Eltűnik belőle a mindennapok nyűge, a társadalmi előírásokhoz, normákhoz való igazodás színjátéka. Helyette úrrá lesz rajtunk a szabadság végtelen érzése. Gondolatainknak senki és semmi sem szabhat határt. Amikor elfogadunk az élettől minden rosszat, s a szokásosnál jobban tudunk örülni a jónak. Fogékonnyá válunk mindenre, ami egy kicsit is különleges és szép. El Camino: Szent Jakab-út a Baszkföldön - Hetedhétország . Mint ahogy a zavaros víz leülepszik, lelkünk is kitisztul és előkerülnek mélyéről az igazán fontos dolgok. Ezért érdemes zarándokolni. Akár az El Camino-n, akár bárhol máshol a nagyvilágban. A lényeg, hogy úton legyünk, mindegy, hogy mivel és melyiken Járnak ott más bringások is? Van egy El Caminó-s bringás útvonal is, amely néha a normál zarándokúton, néha pedig a környező közutakon halad (Pamplonánál még jelzik, aztán sok helyütt egyáltalán nincs kitáblázva). A gyalogosokhoz képest elhanyagolható számú biciklist, elsősorban mountain bike-ost láttunk rajta. A normál zarándokúton nem láttunk bringást, a környező közutakon elvétve néhányat.
A Xacobeo 93 elnevezésű kampány keretében számtalan új zarándokszállást hoztak létre, újítottak fel, és a Szent Jakab-utat jelző kagylókat is sűrűn felfestették, kirakták. El Camino olyan népszerűvé vált a vallásosak, valamint a belső nyugalmat keresők, elmélkedni vágyók körében, hogy évről-évre jelentős mértékben nő a "gyaloglók" száma. Míg 1970-ben mindössze 68-an mentek végig a szent út valamelyik vonalán, addig tavaly több mint százezren tették meg a Composteláig tartó több száz kilométeres utat. Az eddigi rekordot a maga 180 ezer zarándokjával a 2004-es Szent Év vezeti. Az modern kor legismertebb zarándokjai között tartjuk számon II. Spanyolország el camino de santiago. János Pál pápát, az amerikai elnök lányát, Jenna Bush-t, Shirley MacLaine színésznőt, valamint Paulo Coelhot, a nagysikert aratott A zarándoklat című könyv szerzőjét.
Itt található egy gyönyörű 12. századi templom, és itt volt lehetőségünk az egyetlen nyitva tartó étteremben étkeznünk: az egész délutáni eső áztatta kerekezést követően meleg ételhez jutottunk, és száraz ruhára váltottuk a csurom vizes felszerelésünket. Fotó: Shutterstock Az első nagyobb város, Pamplona felé haladva az út már lényegesen kevesebb emelkedőt tartogatott, a városba beérve megtapasztalhattuk azt a nyüzsgést, amit e méltán híres városról hallani lehetett. Nem lehetett kihagyni a város nevezetességeit, az arénát, a székesegyházat, a csodaszép városházát és leírhatatlan érzés volt azon az utcán végig kerekezni, ahol a bikafuttatást rendezik. Szintén kötelező a főtéren egy adag spanyol desszert, a churros elmajszolása. Spanyolország el camino real. Azt tudtuk mások beszámolóiból, hogy az első két nap nagyon nehéz lesz és ez valóban így is volt, azt már kevésbé sejtettük, hogy a nehézséget nem csak a terep, de a google maps tervezője tovább tudja fokozni. A második napon sikerült ugyanis egy olyan útra navigálnia bennünket, amely először murván, majd kavicson, majd barázdákkal nehezített agyagos talajon vezetett az olajfák és szőlőtőkék mellett árnyék nélkül – természetesen a tűző napon.
A Pireneusok is csodásak voltak, de Galícia bátran felveheti vele a versenyt. Mivel egy hegyről sem lehet lejtőn gurulás nélkül lejönni, megélhettük a 15 kilométernyi gurulást, és vele együtt az 1000 m szintvesztés élményét, ami első hallásra izgalmasnak tűnik, de ott gurulva 50km/h sebességgel az "izgalmas" kifejezés más megvilágításba került. Útinapló: biciklivel az El Caminón. A hegyek után célunkig, Santiago de Composteláig már csak kisebb dombok kísértek bennünket, bár kétségtelen, hogy a napi többszáz méter szintünk továbbra is megvolt. Utolsó napunkra jutott az egyik leghosszabb szakasz, az egyik legtöbb szint és biztos vagyok benne, hogy az előző két hét kellett hozzá, hogy az egyik legjobb időnket tekerjük ezen a távon. A belvárosba érve az érzés leírhatatlan volt: ott álltunk a hatalmas katedrális előtt, amelyet Szent Jakab vélt sírja fölé emeltek, azon a hatalmas téren, amit eddig csak fotókon láttunk. Büszkén, de ugyanakkor fájó szívvel vettük tudomásul: ez az életre szóló kaland, ahol mindketten átléptük és kitoltuk saját határainkat ezen a ponton véget ér, megérkeztünk.
Nem kell, a kín Nem kell, nem kell, hogy félts Nem kell, nem kell, hogy hívj Nem kell, hogy kérj Vagy érts - az álmokért 4. AZ EGÉSZTŐL INNEN - MINDENEN TÚL Éhség űzött - hozott le Van, amit nem ad meg a fény Simult, bűvölt - ígérte A mélyben magam is lehetek én Nem kell a jó szó És nem kell, hogy szánj Ez volt az álmom Ez hajt, s nincs határ Soha már Hát igyunk rá, hogy nincs tovább S jő barátunk, a félhomály A tegnap már rég elveszett A holnap nem érdekel És igyunk rá, ki nincs ma már Hogy velünk volt, jót velünk várt Mi történt és ki létezett Erőt ad, mi sose fogy el Hmmm.. újra töltött - hozott le Vele megérzem, sosem elég 5. Nem éerdekel semmi . Tényleg betalált téged Tibi atya is? Én nem tudom, hogy a Tibi atya mit írt, csak linkeket kaptam, hogy ezt én láttam-e, olvastam-e, hogy Tibi atya miket írt erről. Hát nem láttam, nem olvastam, de azért az oldalára azért egy dicsértesséket odaírtam – viszont ezen túlmenően én Tibi atyával mint jelenséggel nem tudok foglalkozni, mert névtelen-arctalan kommenteket és publicistákat nem olvasok.
2013 minek a jegyében telik majd? – A Vigadó épületének befejezése – mondhatjuk, hogy majdnem 30 év késéssel – tavasszal végre befejeződik, ez újabb nagy előrelépés lesz a belváros képét illetően. A környéke is megszépül, ott is "kinyílik a tér", a ronda fal eltűnik, továbbá a hátsó terület, ami valamikor a művelődési ház kertje volt, megújul és újra látogatható lesz. A vár-projektet korántsem fejeztük be, folytatjuk teljes erőbedobással. Beadtuk a Civitas Invicta-pályázatot a várbeli fogadótérre, a látogatóközpontra, a dzsámira, a bástyák felújítására, tartalomfeltöltésre. Nem érdekel semmi en. Nem kell hangsúlyoznom, hogy ez milyen változást hoz majd a várban. A pályázathoz egyébként önerőre nincs szükségünk: az harmadrészt uniós pénzből, nagyobbrészt pedig török pénzből valósul meg, közel egymilliárd forintos összértékben. Másfelől horvát testvéreink uniós csatlakozását is szeretnénk kihasználni, hiszen ne felejtsük el, hogy ez a térség valamikor, a mai határokon innen és túl, egy volt. Most ezek a határok kitágulnak, és elkezdhetjük a térség egységét erősíteni, a határ menti városokkal a gazdasági együttműködést felélénkíteni.
És kis lépésekben írd fel, hogyan javíthatnál rajta. Mert amúgy mindig van mögötte valami, ha más nem akkor legalább egy megszokás, amihez szintén kell erő, hogy kilépj belőle. A kis lépések, célok meg fontosak, a nagy tervekben el lehet veszni. Szerintem ha magadba nézel, és tényleg átgondolod, akkor tudsz találni olyan dolgokat amik érdekelnek. Úgyhogy hajrá, szurkolok:)