Hét évvel később azonban ismét egymást követik a megrázó halálesetek. A forradalom utáni politikai tébolyban nehéz megtalálni az összefüggéseket és újra felvenni a nyomozás fonalát. Egy országban, ahol nem léteznek sorozatgyilkosok, mégis egyre több az áldozat. A kirendelt fiatal ügyésznek minden kitartására szükség lesz, ha le akarja leplezni a rettegő kisváros kíméletlen ragadozóját. A valós eseményeket feldolgozó kőkemény pszicho-thriller felkavaró jelenetekben idézi fel a háttérben feszülő politikai és emberi ellentéteket és kíméletlenül lerántja a leplet a Kádár-korszak bűnügyi történetének egyik legemlékezetesebb nyomozásáról. Kriminálisan kevés a jó krimi nálunk Nem kis fába vágta a fejszéjét Sopsits Árpád, Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, amikor A martfűi rém rendezését elvállalta. Eleve a bűnügyi film műfaja, mint olyan, elég nyögvenyelősen megy nálunk és a nagyon régi Dögkeselyűt leszámítva eddig csak elég harmatos alkotásokat láthattunk. A bűnügyi filmen belül is külön kategória a horrorisztikus elemekkel megspékelt, sorozatgyilkosos film, a valódi eseteket feldolgozó filmeknél pedig aztán David Fincher legyen a talpán, aki egy Zodiákusból profi filmet tud csinálni.
Aki látta a Citizen X -X Polgártárs (1995) című filmet, mely a Szovjetunióban játszódott és a hírhedt rosztovi rém tetteit sorakoztatja fel a jó ízlés keretein belül, nos annak talán nem lesz a martfűi rémmel sem különösebb problémája. Nyilván, aki kicsit gyengébb idegzetű az ne nézze meg egyedül a filmet, mert sok képkockája felkavaró lehet. Hogy kinek mennyire alacsony az ingerküszöbe e téren, azt nyilván nagyjából mindenki be tudja lőni magának. Azt azért kihangsúlyoznám, hogy nincsen benne egy cseppel sem több erőszak, vagy durva jelenet annál, mint ami nap mint nap az arcunkba ömlik, különböző csatornákról. Szerkezeti felépítését tekintve is tökéletes, in medias res kezd és máris van egy áldozatunk, de a tettes kilétét egész hosszú ideig homály leplezi, ezzel mindvégig fenntartva érdeklődésünket. Kiemelkedő színészek teszik még élethűbbé a szemünk előtt játszódó borzalmakat. Kiemelném Anger Zsoltot, aki nagyszerűen hozza a kissé alkoholista, de már-már megszállott rendőrt, illetve Jászberényi Gábor– aki Kirják Jánost (a filmben Réti Ákos-t) formálja meg.
[ A mi kis Kádár-kori sorozatgyilkosunk A feszültség és a tragédia is nagy szerepet kap a filmben. Az előbbit a gyilkos utáni hajsza, a másikat a börtönben szenvedő Réti szolgáltatja. A Martfűi rémben viszonylag hamar kiderül, hogy ki a gyilkos. Viszont az igazságszolgáltatás emberei sokáig a sötétben tapogatóznak, miközben a rém szedi újabb és újabb áldozatait. Réti viszont átmegy minden borzalmon, amin az ötvenes-hatvanas évek börtönvilágában átment az ember, ráadásul úgy, hogy ártatlan volt. Ezek a részek nagyon hatásosak és hátborzongatóak. [ Magyarországon nincsenek sorozatgyilkosok – A martfűi rém Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje valóban sokat markol, és még azt sem mondhatni, hogy keveset kapnánk. Nehezített pályán tud újat mondani, de a néző már csak olyanféle ember, aki 100%-os moziélményért megy. Lehet, hogy ez inkább csak olyan 80%-os, ami bőven több, mint amit errefelé ebből a műfajból megkaptunk eddig, ugyanakkor olyan, amit még szokni kell itthon. [ A martfűi rém (2016) "A vetítés után egyedül sétáltam haza.
Interjúk [ A kéjgyilkos vallomása érdekesebb volt, mint bármi A martfűi kéjgyilkosról forgatott sötét hangulatú pszichothrillert Sopsits Árpád, akinek már korábbi filmjei is a bűn és bűnhődés témáját járták körbe. Ezúttal a magyar igazságszolgáltatás egyik híres tévedése kerül terítékre a hatvanas években játszódó filmben, ami az áldozatok, a gyilkos és a nyomozók szemszögéből rekonstruálja a sorozatgyilkos történetét. Bár A martfűi rém egyes jeleneteiben olyan hangulatot áraszt, mint egy szocialista slasher, Sopsits nem akarta túlrajzolni az erőszakot, se a humor irányába eltolni. A rendező az Origónak adott interjúban arról is mesélt, hogyan instruálta az erőszakos jelenetekben a színészeket, miben tér el filmje A texasi láncfűrészes mészárlástól, és miért látja mélységes szakadéknak az embert.
Kicsit "kívülről" nézzük így a filmet, amely ezen tulajdonsága és letisztultsága okán is leginkább David Fincher Zodiákusával rokonítható. Ahogyan a fojtogató atmoszférája és naturalizmusa miatt is: A martfűi rém különlegesen erős látványvilágot teremtve idéz meg egy kort, és még a magyar filmekben mindig kényes pontnak számító erőszakábrázolást is hatásosan oldja meg. A remek színészek megjelenítette sorsok mozaikjaiból és a filmvásznon megteremtett atmoszférából pedig kirajzolódik egy hajdanvolt közeg és egy kor képe – amely lehetővé tette, hogy ilyesmi megtörténjen, és hogy így kényszerüljenek élni emberek (akár a gyilkosságoktól függetlenül is). Könnyen lehet, hogy ez a világ a film igazi főszereplője, és történetének fő bűnöse is egyben. 8/10
Nyilván, ennek eklatáns példája maga a gyilkos, Kovács Péter (Hajduk Károly) figurája, de az alkoholista nyomozó is meg akarja kapni Kirják János feltűnően csinos húgát, az egyik jelenetben pedig épp olyan agresszíven próbálja leteperni a nőt, mint maga a rém. Ezt a fülledt, visszafojtott erotikát jól ábrázolja a film a színészek játékán keresztül. Ha már a színészekről beszélünk, akkor Hajduk Károlyt mindenképpen meg kell említeni: amikor a rendőrök kihallgatják, alakítása Kevin Spacey-éhez mérhető a Hetedikből (kicsit emlékeztetett is rá), cinikus, hideg tekintete, olykor jéghideg, gunyoros mosolya, amikor áldozatait távolról figyeli, épp olyan hátborzongató, mint ahogy hitelesen tud emberként viselkedni (legalább is úgy tesz), amikor feleségével, gyerekeivel, ismerőseivel beszél. Feszültség, horror, baljós hangulat Külön elismerést érdemel a rendező a feszültségadagolás tekintetében. Látszik, hogy Sopsits Hitchcock iskoláját követte: a martfűi éjszakában a női áldozatokat követő kamera, szinte idegtépő zenével párosul, miközben tudjuk – néha látjuk is – ahogy a rém ragadozóként lopakodik mögöttük.
Ez nem költői feladat, hanem valami más. Nem így kellett volna írni? Ma sem csinálnám másképpen. De nagy mulasztásom volt például, hogy nem írtam naplót. Igaz, mint utólag kiderült, írta ezt helyettünk a román titkosszolgálat, lehallgatási jegyzőkönyvek garmadája bizonyítja. Valószínűleg mostani tapasztalataimmal sem lettek volna optimistábbak a verseim, éppen ellenkezőleg. Ráadásul én soha nem éreztem úgy, hogy megtaláltam a végleges formát, és hogy most már tudom, hogyan kell írni. Ma sem tudom, és ez nekem jó. Régebb is ez volt a jó. Markó attila markó belajar. Kitalálni a módszert. Mind szeretjük azt gondolni, hogy a halál még a távoli messzeségben van, addig meg még megszerzünk valami olyan tudást, ami talán segít elfogadni halandóságunkat. Hozzájutunk valóban hasonlóhoz? Igen, szerintem megszerzünk egy ilyen tudást, és elfogadjuk a halandóságot. Tulajdonképpen az egész életünk arról a képtelenségről szól, hogy túl kellene élnünk a halált. De képtelenség-e ez? A hívők számára a túlélést úgy hívják, hogy Isten.
Mennybéli Isten, milyen messze vagy! III SZENCZI MOLNÁR ALBERT Mennybéli Isten, milyen messze vagy, mi nem látunk, de te láthatsz-e minket? A fszálakat látja-e a nap? Ha öl, ha éltet, néki úgyis mindegy? Méhkas vagy hangyaboly, olyan parány az embernép, ki csak tebenned bízik, sárrá omlik szét, teste oly silány, de lelkében a te szerelmed izzik. Hallott-e ember hangyaéneket? Könyv: Így működik Markó Béla (Kelemen Attila Ármin). Hallott-e Isten emberéneket? Vagy szavaink a semmiségbe tnnek? Hozzád kiáltunk, s nem kérünk sokat: mutasd meg mennyedet, ha poklodat te látni engedted fájó szemünknek! ZRÍNYI MIKLÓS Ki látni engedted fájó szemünknek a dúlást, hogy a régi pergamenre írt országot morzsákra széjjelszedje mohó patkány s egér, miféle bnnek miféle büntetését kell viselnünk? Testet s lelket mívelni annyi készség, a bajt megvívni annyi nagy merészség miért múlt el ily ostobán felettünk? Patkány s egér? Szavunk is szerterágja, s mint jó falattal, fut vele lyukába. Ha méltó ellenfélre nem akadtam az emberek közt, jöjjön hát a vadkan, mert szemtl szembe kell most már fogadni, mit jobb lett volna setétbe takarni.
(Hogy Juliára talála, így köszöne neki). Tessék megfigyelni, milyen hihetetlenül pontos leírása ez nemcsak a hajdani társadalmi protokollnak, hanem a kézzel-lábbal lelkesedő költő és az éppen csak "elmosolodó" Júlia közti érzelmi különbségnek is! És mégis mekkora eufóriát tud kiváltani egy mosoly! Gondoltam, József Attila is ezt folytatná, akár szándékosan is, hiszen egyik legtudatosabb költőnk volt. Aztán észrevettem, hogy nem a kedves, hanem a költő mosolyog valójában – legalábbis ez a valószínűbb olvasat –, ezt támasztja alá József Attila egy régebbi szerelmes verse, a Számvetés is: "Ezért ülnek oly sötét dolgok, / oly hatalmak a szívemen, / hogy szorong lágy arcú kedvesem, / ha ránézek: pedig mosolygok". Majd az is hamar kiderült, hogy vita van a kézirat eredetiségéről, egyesek hamisítványnak tartják. Markó Béla verse az Alföld folyóirat friss számában - f21.hu - A fiatalság százada. Nem tisztem ezt megítélni. Versnek nem igazán vers, ám attól még lehetne eredeti "emlékeztető", későbbi kidolgozásra. Viszont legalább ennyire igaz, amivel a hamisítás-pártiak érvelnek, hogy kísértetiesen egybeesnek a jóval későbbre datált vázlat szavai – és írásképük – a már említett Számvetés egyes részleteivel.