Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot ……………………………. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október
Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábra állni, bennem. Úgy segített, hogy nem segíthetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. okt.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse József Attila VERSEK 1937 (AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT... ) Teljes szövegű keresés Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot............................................................................................ Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon.
Barabbást akkor hirtelenül és váratlanul érte a szabadulás. Mint ahogy minket is érdemtelenül és váratlanul ér az isteni kegyelem. Ebben a bibliai részben mutatkozik meg az ember, az emberiség végtelen és lényegi amoralitása, az eredendő bűnnél is plasztikusabban érzékeltetve, hogy csak Isten végtelen szeretete, Krisztus tökéletes tisztasága és áldozata az, amely lehetőséget ad ebből a sötétségből való megszabadulásra. Mi lehet csodálatosabb, felfoghatatlanabb és katartikusabb annál, hogy mindenek dacára esélyt és lehetőséget kapunk arra, hogy jók legyünk, hogy jót tegyünk, hogy életünk ne semmibe hulló értéktelen létezés legyen csupán. Hiszem, hogy Krisztus kézen fog és hazavezet az Istennel való közösségbe.
Szenteste napján, a várakozásunk végén, a "mindent elkészítettem-e? " kérdés bizonytalanságában és feszültségében József Attilának ez a vers-idézete jut az eszembe. Sőt, talán még inkább ennek a két sors bizonyos értelemben szabad és személyes felcserélése, azaz: Én megkerültem az Istenért a világot, pedig egyszerűen itt állt a hátam mögött. Adventi készületünk, az elmúlt négy hétben végeredményben egy nagy utazás volt, napról napra, ahogy Márai mondja: a december az az érzés, mintha mindig harangoznának. Egy nagy figyelmeztetés szívünk mélyén. Haladunk és készülünk, cselekszünk és elkészülünk, szinte megkerüljük az egész világot, még inkább sietünk, hogy odaérjünk. Pedig egyszerűen itt áll a hátunk mögött az, akihez sietünk, akihez szaladunk… Ha tudjuk, hogy kihez tartunk, kit és mit ünneplünk Karácsonykor, akkor nem felesleges a készület, nem felesleges a várakozás, a harangzúgás felfedezése lelkünk mélyén! Csak tudnunk kell, ki áll a hátunk mögött! Isten, a gyermek Jézus, aki csendben, a maga békességében vár minket, hogy találkozhassunk Vele.
Jelenczki István immár harmadik filmje ez József Attiláról, amely a költő életművét átívelő istenes versekből ad átfogó képet. A költő több mint hetven istenes verséből készült válogatás időrendben hangzik el Simon Péter előadásában. A harmonikus egységet képező modern képi megoldások – korabeli fotók, kéziratok, természetképek – és a zene segítik a nézőt, hogy behatoljon József Attila költészetébe, és közelebb kerüljön a transzcendens világhoz. Irodalomtörténészek és verselemzők a legkülönbözőbb módon magyarázzák József Attila istenes verseit. Van, aki szerint ezek nem annyira a hitet, hanem a hovatartozást, illetve annak hiányát fejezik ki, és van, aki azt mondja, hogy a költő folytonos "istenhiányban szenvedett". Anélkül, hogy újabb magyarázatba bocsátkoznánk, elmondható, hogy elhangzó verssoraiban azok a vonások lelhetők fel, amelyeket sok ismert vagy kevésbé ismert szent, illetve a napjainkban mellettünk élő ember megtapasztalt és tapasztal Istennel való kapcsolatában hosszú évek során.