Ez alatt az idő alatt a film előtt található zárszerkezet nyitva van. A bemenőnyílás (blende) szűkítésével nő a mélységélesség, de csökken a fénymennyiség. Az exponálási idő növelése viszont az elmozdulás veszélyét is növeli. Ezért fényképezéskor a blende és az exponálási idő összehangolt, legkedvezőbb beállítására kell törekedni. A fényképezőgép
A fényképezőgép A fényképezőgép lencséje (lencserendszer) a kétszeres fókusztávolságánál messzebb lévő tárgyakról valódi, fordított állású, kicsinyített képet állít elő a filmen. Különböző tárgytávolságokhoz különböző képtávolságok tartoznak. A lencse mozgatásával (távolságállítás) érjük el, hogy a film mindig az éles képnek megfelelő helyen legyen. Adott képtávolság esetén nemcsak egy adott távolságra lévő tárgyról kapunk éles képet, hanem egy bizonyos tárgytávolság-tartományon belül levőkről. Fizika - 11. évfolyam | Sulinet Tudásbázis. Ez a tartomány az úgynevezett mélységélesség. A tárgytávolság növekedésével vagy a bemenő nyílás (fényrekesz, blende) szűkítésével a mélységélesség nő. A filmen a rávetített fény kémiai reakciót vált ki. Ehhez megfelelő fénymennyiség szükséges, melyet a megvilágítási idő (exponálási idő) helyes megválasztásával biztosítunk. Ez alatt az idő alatt a film előtt található zárszerkezet nyitva van. Fényképezőgép és képalkotása A diavetítő A diavetítőben a hátulról megvilágított diapozitívet a vetítőlencse képezi le az ernyőre.
A tárgy egyenletes megvilágítását úgy valósítjuk meg, hogy az erős fényforrásból kibocsátott nyalábot egy gyűjtőlencserendszer (kondenzor) összegyűjti (a homorú gömbtükör az ellenkező irányba indulót is visszaveri). A diát közvetlenül a kondenzor elé helyezzük, hogy a teljes nyalábot felhasználjuk. Az objektívet oda helyezzük, ahol a fénynyaláb a legkisebb átmérőjű, így a legkisebb a leképezési hiba. Fényképezőgép működési eve nakliyat. A fókusztávolságokat ennek megfelelően kell megválasztani. A diavetítés vázlata
A kurzuson a résztvevők a Figaro házassága című opera szerepeit Rost Andrea operaénekesnő és Béres Attila rendező vezetésével tökéletesítik. Rost Andrea énektechnikailag és interpretációval kapcsolatban foglalkozik a növendékekkel, Béres Attila a karakterek színpadi megformálásában segít. A hallgatók a karrierépítés lehetőségeiről Lőrinczy György kulturális menedzserrel és Meczner Vera művészmenedzserrel egyeztethetnek, emellett brandépítéssel és kommunikációval kapcsolatban is segítséget kapnak egy-egy szakembertől. Az összetett kurzus része a színpadi mozgás és a styling is. A kurzus zárásaként az énekesek október 2-án a Zeneakadémia Solti-termében adják elő a mű áriáit és jeleneteit félszcenírozott formában a közönség és a szakmai meghívottak előtt. A jelentkezés további feltételeiről a oldalon található információ. A Rost Andrea Művészeti Alapítvány 2017-ben alakult. A megújult kuratórium fő célja, hogy Rost Andrea operaénekes átadhassa sokszínű szakmai tudását. A fiatal, pályakezdő énekesek a jövőben az alapítvány által szervezett kurzusokon, fesztiválokon magyarországi és nemzetközi ismertségre is szert tehetnek.
Rost Andrea a világ nagy operaházainak ünnepelt sztárja. A kiváló szoprán évtizedek óta olyan csillagok méltó partnere, mint Luciano Pavarotti vagy Placido Domingo. Munkásságát idehaza Liszt Ferenc-, Kossuth és Prima Primissima-díjjal is elismerték, tagja a Halhatatlanok Társulatának. Ám a művésznő mindennapjait beárnyékolta romló látása. Több mint tíz éve, hogy elkezdtem szemüveget, aztán kontaktlencsét is hordani, mert sajnos a látásom már nem volt a régi – idézi fel a "kezdeteket" a világhírű operaénekes. – A kontaktlencsétől estére nagyon elfáradt a szemem, a berakása és a kivétele is mindig egy tortúra volt. A szemüveggel is hasonló rossz élményei voltak? Eleve nem szerettem, s ha mondjuk otthon felejtettem vagy ráültem és összetörtem – márpedig ez előfordult –, akkor nehezen ismertem föl az embereket, nem láttam a kottát… Nagyon meg akartam tőle szabadulni. Mi volt az utolsó csepp a pohárban? Egyszer majdnem leestem a lépcsőn. Bár volt rajtam szemüveg, de azzal sem látni pontosan, hol vannak és mekkorák a fokok.
Rost Andrea: "Domingóval minden találkozásom megerősíti a zenébe vetett hitemet" Noha több évtizedes kapcsolat fűzi a Magyar Állami Operaházhoz Plácido Domingót, színpadi szerepben idén áprilisban, Verdi Simon Boccanegrájában lépett fel először a spanyol tenor az Andrássy úti Ybl-palotában. Amelia szerepében a világhírű magyar szoprán, Rost Andrea volt partnere. VIDEÓ
Csak érdekességként jegyzem fel, hogy a professzor már 1962-ben a milánói Scalában nézőként operát nézett és hallgatott – ahogyan ez a beszélgetésben elhangzott, amit szokványosnak egyáltalán nem lehet nevezni. A beszélgetés nagy részében Rost Andreát a világ nagy operaszínpadain elénekelt szerepeiről kérdezték. A Prima Primissima- és Kossuth-díjas (előbbit 2003-ban, utóbbit 2004-ben kapta meg), valamint a Magyar Érdemrend középkeresztjének (2018) birtokosa elárulta, a mai napig hálás, hogy a Zeneművészeti Főiskolán Bende Zsolt tanítványa lehetett. Nem kizárólag a szakmát tanulta meg tőle, hanem nagyban formálta életszemléletét is. Az első milánói fellépés előtt Rost Andrea nagy izgult, tanára látva ezt azzal nyugtatta: nem szabad semmit túlságosan misztifikálni. Még a világ egyik leghíresebb operaházát, a Scalát sem. Nagyon jó kell ott teljesíteni, de az is csak egy munkahely – mondta a tanár. A fellépés ekkor nagyon jól sikerült, talán nem véletlen, hogy a legkedvesebb operaház Rost Andreának a milánói lett.
A beszélgetésben érintették, hogy az énekesnő fellépett New York, Chicago, Washington, Párizs, Bécs, Madrid, Tokió, Los Angeles operaházaiban. Természetesen Budapesten is az Operaházban, valamint az Erkel Színházban, és ami a szegedieknek ezeknél is fontosabb lehet: a Szegedi Nemzeti Színházban és a szabadtérin is. Rost Andrea művészi belépője nem volt szokványos, mert még főiskolásként debütált az Operaházban, Gounod Rómeó és Júlia című operájában, Júlia szerepében Gulyás Dénes rendezése mellett. Kirobbanó tehetség volt, így is kezelték már pályája kezdetén. 1991-től a bécsi Staatsoper magánénekese, innen még tágabb utak nyíltak számára, hogy végigjárja a világ legjelentősebb operaházainak színpadait. Igaz, gyerekként legnagyobb álma az volt, hogy Budapesten az Operaházban lépjen fel. Ez még akkor is igaz, ha kicsit nehezen határozta el magát, hogy operaénekes legyen – vallotta be a Dugonics Társaság rendezvényén. – A tehetséget nem lehet tanítani, de nagyon sok mindent igen, ami az operaénekléshez szükséges – fogalmazott Rost Andrea.