Kalandvágyó utazó: József Attila: Kései sirató József Attila kései versei | | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön! Nézi a Dunát, a víz folyása pedig filozofikus gondolatokat ébreszt benne. A Duna folyását metaforikusan az idővel és az élet áradásával kapcsolja össze. "A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. " A második egység három versszaka a vers legfilozofikusabb része, amelyben a lírai én arról elmélkedik, hogy a sokféle múlt hogyan egyesülhet egyetlen életben. "Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. " A harmadik részt személyes vallomással kezdi: "Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az".
József Attila Kései sirató című versét hogyan kell hangsúlyozni, hogyan adjam elő? Kalandvágyó utazó: József Attila: Kései sirató József attila kései sirató elemzés József Attila kései versei | A lírai én számon kéri benne gyermeki és ifjúkori önmagán az elkövetett mulasztásokat és bűnöket. A gyermekmotívum József Attila költészetének egyik meghatározó jellemzője. Az osztott személyiségnek azt a rétegét jelenti, amely a felnőttben is olyan kiszolgáltatott és esendő, mint egy kisgyerek. Ebben a versben nyelvi szinten is megjelenik. Ehhez a nyelvi réteghez tartoznak a gyermeknyelvi szavak, mint az "itt csücsülsz", a gyermekkort idéző állapot, a tejfogak megléte vagy a sajátosan gyerekkori helyzetek: "magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad". Ez utóbbiak metaforikusan a felnőtt lelki kitárulkozását és önkínzását is megjelenítik. Fájdalmas, vádló kérdésekben fogalmazza meg, mi a legsúlyosabb vétség a felnőtt férfi számára, hogy nem valósította meg magát és nem töltötte be a lehetséges szerepeket.
A vers negatív képpel és hanghatással záródik: "Ifjuságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek". József Attila legutolsó verse feltételezhetően az Íme, hát megleltem hazámat… Az első és az utolsó versszakból a végső búcsú hangjai hallhatók. Az első versszak így szól: "Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. " A vers – és az életmű – teljes feladással, fájdalmas belenyugvással zárul: "Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél. " Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik, kinyújtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállítani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekúszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt.