Hangsúlyozza, hogy e réteg megtámadtatása "elkezdődött a magyar sajtó jobboldali nyomtatványaiban azon a végzetes napon, amikor Hitler bevonult Bécsbe, és beteljesedett ez a nyulam-bulam játék, amikor a kommunista államhatalom már nyíltan, szemforgatás és kendőzés nélkül pusztította el a polgári társadalmat". Ezek a diktatúrák nem pusztán egy osztályt akartak eltüntetni, hanem egyfajta szellemiséget, "a polgári szemlélet, a polgári életérzés szellemét". Hallgatni akartam. Márai, akit ebben a szellemben neveltek Kassán, az egykori polgárvárosban, személyes feladatának, szükségletének érzi, hogy megvizsgálja: miért irányul ez a szenvedélyes jobbról és balról jövő támadás éppen az ő osztályára, valóban bevégezte-e történelmi feladatát a polgárság, el kell-e tűnnie a történelem süllyesztőjében, avagy a jövőben akad-e még valamilyen feladat a polgári szellemiség számára. A többszöri nekifutásra megfogalmazott válaszok végkicsengése pozitív: az író úgy gondolja, a polgárságnak jut majd az a szerep, hogy a "nyugati típusú szocializmusba" (melyet szerinte a skandináv államok és Anglia képviselnek) átvezesse a népeket.
"De föltétlenül élni akarok, amíg befejezem ezt a könyvet, a Polgár vallomásai harmadik kötetét. " "Polgár voltam és vagyok, felvettem orromra a szemüveget, s a világégés vörhenyes fényei mellett iparkodtam kibetűzni a kérdés értelmét: van-e még jogom élni, dolgozni, nekem a polgárnak, van -e még valamilyen feladatom a világon? " Márai Sándor Hallgatni akartam című könyvéről, egészen eddig sem az irodalomtörténészek sem Márai jogutóda nem tudott. A hagyaték a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. A múzeum egyik könyvtáros munkatársa figyelt fel az alábbi címre: "Egy polgár vallomásai III. rész. " Ezzel az írással a vallomásos mű trilógiává bővült. A sorrend a következő: Egy polgár vallomásai, Föld, Föld, Hallgatni akartam. Ez az utolsó kötet tíz évet ölel fel az író életéből. 1938-tól 1948-ig tartó időszakról szól a könyv. Márai sándor hallgatni akartam. Márai Sándor életének ez volt az az időszaka, maikor megszületett fiúk, Márai Kristóf, aki nem sokkal születése után meghalt. Ez a haláleset komolyan megrendítette az író házasságát.
A földkérdés mellett a trianoni kérdés izzott a magyar élet mélységeiben. " A második bécsi döntést követő kassai bevonulás, melynek Márai is részese volt, nem okozott őszinte örömet sem a bevonuló, sem az őket fogadó ottani magyaroknak. Előbbiek tudták, érezték, hogy "nem a hatalmak jobb belátása, nem is a történelmi igazság érve diadalmaskodott, hanem a német–olasz tengely pillanatnyi érdeke". A felvidéki őslakosok pedig "később megvallották, hogy az anyaország egykor nemzetközi hírű honvédségének ez a trianoni években nevelt változata csalódásként hatott reájuk, mert a cseh hadsereg felszerelése, megjelenése különb volt"! De a csalódás fő oka nem a hadsereg technikai állapota volt: a tisztek és később a tisztviselők hangos, melldöngető ügybuzgalma sem ébresztett szimpátiát. Hallgatni akartam • Helikon Kiadó. "A közigazgatás és a katonai rendszer, melyet hoztunk, úgy rendezkedett be ezen a területen – rögtön az első órától –, mintha nem is haza, egy magas műveltségű, a demokrácia alapfogalmaival már megismerkedett magyar közösség életébe térne meg, hanem valamilyen gyarmati területre, ahol korbáccsal, pálinkával és kereszttel kell a bennszülötteket móresre tanítani. "
Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták. Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé. A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben. 1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni. Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta.
Az általunk ismert fizika határán mozognak, iszonyatosan sűrűek, hatalmas tömegűek és a gravitációjuk olyan erős, hogy semmi nem tud kijönni belőlük, még a fény sem. A fekete lyukak iszonyatosan érdekes képződmények, az emberek többségét már csak az izgatja velük kapcsolatban, hogy a legtöbb jellemzőjüket még felfogni is nehéz. Itt van például az, hogy ha beledobnánk egy labdát egy fekete lyukba, akkor az a relativitáselmélet szabályai szerint valószínűleg nem is látnánk, ahogy a labdát elnyeli a fekete lyuk, csak azt, ahogy egyre közelebb jut a fekete lyuk szélét jelentő eseményhorizonthoz, majd ott kimerevedik a kép. Hát igen, elég érdekes. A labda persze átlépné az eseményhorizontot, csak azt mi nem látnánk távolról nézve, mert a mi szemszögünkből az eseményhorizonthoz közeledve egyre lassabban telne az idő (az eseményhorizonthoz közeledve egyre több időbe telne a fénysugaraknak eljutniuk a szemünkig). Szóval a fekete lyukak eléggé izgalmas dolgok. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben nemcsak a tudományt, hanem a populáris kultúrát is lázban tartották, egy rakás regényben, filmben, mesében és képregényben tűnnek fel.
Az M87 galaxis optikai képe, amelyet az Európai Déli Obszervatórium nagyon nagy teleszkópja rögzített. Az M87* ennek a fényes tömegnek a közepén fekszik. A kép forrása: ESO A fekete lyukak extrém tárgyak. Masszívak, szinte felfoghatatlanul masszívak, méretüket tekintve mégis aprók. Extrém természetüknél fogva extrém módon hatnak környezetükre. Ahogy magukhoz vonzzák az anyagot hatalmas gravitációs vonzásukkal, az anyag forogni kezd a lyuk körül, és korongot alkot. Minél közelebb kerül a fekete lyukhoz, annál gyorsabban forog az anyag. Felmelegszik, és energiát bocsát ki, amit látunk. Ez a leképezhető fényforrás, bár az M87* középpontjában lévő szingularitás nem látható. Ami látható, az az az árnyék, amit a fekete lyuk vet erre a fényre. Ez a művész benyomása egy gyorsan forgó szupermasszív fekete lyukat ábrázol, amelyet akkréciós korong vesz körül. Ez a vékony, forgó anyagú korong egy Nap-szerű csillag maradékából áll, amelyet a fekete lyuk árapály-ereje széttépett. Az ütköző törmelék ütései, valamint a felgyülemlett hő hatására szupernóva-robbanásra emlékeztető fénykitörés következett be. '
Ha ezt látnánk az éjszakai égbolton, akkor a fekete lyuk akkora lenne, mint egy fánk, amely a Holdon ül. "Meglepődtünk, hogy a gyűrű mérete mennyire megfelelt az Einstein általános relativitáselméletéből fakadó elvárásoknak" – nyilatkozta Jeffrey Bauer, az EHT projekt kutatója, a tajpeji Academia Sinica Csillagászati és Asztrofizikai Intézetének munkatársa. "Ezek a példátlan megfigyelések nagymértékben javították annak megértését, hogy mi történik galaxisunkban (középpontunkban), és új betekintést nyújtanak abba, hogy ezek az óriási fekete lyukak hogyan lépnek kapcsolatba környezetükkel. " Ennek az úttörő felfedezésnek az eredményeit csütörtökön tették közzé a lap különszámában Astrophysical Journal Letters. Fekete lyuk keresése A csillagászoknak öt évbe telt, hogy rögzítsék és megerősítsék ezt a képet és felfedezést. Korábban a tudósok megfigyelték, hogy csillagok keringenek néhány láthatatlan hatalmas objektum körül a galaxis közepén. A 2020-as fizikai Nobel-díj Roger Penrose, Reinhard Genzel és Andrea Geis tudósoknak ítélték oda a fekete lyukakkal kapcsolatos felfedezéseikért, beleértve a Geis és Genzel által megosztott bizonyítékokat a Tejútrendszer közepén lévő objektum tömegéről.
Kereszturi Ákos csillagász szerint a közzétett kép nagy jelentőségű. A felvételen nem magát a fekete lyukat látjuk, hanem a környezetét – mondta az InfoRádiónak az MTA Csillagászati és Földtudományi Központjának munkatársa, hozzátéve: nem csak a tudomány tudja majd felhasználni a fotókat, hanem az eszközök fejlesztésénél is mérföldkőnek számít. A képet úgynevezett VLBI technológiával készítették, melynek lényege, hogy a távcső átmérőjét úgy növelték meg, hogy nem egy helyben használták, hanem a különböző pontokon elhelyezett részeket összekötötték. Jelen esetben nyolc rádiótávcső hangolta össze működését, így a Föld átmérőjének megfelelő nagyságú rendszer jött létre – mondta a szakértő. A projektnek két célpontja volt: a Tejútrendszer, valamint az M87 nevű elliptikus szuperóriás galaxis központi fekete lyuka. Utóbbi aktív objektum, tehát a környezetével erős kölcsönhatásban áll, a körülötte lévő anyagot spirálisan magába áramoltatja, ezzel párhuzamosan pedig két irányba, a korongra merőlegesen anyagkilövellést végez.
A szakemberek szerint így olyan nagy kihívás volt képet készíteni róla, mintha egy alacsony zársebességű fényképzőgéppel akarnánk jó képet készíteni egy farkát kergető kutyáról. Emellett az összes, a Föld és a fekete lyuk között lévő csillag sugárzását ki kellett szűrni, hogy láthatóvá váljon a Sagittarius A - olvasható a hírportálokon. Nyitókép: Forrás: EHT Collaboration
Ez egy igazi toll a tudomány sapkájában, és megmutatja a bizonyítékokból kifejlesztett elmélet erejét. Megmutatja, hogy bár a fekete lyukak titokzatosak, és végső természetük a történelem e pillanatában még ismeretlen, még mindig rágcsálhatjuk a széleit. Idővel egyre többet eltávolíthatunk a rejtélyből, amíg meg nem értjük, mi marad. "Miután megbizonyosodtunk arról, hogy leképeztük az árnyékot, összehasonlíthatjuk megfigyeléseinket kiterjedt számítógépes modellekkel, amelyek magukban foglalják az elvetemült tér, a túlhevített anyag és az erős mágneses terek fizikáját. A megfigyelt kép számos jellemzője meglepően jól illeszkedik elméleti felfogásunkhoz, " – jegyzi meg Paul T. P. Ho, az EHT igazgatótanácsának tagja és a Kelet-ázsiai Obszervatórium igazgatója [5]. ' Ez magabiztossá tesz bennünket megfigyeléseink értelmezésében, beleértve a fekete lyuk tömegének becslését is. ' ' Az elmélet és a megfigyelések szembesítése mindig drámai pillanat egy teoretikus számára. Megkönnyebbülés és büszkeség volt ráébredni, hogy a megfigyelések megfeleltek az előrejelzéseinknek olyan jól, " – fejtette ki az EHT igazgatósági tagja, Luciano Rezzolla, a németországi Goethe Universität munkatársa.