A Hunyadi László bármikor elővehető, kellően népszerű, mi több: kellően időszerű. Kellően időszerű a két tűz és a különböző érdekek közé szorult nemzetről, s az érdekek mentén mást nyilatkozó és mást cselekvő országvezetők miatt is. Külön öröm, hogy végre az Operaház is előrukkolt egy Erkel -ősverzióval. Ez azért nagy lépés, mert ez korábban nem volt magától értetődő. Ókovács Szilveszter főigazgató még 2015-ben jelen sorok írójának az alábbiak kíséretében utasította vissza az ős- Bánk előadásának felvetését: "Más dolog a zenetörténet és más a napi igények kiszolgálása […] nem a zenetörténészeknek játszunk elsősorban…" Sok víz lefolyt azóta a Dunán és mára – úgy tűnik – az ősváltozat (a Hunyadi esetében legalábbis) visszanyerte méltó helyét a repertoárban. Kellemetlen helyzetet teremtett viszont, hogy Ókovács Szilveszter épp e pillanatot választotta, hogy operarendezőként debütálhasson saját színházában. Főigazgatóként a legfőbb döntés hozója, miért is ne. Faggató: Hunyadi László. Végül is prózai szerepben (nota bene a Napkirályt alakítva) már úgyis átlépett egy határt.
Miklósa Erika sem először öltötte magára Gara Márai szerepét, de III. felvonásbeli cabalettájának magas regiszterétől akaratlanul is összerezzentem. Erdős Attila tökéletesen játszott és énekelt Rozgonyi szerepében, Balga Gabriella a gyermek Mátyást szinkronizálta szépen. Pataky Dániel hosszú szőke parókában, a bundapalástban egy gyenge, karizma nélküli uralkodó portréját mutatta V. Lászlóként. Cilleit, a cselszövőt a nagyhangú basszus, Palerdi András dörögte, kár, hogy a vért kispórolták a meggyilkolásából. A másik antagonistát, Gara nádort Bretz Gábor keltette életre, akihez a démoni hősök mellett (Sarastro, Mefisto) jól illik a cselszövő is. Hunyadi lászló opera szereposztás movie. Azt is megbocsátották neki, hogy áriája után, a "holt időben" főhajtással fogadta a tapsot. A Hunyadi persze Hunyadin múlik, és a rendező ezúttal Brickner Szabolcsba vetette reményeit, aki az évadban Taminót és Don Josét is énekel majd. Egy ilyen héroszhoz kiállás és varázserő szükséges, s ha az nincs, illik legalább eljátszani, Brickner azonban, nyilván, mert nem vezették, inkább sodródott, mintsem valódi főszereplővé vált volna.
(Hírek szerint egyes bukmékereknél már fogadni lehet arra, melyik operát vezényli el majd legközelebb, ehhez a minapi megnyitógálán Domingo alibi-hadonászása jó alapot teremtett. ) Összességében a rendezői produkció nem bukott meg, noha inkább mondhatjuk, hogy a darab, a látványos/költséges díszlet és jelmez ( Lisztopád Krisztina igényes munkái), valamint az ünnepi alkalomhoz illő kivételesen illusztris szereposztás elvitte az előadást. Ókovács rendezőként néhány közepesen markáns, de nem feltétlenül újszerű ötlettel járult hozzá az események menetéhez. Fussunk is át rajtuk! Hunyadi lászló opera szereposztás 2020. V. László nem egészséges egyéniség, fizikai és lélektani szempontból sem. Sajátos mozgáskultúrája, ahogy megy, ahogy ül, ahogy fáslizza fájós lábát, találóan jellemzi. Érdekes ötlet Rozgonyi úgymond 'kettős ügynöki' szerepeltetése, s hogy a kivégzésnél a hóhér gúnyájába bújva szándékosan szabotálja el háromszor is a sikeres lefejezést. (Negyedszerre viszont Gara teszi ezt meg, aki előtte "Vágd" felkiáltással bíztatja magát.
Az olvasó megismerheti a századfordulós budapesti életet, megtudhatja milyen lehetett akkor bárónak, bárónénak, polgárnak, cselédnek, bűnözőnek vagy éppen prostituáltnak lenni. Egy komplex, valós képet kap társadalomról, illemről és a mindennapi életről. A szereplőkkel együtt járhatja be a várost úgy, hogy közben lábjegyzetből megismerheti az épületek, utcák, városrészek rövid történetét, mai nevét, elhelyezkedését. A második kötet érdekessége, hogy a gyilkosságok, amelyekről a nyomozás folyik valóban létező ügyek voltak. A lábjegyzetekből kiderül, hogy a Pesti Hírlap melyik számában lehet róluk olvasni. A könyveket olvasva talán nekünk is kedvünk szottyan felkerekedni, hogy végigjárjuk azokat a ma is létező helyeket, ahol Mili és Ambrózy báró nyomozott. Ez a sorozat letehetetlen lesz az irodalom-rajongóknak, a könyvmolyoknak, a krimi-bolondoknak, sőt, még az építész-vénával megáldottaknak is, ugyanis rendkívül részletesen írja le az épülő világvárost. Böszörményi Gyula József Attila-díjas író 2002-ben a Gergő-regények című könyvsorozatával lett országosan ismert.
Vagy mégis? Ezt nem árulom el, akit érdekel, olvassa el. A harmadik könyvben az író ismét Emma felkutatását, ügyének megoldását helyezi előtérbe. Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ez előző két rész poénjait ne lőjem le, ezért ezt most inkább mellőzném is. Helyette inkább essen szó arról, hogy tulajdonképpen miért is érdemes elkezdeni ezt a sorozatot, és mitől olyan különleges is ez a történet. Böszörményi Gyula roppant sajátos stílusban ír. Eleinte furcsa lehet annak, aki még nem olvasott tőle, de amint megbarátkozott vele az olvasó szerintem egészen fantasztikus ahogyan a szöveget alakítja. Az író remek humorral bír, és olyan frappáns hasonlatokat használ, hogy biztos, hogy az olvasó nem fogja kibírni kuncogás nélkül. Például: "– Mikor rájuk rontottunk, akkora volt a kavarodás, mint fakanállal abajgatott kondéros gulyásban. " Másrészről a szóhasználat és a stílus teljesen korhű. Minden kifejezés, szó illik a századforduló nyelvhasználatába. Böszörményi Gyula pedig olyan szitkozódást tud írni akár négy soron keresztül, hogy közben egyetlen csúnya szót sem használ, az olvasó pedig a hasát fogja a nevetéstől.
Minden más, ami róluk a könyvekben szerepel csupán kitaláció. A főszereplők ez alól természetesen kivételek, a Hangay lányok és Ambrózy báró kitalált személyek. Számos ismert személyiség is felbukkan a könyvekben. Mili legjobb barátnője például Erdős Renée költőnő, valamint megjelenik még Krúdy Gyula, illetve Széll Kálmán is, olyan mesterien beleépítve a történetbe, hogy az ember lánya tényleg elhiszi, hogy megtörténhetett volna velük mindez. A második kötet érdekessége még, hogy a gyilkosságok, amelyekről a nyomozás folyik valóban létező ügyek voltak. A lábjegyzetekből kiderül, hogy a Pesti Hírlap melyik számában lehet róluk olvasni. Amellett, hogy korhű a sorozat rendkívül izgalmas is. Annyi rejtély meg fordulat van benne, hogy az olvasó nem győz csodálkozni. Egy percig sem lehet unatkozni az olvasása közben. A szereplők jelleme is összetetten érdekes. Ambrózy báró magának való, zárkózott zseni, akinek a szíve egy múltbéli trauma óta jégbe van fagyva. Később kiderül, hogy a zord külső mögött igenis érző szív dobog.
A végére pedig jöjjön néhány kedvcsináló idézet: " – Gyűlölet és imádat – sóhajtott Agáta mama, batiszt kendőjével legyintve. – Ugyanazon tőről fakadó bolondságok. Mindkettőt szenvedély szüli, és míg a nevezett érzemény ki nem bomlik teljesen, aligha tudható, melyik is valójában. " (Rudnay-gyilkosságok) "Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…" (Rudnay-gilkosságok) "Ambrózy báró hosszan, elgondolkodva nézett rám, miközben tekintetében valami szokatlan, lágy és kedves fény jelent meg. – Üdítő, hogy időnként ilyen mérhetetlenül nagy butaságokat képes mondani, Mili – sóhajtotta, majd hirtelen elkomorult. – Ám nagyon kérem, ezt ne akkor tegye, amikor épp egy diplomáciai botránnyal kecsegtető ügyben járunk el. " (Beretva és tőr) "– (…) Asszem a nyomozók aligha hinnék el nekem, hogy mindkettőt a pech nevű járvány "megbotlottak, oszt beleestek valamibe" -változata vitte el. "
(Ármány és kézfogó)
Fiatal hölgy az 1900-as évekből, 1900 (Forrás: Fortepan) Ha már a szereplőknél tartunk, kijelenthető, hogy mindegyikük velejéig kidolgozott karakter – és nyomokban valós személyt tartalmaznak. Ez alól talán a két főszereplőnk kivétel: az igazság és a tények megszállottjaként ismert Ambrózy Richárd báró, aki a rendőrséget lekörözve, éles logikáját használva derít fényt a főváros bűncselekményeire, és az ő hű, ám sokszor engedetlen és makacs tanítványa, Hangay Emília – Mili. A kettejük közt lezajló jelenetek hol hűvös veszekedéseket, hol egymást segítő társak eszmecseréjét, hol pedig női-férfi ellentéteket vagy éppenséggel egységeket jelenítenek meg. A címben szereplő idézet a páros dinamikáját foglalja frappánsan össze, hiszen míg Mili egész hamar kezd el gyöngéd érzelmeket táplálni "az ő bárója" iránt, addig a fenn nevezett férfiú (látszólag) távolságtartóan viselkedik vele szemben, ami jókora fej (-és szív)fájdalmat okoz a kisasszonynak. Mili és Richárd által egy bizonyos fokú kritika is megfogalmazódik a nők korabeli helyzetével, illetve a társadalmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatosan, hisz a "szoknyás detektív" és a "nyomozót játszó báró" korukat meghaladó szellemben folytatják munkásságukat.
A szerzőt 2007-ben József Attila-díjjal és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Elnökének különdíjával tüntették ki. Kétéves korában izomsorvadásos betegség támadta meg. Ennek következtében súlyos mozgássérült lett. Mivel családja is széthullott körülötte, egészségügyi gyermekotthonba került, ahol éles, nyílt szellemmel töltötte mindennapjait értelmi fogyatékos társai között. Tizenévesen kezdett el írni. A 80-as évektől cikkei, glosszái és novellái jelentek meg az Élet és Irodalom, Emberhalász, Debreceni Napló, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin és más folyóiratok hasábjain. 1986-ban megalapította a Mozgássérült Eszperantisták Levelező Körét, és két éven át vezette. 1989-ben elvállalta az erdőkertesi Sci-fi és Fantasy Klub vezetését. 1990-ben a Magyar Televízió "Nagy Élet" címmel csaknem egyórás dokumentumfilmet forgatott vele (rendező: Gábor Péter), melyet a németországi művészmozikban, mint "híradófilmet" vetítettek. Azóta számos nyomtatott sajtó- és televíziós interjú készült vele. 1992-ben megalapította a Szertelenek amatőr színjátszó csoportot, amely 1993-ban megnyerte a Nemzetközi Amatőrszínjátszó Fesztivált.