, nem élünk. Ezt az írást egy lány inspirálta, aki most az életéért küzd. Még nem tudja, hogy érte írok, de érzi. És győzni fog – mert nem adja fel, ahogy én sem.
– Reménykedem gyülekezetünk gyarapodásában, elsősorban lelki értelemben, a gyermekek, fiatalok megszólítása révén is. – Reménykedem hazám, nemzetem fennmaradásában, a nemzethalál elkerülésében. – Reménykedem a keresztény/keresztyén egyházak megújulásában, abban, hogy újra társadalomformáló, világkép kialakító szerepbe kerülnek. Nem földi, de itteni életemre is ható, reménységeim közül néhány: – Reménykedem Isten végtelen, irányomban is megnyilvánuló, szeretetében. – Reménykedem abban, hogy Istenem földi utamon – ahogyan ígérte, ígéri – végig kísér. – Reménykedem, hogy Isten kegyelméből a végítéletkor nem a pokolra jutok. Reménységeim felsorolását persze lehetne még hosszan folytatni, de nem teszem. Inkább a hit és a remény kapcsolatáról elmélkednék. Számomra ugyanis a remény szép, örömteli dolog, de kevesebb, mint a hit. A remény tartalmaz bizonytalanságot abban a tekintetben, hogy amiben reménykedem az lehet, hogy nem következik be, nem valósul meg. Ezért számomra a hit az több, mert a hit – az egy igaz Istenbe vetett hit – az bizonyosság.
Nem adhatod ki a felelősséget a saját kezedből. Remélni kell, a remény fontos. De ha csak a reményre építesz, akkor már feladtad. A lelked már meghalt, vagy ott áll a küszöbén. Amikor komoly kihívással találod szemben magad, két dolgot tehetsz. Választhatod a puszta reményt, a bénult tehetetlenséget, és várhatsz magadba roskadva, hogy valami történjen. Vagy dönthetsz úgy, hogy cselekszel. Küzdesz, erős maradsz és megteszel mindent, amit tudsz – ami sokkal több, mint képzeled. A Te döntésed – és egyúttal a Te felelősséged is –, hogy feladod-e, vagy hiszel a célodban és harcolsz érte akkor is, amikor senki más nem hisz benne. A szavainknak ereje van. A szavaink formálják tudatunkat, a tudatunk pedig az életünket. Ha mindig csak reméled, hogy sikerül, amit szeretnél, akkor benned marad a kétely. Az agy olyan, mint egy virágoskert; amit elültetsz, az fog nőni benne. Ha virágokat – pozitív gondolatokat és magabiztosságot – ültetsz, akkor azok fognak nőni a kertedben. Ha viszont hagyod, hogy a gaz – a félelem, a negatív gondolatok és a kétely – megmaradjon, akkor egy idő után megfojtja a virágaidat.
© 2013-2017 – Minden jog fenntartva! Tilos a bármely fotójának, írott anyagának, vagy részletének a szerző illetve a kiadó írásbeli engedélye nélküli újraközlése. Az oldalról kivezető linkeken elérhető tartalmakért a semmilyen felelősséget nem vállal. 1074 Budapest, Munkás u. 9., Telefon: +36 70 476 3106 Online fizetés szolgáltatója:
Harmat leszek ha te napsugár vagy... Csak hogy lényeink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: /hogy Egyesüljünk/ én elkárhozom. BKK Információk Hírlevél Add meg az E-mail címed, majd kattints a feliratkozás vagy leiratkozás gombra.
00-15. 00 BEMUTATKOZNAK CSABA TESTVÉR GYERMEKOTTHONAINAK LAKÓI Gyergyószárhegy Debrecenben 15. 00 Gulyás László vándormuzsikus | MÁTYÁS-MESÉK 16. LibaGaliba, Egressy Fesztivál és Csáky Csongor a Kassai Figyelőben | Felvidék.ma. 00 VITÉZI MÓKÁK a Langaléta Garabonciások gólyalábas játéka 17. 00 ŰRDÖNGÖLŐ a Rutkai Bori Banda koncertje augusztus 20. hétfő 12. 00 | a Békás játszi Lurkó Ligete A virágkarneváli felvonulás után Boka Gábor vásári képmutogató, gólyalábasok, légtornászok, egyéb csepűrágók, a Karneváli Fieszta előtt a Debrecen Helyőrségi Zenekar gyerekkoncertje. + Google Naptár + iCal Exportálás