– Éppen jókor jöttél – mondá a gazda -, mert elcsaptam a juhászomat. Hát, hallod-e, én felfogadlak, s ha egy esztendeig hűségesen őrzöd a juhaimat, bizony meg nem bánod. Megalkudtak, hogy ha esztend' ilyenkor a nyájból egy sem hibádzik, ad egy aranyszőrű bárányt: abból megélhet úrimód, míg a világ s még két nap. – Itt a kezem, nem disznóláb! – mondá a legény, s kezet csaptak magyarosan. A juhosgazda adott neki egy szépen szóló furulyát, jól feltarisznyáltatta, s a legény kihajtá a nyájat a rétre. Közmént legyen mondva, a juhosgazdánál három nap volt az esztendő, de még eddig nem akadt legény, aki az esztendőt kiszolgálta volna, mert éjjel-nappal talpon kellett lennie, s ha csak behunyta a szemét, annyi juh hibádzott a nyájból, hogy egy szegény embernek elég lett volna egész életére. No, ez a legényke bezzeg nem aludt el. Mikor egy kicsit elálmosodott, elévette szépen szóló furulyáját, fújta, fújogatta, s hát, Uram, Teremtőm, amennyi juh, mind táncra kerekedett. Az aranyszőrű bárány el nem maradt tőle, ez mindig előtte táncolt, de olyan szépen, olyan módosan, hogy csupa csuda.
Hát a király üzente a népének, hogy aki megkacagtatja a lányát, annak feleségül adja s vele a fele királyságát. Elhatározta a juhász, hogy szerencsét próbál. Elment a királyhoz s bejelentette, hogy ő megkacagtatja a búbánatos király kisasszonyt. A király jónéven vette a szándékát s mindjárt leültette a lányát maga mellé, a tornácra. A juhász vette a furulyáját és megfuvintotta. Hát abban a szempillantásban táncolni kezdett a bárány, bárány gyapján a lány, a lány derekán a lapát, a lapát végén a sütőasszony, a sütőasszony derekán a bot, a bot végén a pap. Táncoltak, táncoltak, a királylány pedig akkora kacagásra fakadt, majd lefordult a tornácról. Ennek a kacagásnak úgy megörült az aranyszőrű bárányka, hogy lerázott magáról mindent s magában folytatta a táncot. Táncolt a leány is, a sütőasszony is, a pap is, külön-külön. De a lapát meg a bot se állottá meg tánc nélkül. Mikor jól kitáncolták magukat, a király összeeskette a lányát a juhásszal s neki adta fele királyságát. így lett a juhászból király.
Leányka és Legényke hosszú vándorlás után megérkezett egy iciripiciri kis szigetre, ami annyira picinyke volt, hogy lakói úgy ismerték egymást, mint saját tenyerüket. Az ifjak érkezésekor éppen hatalmas mulatságot rendezett a nép. A sziget kellős közepén vigadva a nagy dínom dánom közepette, öblös hangon megszólalt a sziget legbölcsebb lakója: – Legények és leányok! Ifjak és vének! Köszöntünk hát Titeket az összefogás szigetén! Egyetek, igyatok, táncoljatok-forduljatok, s ami a legfontosabb: élvezzétek szigetünk vendégszeretetét! Azok, akik a próba teljesítésének céljából látogattak szigetünkre, most jól figyeljenek! Leányok, először rajtatok lesz a sor hogy bizonyítsatok, ugyanis egy hónap áll rendelkezésetekre, hogy elsajátítsatok egy táncot s bemutassátok szigetünk főterén, a záróünnepség alkalmával. Legények! Nektek nincs feladatotok, csupán döntést kell hoznotok arról, melyik leányka csípőjének a ringása a legkecsesebb. A próba győztesének jutalma egy tincs a legbecsesebb jószágunk, az Aranyszőrű báránynak szőribűl.
Mesék: Benedek Elek: Az aranyszőrű bárány Volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Hol volt mit egyenek, hol nem, s a szegény embert vetette fel a bú s a gond, hogy mit tudjon csinálni ezzel a sok gyerekkel. Eleget mondta nekik, menjenek szolgálatba, de egyik restebb volt a másnál, mind az apjára tátotta a száját. No, mégsem úgy volt egészen. A legkisebb ügyibevaló legényke volt, nem nézhette, hogy a testvérei egész nap ácsorognak, ő bizony – azt mondta az édesapjának – elmegy világgá, s addig meg sem áll, míg valami jó helyet nem talál. A szegény ember bezzeg nem bánta, hadd menjen: eggyel kevesebb kenyérpusztító lesz a háznál. Elment a legkisebb legényke, ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s estére kelve egy faluba ért. Ott megtudta, hogy van a faluban egy erős gazdag ember, akinek annyi juha van, mint égen a csillag, s most éppen pásztort keres a nyáj mellé. Ment egyenest a nagy juhosgazdához, s elémondta, hogy mi jóba jár.
Ott a legény betért egy korcsmába, tarisznyába tette a furulyáját, hadd pihenjen egy kicsit a bárány, báránnyal az egész falu. Kérdi a korcsmárost: – Miféle város légyen ez? Mondja a korcsmáros: – Ez a király városa. Szóból szó kerekedik, s a korcsmáros elmondja, hogy a király erősen szomorú, mert van egy szépséges leánya, aki még soha nem nevetett. Kihirdette az országában, hogy annak adja a leányát, aki meg tudja nevettetni, de még eddig hiába próbálkoztak, a királykisasszony olyan szomorú, mint a háromnapos esős idő. "No – gondolá a legény -, szerencsét próbálok, hátha én meg tudom nevettetni. " Ment a király udvarába, mellette a bárány, bárány után az egész falu, de az utcán nem táncoltatta őket. Béjelenteti magát a királynál, s elémondja, hogy ő megpróbálná, hátha meg tudná nevettetni a királykisasszonyt. – Jól van, fiam – mondá a király -, próbáld meg, de ha meg nem nevetteted, karóba húzatom a fejedet. – Egy életem, egy halálom, akárhogy lesz, megpróbálom – mondá a legény -, csak a királykisasszony álljon ki a tornácba.
Borsófőzi. Gyerekkorom kedvence és a rajongás még mindig tart. A zöldborsót minden formában szeretem, és ha Anyukámat kérdeznétek, mondaná, hogy gyerekként sokszor kértem ebédre borsólevest borsófőzelékkel. 😀 Egyenlőre nagyon úgy tűnik, hogy kislányom is örökölte azt a "borsóimádat" gént, mert minden ételt szeret, ami borsós. Vagy ha nem is szereti kimondottan, a borsókat akkor is kiszedegeti belőle. 😀 Ha meghallja, hogy indulunk a kertbe, egyből felkiált, hogy "bojsó, bojsó". Borsófőzelék tükörtojással recept Szani konyhája konyhájából - Receptneked.hu. 😀 Tök cuki! Idén a kiskertünkbe rengeteg borsót ültettünk, ha az egyik "ültetvény" letermett, már mélyítettük is az újabb ágyásokat a következő adagnak. A borsóban az a jó, hogy egész nyáron folyamatosan lehet ültetni. Bár, annak ellenére, hogy volt és van sok borsónk, fagyasztani eddig még nem sikerült belőle, mert nincs az a kiskerti mennyiség, amit ne tudnánk megenni frissen. 😀 Tippek Ez a recept is nagy sláger nálunk, főleg így nyáron, friss borsóból, de fagyasztottal is teljesen jól működik. Tulajdonképpen ez egy hagyományos borsófőzelék egy kicsit modernizálva, hogy Anyut idézzem.
🙂 🙂 Feltétnek csicseriborsós "fasírtot" (csak hogy maradjunk a borsónál 😀) szoktam sütni, ami önállóan is megállja a helyét, nem csak kísérőként. És természetesen más főzelékek mellé is passzol, remekül kiegészíti őket. Bazsalikomos zöldborsó főzelék csicserifasírttal Ha főzelékeket készítek, akkor azokat én általában önmagukkal sűrítem (már amelyiket lehet), nem használok liszteket, keményítőket, ha nem muszáj. Na nem azért, mert valami bajom van velük, szimplán csak azért, mert az önmagával sűrítéssel teljesen tökéletes főzelék állagot lehet elérni, ráadásul sokkal krémesebb is lesz ezzel a módszerrel (szerintem). Ez a borsófőzi is így készül, főzés után egy jó része leturmixolásra kerül. De ne aggódjatok, még marad benne így is elég egész szem, lesz mit rágni! 😀 Hozzávalók kb. Bazsalikomos borsófőzelék - GabyKonyha. 2-3 főre: 600 g zöldborsó (friss vagy fagyasztott) 3-4 szál újhagyma felkarikázva 2 ek olívaolaj 400 ml kókusztej (konzerves! ) 1 db vegán zöldségleveskocka 1 marék friss bazsalikom só Elkészítés: Egy lábasban melegítsük fel a 2 ek olívaolajat, majd tegyük bele a felkarikázott hagymát.
Elkészítés Előkészítés: A borsót előző este átválogatjuk, és beáztatjuk annyi hideg vízbe, hogy bőven ellepje. Másnap meghámozzuk a hagymát és a fokhagymát, a hagymát finomra vágjuk vagy megreszeljük. A kolbászt langyos, folyóvíz alatt leöblítjük. Elkészítés: A borsó áztatólevét leöntjük, és 1, 5 l hideg vízben feltesszük főni. Hozzáadunk 1 kávéskanál sót és a kolbászt egyben, majd fedő alatt, mérsékelt tűzön az egészet nagyon puhára, szinte péppé főzzük (kb. 30 perc, a kuktában is lehet). Az olajban világosra pirítjuk a lisztet, megpároljuk benne a reszelt hagymát és az áttört fokhagymát, aztán felöntjük 1 dl hideg vízzel, és a borsóhoz adjuk. Jól összeforraljuk, végül utánasózzuk, és frissen őrölt borssal ízesítjük. Kivesszük a főzelékből a kolbászt, vékonyan felkarikázzuk, majd a főzelék tetejére szórva kínáljuk.
A kifejtett zöldborsót megmossuk, lecsöpögtetjük. Egy lábasba tesszük, 5-6 deci vizet aláöntünk, 1 kiskanál sóval ízesítjük, és lefödve, kis lángon, 20-25 perc alatt puhára pároljuk. Ha fagyasztottból készítjük, akkor elég kb. 10 percig párolni. A konzervet nem kell főzni, elég majd csak levével együtt a tejes mártásba keverni. 2. A vajat egy közepes lábasban fölolvasztjuk, a lisztet beleszórjuk, fél perc alatt kevergetve megforrósítjuk, de vigyázzunk, nehogy megpiruljon. Tovább keverve a tejet vékony sugárban ráöntjük, és addig főzzük – ez 3-4 perc – amíg sűrű mártás lesz belőle. A maradék sóval, a cukorral és az őrölt borssal ízesítjük, a finomra vágott petrezselyemmel fűszerezzük. 3. Végül először a borsó levét keverjük a tejes mártásba, azután a puha borsót is hozzáadjuk, és már kész is. Utánaízesítjük. Fasírttal tálaljuk.
Sózzuk meg egy picit és kevergessük, pirítsuk addig, míg a hagyma összeesik. Adjuk hozzá a zöldborsót, keverjük jól át, öntsük hozzá a kókusztejet és dobjuk bele a leveskockát. (Összekeverés után kóstoljuk meg, hogy elég sós-e) Fedő alatt közepes lángon pároljuk puhára a borsót. Közben készítsük el a csicserifasírtot, ha azt ennénk feltétnek. Ha megfőtt a borsó, keverjük bele az apróra vágott bazsalikomot, majd kb. a borsó felét lével együtt tegyük a turmixba és turmixoljuk pépesre (külön edényben botmixert is használhatunk). Öntsük vissza a borsópépet a lábasba a többi borsóhoz, keverjük át és már tálalhatjuk is a csicserifasírttal. Főzelék mellé: