Az emlékezeti formák mellett részletesen szól a nemi erőszak láthatóvá tételéről, és ennek emlékezetpolitikai és jogi gyakorlatáról is. Végül a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva kísérletet tesz rá, hogy a másik oldal szempontjait is bemutassa. PETŐ ANDREA (1964) történész, a Közép-Európa Egyetem (CEU) professzora, az MTA doktora. Kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Öt monográfiája, 31 szerkesztett kötete, számos tanulmánya jelent meg. Munkásságát Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, az MTA Bolyai Plakettjével és az Európai Akadémiák (ALLEA) Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staël-díjával ismerték el. 3 490 Ft 2 548 Ft Kezdete: 2022. 07. 12 Visszavonásig érvényes! Várható szállítási idő: 2-4 munkanap A könyv megvásárlása után járó jóváírás virtuális számláján:: 25 Ft Adatok Alcím: A szerző további könyvei Vélemények Legyen Ön az első, aki véleményt ír! AZ ÖN ÁLTAL MEGTEKINTETT KÖNYVEK
Az ennek megfejtésére igyekvő történészek a náci és szovjet struktúrák összehasonlítására koncentrálnak, s e megközelítés félrevezető jellege többek között abban is megnyilvánul, hogy az ukrán történelmi diskurzus a nemi erőszakot elkövető katonákat szovjet helyett már oroszként említi. Az ilyen jellegű eszközösítés és etnicizálás szintén elveszi a figyelmet a lényegről: a háborús nemi erőszakkal való szembesülésről. A szerző más különböző reakciókat is felsorol, fenntartva azt a fő álláspontját, hogy minden ehhez hasonló meglátás nehezíti a háborús nemi erőszak strukturális megértését, melynek tükrében torzulnak a történelmi narratívák, s végül a történelmi emlékezet. Hivatkozás Válaszd ki a neked megfelelő hivatkozás-formátumot: Harvard Chicago APA Összességében, Pető Andrea munkája sikeresen ragadja meg a második világháború egyik elnémított sötét oldalát együtt a mai problémás emlékezetpolitikánkkal. Átfogó kutatásának egy olyan interdiszciplináris történelemkönyv az eredménye, amely arra készteti olvasóját, hogy ahelyett, hogy szimplán visszahelyezné a könyvet a polcra, megnézze a háborús nemi erőszakról készült magyar filmeket, nyitottabbá váljon, és kritikai gondolkodást alakítson ki a művészet befogadásánál, olvasson mai emlékezetpolitikát vitató cikkeket, s megpróbáljon egy paradigmaváltás részévé válni.
A környező országokban történt hasonló esetek összehasonlító elemzésével azokat a tényezőket is igyekszik feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek. Az emlékezeti formák mellett részletesen szól a nemi erőszak láthatóvá tételéről, és ennek emlékezetpolitikai és jogi gyakorlatáról is. Végül a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva kísérletet tesz rá, hogy a másik oldal szempontjait is bemutassa. PETŐ ANDREA (1964) történész, a Közép-Európa Egyetem (CEU) professzora, az MTA doktora. Kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története. Öt monográfiája, 31 szerkesztett kötete, számos tanulmánya jelent meg. Munkásságát Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, az MTA Bolyai Plakettjével és az Európai Akadémiák (ALLEA) Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staël-díjával ismerték el. Eredeti ára: 3 490 Ft 2 427 Ft + ÁFA 2 548 Ft Internetes ár (fizetendő) 3 324 Ft + ÁFA #list_price_rebate# +1% TündérPont A termék megvásárlása után +0 Tündérpont jár regisztrált felhasználóink számára.
A bölcsészet-
A Kedvencek temetője film közel sem hozza azt, amit elvárunk tőle. Lehet, hogy már túl magasak az elvárásaink, az érzésünk végül mégis az, hogy ha nem lenne a film mellett ott King neve, senki sem nézné meg. Stephen King korunk egyik legproduktívabb írója. Tavalyelőtt 4 film, egy sorozat, a tavalyi évből pedig 2 sorozat adaptáció köthető hozzá. A lista idén még három filmmel fog bővülni, szóval biztos nem unatkozik az öreg. Talán ez a túlteljesítés okozta azt, hogy a Kedvencek temetője egy összecsapott munka lett. Persze itt nem csak Kingen múltak a dolgok, hiszen ott volt mellett két rendező, és két forgatókönyvíró is. Lehet a kevesebb több lett volna. Az alapot biztos sokan ismerik. A könyvet is sokan olvasták és a '89-es film is nagy népszerűségnek örvend, az olyan hibái mellett, hogy a színészi munkák csapnivalóak voltak benne. Szerencsére ez utóbbiról ebben az esetben már nem beszélhetünk. Forrás: Paramount Pictures Szóval ezúttal is egy forgalmas út mellé költözik a család a nagyvárosból.
A Stephen King azonos című könyvéből (mármint eredeti nyelven, mert idehaza a Pet Sematary Állattemető címen jelent meg) készült feldolgozás éppen idén harminc éves, ez alkalomból újra a mozivásznakra kerül a Kedvencek Temetője. Éppen időben ahhoz, hogy egy újabb generációnak hozza el azt, amit az 1989-es, immáron klasszikusnak számító horror-köntösbe bújtatott misztikus családi dráma már egy nemzedéknek átadott. A múlt hagyatéka Az elmúlt harminc év (és még néhány) alatt láthattunk már vagy hetven King-adaptációt, melyek közül csak néhány volt képes nyomot hagyni, már a pozitív értelemben. És itt most nem csak arra gondolok, hogy az író műveinek papírlapról gyöngyvászonra való átültetése nem mindig ragaszkodik szorosan az eredeti történethez (ezen azért illik felülkerekedni), hanem mint film egész egyszerűen nem állja meg a helyét. Összesen talán ha egy tucat említésre méltó mozit sikerült összehozni a roppant termékeny író könyvei nyomán, és aki látta a Kedvencek Temetője 1989-es változatát, az tanúsíthatja, hogy az ebbe a szűk kis klubba tartozik.
A rendezői székekben az összeszokott párosként dolgozó Kevin Kölsch és Dennis Widmayer foglaltak helyet. Kettejük közösségi finanszírozásban készült horrorja, a 2014-es Tiszta tekintet elég volt ahhoz, hogy a Paramount bizalmat szavazzon számukra, így ők használhatták sorvezetőként Jeff Buhler forgatókönyvét, amely dramaturgiai és praktikus okokból változtatott néhány ponton King eredetijén. Ennek eredményeként annak is képes meglepetést okozni a vadonatúj Kedvencek temetője, aki kívülről fújja a regényt, és rongyosra nézte VHS-en az első filmet, amelyben Dale Midkiff játszotta a nagyváros forgatagába belefáradt, és emiatt a családjával együtt vidékre költöző orvost. Ezúttal Jason Clarke (A majmok bolygója - Forradalom, Everest, Az első ember) bújt Louis Creed bőrébe, aki alig várja, hogy több időt tölthessen feleségével, Rachellel (Amy Seimetz a Stranger Thingsből és az Alien: Covenantból), illetve imádott gyermekeivel, Ellie-vel és Gage-dzsel. Hamar összebarátkoznak a szomszédban élő Juddal (John Litgow), és leszámítva a házuk melletti műúton életveszélyes tempóban száguldó kamionokat, egy ronda balesetet az egyetemen, meg a szülőket gyötrő rémálmokat, minden úgy alakul, ahogy eltervezték.
A hollywoodi remake-láz elérte szeretteinket és házi kedvenceinket is. De vajon volt értelme 30 év után ismét elővenni Stephen King egyik legkomorabb hangvételű írását? Eredetileg úgy szándékoztam felvezetni a cikket, hogy rámutatok a nyilvánvalóra, miszerint Hollywood ismét felfedezte magának Stephen Kinget. Aztán rádöbbentem, hogy tulajdonképpen az 1976-os Carrie óta egyik adaptáció éri a másikat, tehát a kortárs horrorirodalom legnagyobb hatású alakja sosem ment ki igazán a divatból. Épp ellenkezőleg, már most számos projektről lehet tudni, amelyek az előkészítés vagy a megvalósítás különböző fázisainál tartanak. Mozifilmekre, több évadosra tervezett tévésorozatokra és mindössze pár epizódból álló minikre egyaránt számíthatunk az elkövetkező években, idén például jegyet válthatunk a minden korábbi rekordot megdöntő Az második fejezetére, valamint a Ragyogás folytatásának szánt Álom doktorra Ewan McGregorral a főszerepben. De kanyarodjunk vissza a Pet Sematary (igazán kár, hogy annak idején nem jutott eszébe a fordítónak az eredetihez hasonló, szándékos hibát véteni a címben, lehetett volna például Kedvencek temetőlye) második feldolgozásához, amely épp harminc évvel az első után kezdi meg pályafutását a mozikban.